Magyaróvári alsó-középiskolái és a
pozsonyi líceum után a
pozsonyi jogakadémia hallgatója lett.
Az államtudományi vizsga után 1908-tól a
nezsideri főszolgabíróságnál gyakornok, innen
Magyaróvárra került, ahol 1914-ben megválasztották szolgabírónak és
Rajkára helyezték.
Az első világháborúban a 19-es gyalogezred tartalékos hadnagyaként az orosz harctéren volt, ahol 1916-ban fogságba esett. Az orosz fogságban is kitűnt szervező képességével, több intézményt szervezett és vezetett.
A hazatérést propagáló bizottság élén több külföldi (amerikai, svájci, sőt japán) lapban jelentek meg cikkei a hazatérés szervezett lehetőségeiről.
Kitüntetései: soron kívüli hadnagyi rang, hadiékítményes III. o. katonai érdemkereszt, Signum Laudis és Károly csapatkereszt.
1920-ban tért haza, itthon kinevezték a rajkai járás vezetőjének. Több
rajkai szervezet vezetője és tevékeny tagja volt, többek között az evangélikus egyház világi felügyelője és a „Honsz” nevű értékesítő
szövetkezet elnöke. Fontos szerepet vállalt a
rajkai világháborús emlékmű létrehozásában. 1926-tól
Győrben,
az alispáni hivatalban majd az árvaszéknél teljesített szolgálatot. 1936-ban választották meg az egyesített vármegyék árvaszéki ülnökévé.
Győrben
temették el 1942. június 13-án.
