Pintér Lipót királyi járásbíró és
Fiala Gizella szülők gyermeke. Középiskoláit a
soproni és a
győri bencés gimnáziumokban járta ki.
A
győri hittudományi főiskolát és az Erzsébet Tudományegyetem jogi karát végezte. 1907-ben szentelték pappá,
Győrben konviktusi káplán, 1911-től káptalani karkáplán és hitoktató, 1912-ben székesegyházi hitszónok.
1913-tól 1939-ig plébános
Rajkán, esperes (1925), a máltai lovagrend tiszteletbeli káplánja, tartalékos tábori lelkész. Nevéhez fűződik a
rajkai templom műemléki rekonstrukciójának megvalósítása.
1920 után megszervezte a Moson megyei kisgazdapártot. 1922-1939 között különféle háztisztségeket betöltve két cikluson keresztül volt egységpárti programmal képviselője a
zurányi választókerületeknek.
Képviselőként főleg a szociális és a nemzetiségi kérdések szakértőjének számított. 1930-tól a
soproni társas káptalan kanonokja, 1939 végétől a Magyarországra visszatért
Nagyvárad kanonokja.
Horthy Miklós kormányzó 1940-ben a Felsőház örökös tagjává nevezte ki, ekkor
Budapestre költözött. Tagja volt az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának.
Szerkesztője volt a
„Der Heideboden” című megyei német nemzetiségi lapnak, alapító kiadója és felelős szerk. a
„Kath. Kirchenblatt”, és állandó belső munkatársa a
„Neues Politisches Volksblatt” c. lapoknak.
