Középiskoláit szülővárosában és
Győrött végezte. 1867-től 1870-ig a
bécsi képzőművészeti akadémián, 1870-1871-ben ösztöndíjjal
Münchenben tanult.
1871-től több
kecskeméti iskola rajztanára (piarista főgimnázium, református főgimnázium), az 1875-ben megnyílt polgári iskolának egyik szervezője és rajztanára volt.
Létrehozója (1887-) és első igazgatója volt az alsó fokú ipar- és kereskedelmi iskolának. Több iparostanonc-kiállítást szervezett, az 1901. évi országos kiállítás előkészítésében is tevékenyen részt vett.
Része volt a
kecskeméti Iparos Otthon létrehozásában. Közel 200 táj- és zsánerképet mutatott be 1909. évi
kecskeméti gyűjteményes kiállításán, s szerepelt a Nemzeti Szalon jubiláris kiállításán is.
Nevét a
pusztaszeri ezredéves emlékoszlop tervezése tette ismertté, de ő készítette a
kecskeméti Szentháromság temető kálváriáját, a nagytemplomban elhelyezett, az 1848-49. évi szabadságharcot megörökítő reliefet és alkotott magyar zsánerszobrokat is.
Több művészeti és ipari vonatkozású cikket írt főként
kecskeméti folyóiratokba, tankönyvet írt iskolák számára és előadásokat tartott a város egyesületeiben.