Először állatorvosi, majd gazdasági szakoktatói és agrármérnöki képesítést
szerzett
Budapesten és
Debrecenben. A cívis városból a kutató
Keszthelyre, majd
Székesfehérvárra
került. 1942-ben telepedett le végleg
Mosonmagyaróváron. A tejgazdasági és takarmányozási tanszéket vezette.
Négy évig volt szovjet hadifogságban. 1949-től, miután a helyi főiskolát
ideiglenesen bezárták, a
Gödöllői Kisállattenyésztő
Intézet Baromfi Osztályát, majd az egész intézetet vezette. 1956 júliusában került
vissza családjához városunkba. Itt az Észak-Dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti
Intézet osztályvezetőjévé nevezték ki. 1956 eseményei után tanúként beidézték, majd
koholt vádakkal 6 évre ítélték. Az intézet visszavehette, ahonnan 1967-ben
tudományos főmunkatársként ment nyugdíjba. Rendkívül széles alapokon képzett, remek
modorú ember volt, hitbuzgó katolikus és háromgyerekes családapa. Fia,
Beke László neves művészettörténész lett.
Beke László Miklósnak több mint 70 tudományos
publikációja jelent meg különféle témakörben. Kiemelkedő eredményeket ért el a
baromfipestis és a baromfihimlő elleni védekezésben, speciális – azóta a világon
elterjedt – itatásos és aeroszolos gyógyszer-adagolási módszereket vezetett be.
Nyugdíjasként a helyi Lajta-Hansági Állami Gazdaság szívesen alkalmazta. Az
óvári temetőben nyugszik.