Apja a Wenckheim uradalom számvevője volt. Középiskoláit
Sopronban, az evangélikus líceumban végezte. A
soproni magyar társaság egyik alapítója volt. A
Győri Jogakadémia után elvégezte a
Magyaróvári Gazdasági Tanintézetet. Figyelemmel kísérte a reformkor
történéseit. 1838-ban Pozsonyban
Kossuth Lajos
irodájában dolgozott. A „Pesti Hírlap” Moson megyei levelezője volt és a főhercegi
uradalom alkalmazottja. 1848-ban kinevezték a megye árvaszéki gondnokának, amit
később többször betöltött. Ebben az évben
Zichy
Henrik főispán táblabíróvá nevezte ki. Valóságosan a szabadságharc mellé
állt,
Pándorfalun tábori biztosnak nevezte ki
Csányi László kormánybiztos. A császáriak
előrenyomulásakor háttérbe húzódott, a megye ellenzékéhez tartozott. 1861-ben másod
alispánná választották. A provizórium éveiben Nyugat-Európában tett tanulmányutat.
1865-1870 között Moson megye első alispánja volt a kicsi, de befolyásos evangélikus
közösség reprezentánsa. Gazdasági téren szerzett érdemeiért 1866-ban tanácsosi
címet, 1870-ben Vaskorona rendet kapott az uralkodótól. 1871-ben a megye zurányi
választókerületének lett országgyűlési képviselője. Ő volt Moson megye első magyar
nyelvű monográfusa. Gazdasági irodalmi tevékenységet is folytatott.