Alsólendván 1875-ben feleségül vette az ottani
születésű
Balogh Emmát. Közszolgálati pályája a Moson
megyei
Nezsideren kezdődött, ahová 1888-ban helyezték
át. Két év múlva
Magyaróvár telekkönyvvezetője lett,
innen ment nyugdíjba 1914-ben, amikor munkájáért koronás arany érdemkereszttel
tüntették ki. Utána még néhány évig a város pénztárosa volt. Népszerű és aktív
alakja volt
Magyaróvár közéletének, tagja a
dalárdának és a kaszinónak, lelke a takarékegyletnek. Ő volt a repüléstechnika első
elméleti harcosa a városban, a sörházban lévő Eble vendéglő Vasmadár
asztaltársaságában lelkesen bizonygatta a repülés előnyeit. Magánélete harmonikus és
boldog volt, feleségével tizenegy gyereket neveltek nagy szeretetben. 85 éves
korában hunyt el, földi maradványait a
magyaróvári
temetőben lévő családi sírbolt őrzi.