Tanulmányait
Salgótarjánban és
Budapesten végezte. 1967-ben avatták orvossá a
budapesti orvostudományi egyetemen. Versei jelentek meg
többek között a
„Diagnózis”,
„Orvosegyetem”,
„Új Arc” és a
„Kisalföld” című
lapokban. Első kötete 1995-ben jelent meg, mintegy 30 antológia közölte írásait.
Tagja volt a Magyar Írók Nemzetközi Szövetségének (MINSZ). Szerkesztője volt a
szövetség 2002-ben megjelent kiadványának (
Képes Irodalmi Lexikon). Írásaival számos
intézmény, szervezet pályázatán sikerrel szerepelt: Cserhát Művészkör, Hegyaljai
Alkotók Társulása, Belügyminisztérium, Honvédelmi Minisztérium. 2002-ben a Falvak
Kultúrájáért Alapítvány a hitéleti irodalom támogatásáért a „Magyar Kultúra Lovagja”
címet adományozta neki. Később megkapta a „Béke Nagykövete” kitüntető címet is.
Mosonmagyaróváron a Tallós-Prohászka István
Művészeti Egyesület tagjaként számos rendezvényen bemutatkozott a városban és azon
kívül. A
magyaróvári temetőben helyezték örök
nyugalomba.