Legány Zoltán építész édesapja. 1898-ban szerzett
oklevelet a
Magyaróvári Gazdasági Akadémián. Két
évig segédtiszt volt gróf Károlyi Sándor
fóti uradalmában,
1900-tól tanársegéd
Magyaróváron Cserháti Sándor mellett. Legány egyre nagyobb
figyelmet fordított a növénynemesítési kísérletekre. 1903-tól cukorrépával és
rozzsal végzett keresztezési kísérleteket. Ő foglalkozott először az őszi zab
nemesítésével és számos szántóföldi kultúrnövényt próbált egyedkiválasztás útján
javítani. 1908-tól
Grábner Emil után 10 éven át ő
volt a növénynemesítés előadója. 1907-ben Németországban, Franciaországban,
Hollandiában és Belgiumban tanulmányozta a növénytermesztést. 1913-1918 között a
Magyaróvári Gazdasági Akadémia tanára volt,
ezzel párhuzamosan 1908-tól 1918-ig a
Hatvani Cukorgyár
Rt.
nagyteleki növénynemesítő telepének vezetője.
Magyaróváron a társadalmi élet egyik
legnépszerűbb, legtevékenyebb, legvidámabb alakja volt. Szerette a zenét, a
művészeteket és a szórakozást. Aktív tagja volt a Magyaróvári Széchenyi Körnek, a
Kaszinónak, a Magyaróvári Férfidalárdának az akadémiai Zene-Egyletnek és
Gazdasági-Egyletnek. 1918-tól a
Hatvani Növénynemesítő
Rt. egyik megalapítója, vezérigazgatója (1918-1942). Nemesítette a
Magyaróvárról áthozott burgonyát és babot, foglalkozott
a lóbab, búza, szója, konyhakerti és takarmánynövények nemesítésével. Nevéhez
fűződik a sörárpa, árpa, rozs, bab, borsó, mák és pannonbükköny kinemesítése, de
foglalkozott takarmánykeverékek előállításával és mesterséges megtermékenyítéssel
is. Kezdeményezésére jött létre a Magyar Növénynemesítők Országos Egyesülete,
amelynek ügyvezető igazgatója és alelnöke volt. Igazgatóválasztmányi tagja volt az
Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek és a Mosonvármegyei Gazdasági Egyesületnek,
alelnöke a Magyar Gazdatisztek Országos Egyesületének. 46 éves pályafutása alatt sok
előadást tartott és sok szakcikket írt, főleg a
„Köztelek”-be. Magyar királyi
gazdasági főtanácsos címmel tüntették ki.
Hatvanban
temették el.
