Középiskolai tanulmányait a
kolozsvári református
gimnáziumban végezte. 1883-ban a
budapesti egyetemen
szerzett vegyész oklevelet. 1882-1883 között ugyanitt tanársegédként dolgozott.
1883-tól a kémiai intézet munkatársa volt. 1894-ben a földművelésügyi minisztérium
állományába került, mint kultúrvegyész. Feladatai közé a külföldi kémiai intézetek
munkájának tanulmányozása, a hazai vegykísérleti állomások feladatainak kidolgozása
tartozott. 1903-ban kinevezték a
Magyaróvári
Gazdasági Akadémia kémia tanszékének élére, egyben a vegykísérleti állomás vezetését
is ő látta el. Az állomás elsődleges feladata a mezőgazdasági kémia fejlesztése
volt, de emellett mezőgazdasági termékek és műtrágyák vizsgálatával is foglalkozott.
Magyaróvári tartózkodása alatt a város egyik
közkedvelt, színes egyéniségévé vált, aki lelkesen vett részt a helyi közéletben, és
akit a Széchenyi Kör is elnökévé választott. 1913 januárjában áthelyezték
Budapestre az Országos Kémiai Intézet és Központi
Vegyészeti Állomáshoz. Pályája során tudományos érdeklődése a gyógyvizek
összetételének vizsgálatától a szénsavgyártáson át a földgáz világítási célra való
felhasználásáig sok kérdésre kiterjedt. Foglalkozott a városiasodás következtében
keletkezett hulladékok újrahasznosításával is. Tagja volt a természettudományi és a
földtani társaságnak. Éveken át titkára volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók
Vándorgyűlésének.
