Szülei:
Ruff Gyula uradalmi tiszt,
Német Emilia. Az elemi iskolát
Csákberényben kezdte,
Székesfehérváron folytatta és a főreáliskolában kezdte el a középiskolát.
1893-ban
Győrbe költözött a család, Ruff Andor itt tette le az érettségit a főreáliskolában. A
budapesti egyetem bölcsészettudományi karán természettudományos és vegyészeti tanulmányokat folytatott, de történelmi és irodalmi előadásokat is hallgatott.
1902-ben a
győri felsőkereskedelmi iskolában lett segédtanár, már ekkor költeményeket írt a
„Győri Hírlap”-ba, a
„Győri Vasárnapi Újság”-ba, a
„Dunántúli Hírlap”-ba és más vidéki lapokba.
1905-ben a
„Győri Hírlap” belső munkatársa lett, de hamarosan a
„Győri Napló”-hoz ment át, s 1908-ig a lap felelős szerkesztőjeként dolgozott. 1908. szeptemberben vette át az akkor már hatodik évfolyamába lépett
„Magyaróvári Hírlap”-ot, amelynek szerkesztője és kiadója lett.
A hetilap nevét
„Mosonvármegyé”-re változtatta, 1909-ben a lapvállalat megvette a
magyaróvári Ligeti-féle nyomdát, 1910-ben a régi Czéh nyomdát, és az újságot saját műhelyben nyomták.
Az I. világháború idején 26 hónapot töltött el frontszolgálatban, ez idő alatt felesége és munkatársai szerkesztették a lapot. 1918 őszén elvállalta a Moson megyei Nemzeti Tanács elnöki tisztét.
E minőségében megfeszített erővel dolgozott a közbiztonság és a nyugat-magyarországi részek megmentése érdekében, de látva a küzdelem sikertelenségét, lemondott tisztéről.
A Tanácsköztársaság idején a
„Mosonvármegyé”-t papírhiányra hivatkozva betiltották, de rövidesen újraéledt, s egészen a II. világháború végéig szolgálta
Mosonmagyaróvár és környéke lakosságát.
Ruff igyekezett tartani magát a tisztességes újságírás szabályaihoz. Hírei pontosak, tárgyilagosak, kommentárjai mértéktartóak, szolidan konzervatívak, a nemzeti érzést és az emberi méltóságot tisztelőek voltak.
Érdekes, tartalmában színes újságot szerkesztett, és figyelme mindenkor kiterjedt a környező falvakra is. Segédszerkesztői mellett szinte a város és környéke egész értelmiségét megnyerte közreműködőnek lapjához.
Lelkesen szolgálta és pártolta
Mosonmagyaróvár gyarapodását, a gimnázium fejlesztését, a vidéki közlekedés javítását és más közügyeket. Maga is jó tollú újságíró volt, s nemcsak a
„Mosonvármegyé”-be írt, hanem országos folyóiratokba is.
Költeményeiből három kötetet jelentetett meg, egy tanulmánykötetet szerkesztett Moson megyéről, egyet pedig a táj mondáiról, regéiről.
Választott tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának,
Magyaróvár képviselőtestületének, főtitkára a Magyaróvári Széchenyi Kaszinónak, alelnöke a Magyarországi Vidéki Lapok Országos Egyesületének, a Mosonmegyei Múzeum
Egyesületnek és a Magyaróvári Színpártoló Egyesületnek, elnöke a Magyaróvári Iparos és Kereskedő Körnek. Szabadidejében, rovar, főleg lepkegyűjtéssel is
foglalkozott. A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményében több általa gyűjtött példány is megtalálható. Tagja volt a Magyar Rovartani Társaságnak is, 1937-ben ás 1938-ban a társaság jegyzője volt. 1945 után visszavonult a közélettől. Síremléke a
magyaróvári temetőben van.
