Középiskolai tanulmányait
Magyaróváron és
Esztergomban végezte. 1906-ban szerzett oklevelet a
Magyaróvári Gazdasági Akadémián. 1910-ben
nevezték ki gyakornoknak a
Magyaróvári Gazdasági
Akadémia természetrajzi tanszékére. 1911-ben tanársegéd, 1913-ban segédtanár lett.
Időközben doktori oklevelet szerzett a
budapesti
egyetem bölcsészkarán. Doktori értekezésének témája a pillangós növények magvainak
viselkedése volt. 1914-ben bevonult katonának. A világháború alatt megsebesült,
„Signum Laudis” kitüntetést és koronás arany érdemkeresztet kapott. Az első
világháború után visszatért az akadémiára: a növénytan, növénykórtan és állattan
tantárgyakat oktatta. Részt vett annak törvénynek a kidolgozásában is, amely a
burgonyavész és a kolorádóbogár elleni védekezést szolgálta, és amely Magyarország
egyik első növényvédelmi törvénye lett. Tagja volt
Magyaróváron a városi képviselőtestületnek, titkára volt a Mosonmegyei
Gazdasági Egyesületnek és alelnöke a Hadirokkantak, Özvegyek és Árvák Mosonmegyei
Csoportjának. 1922-ben a Keresztény Kisgazda, Földműves és Polgári Párt programjával
nemzetgyűlési képviselőnek választották a csonka nezsideri választókerületben. Az
országgyűlésben a földművelésügyi, a közoktatásügyi és a naplóbíráló bizottság
munkájában vett részt. A
mosonszolnoki temetőben
temették el.