Családja a trianoni békeszerződéssel elcsatolt területről került Magyarországra.
Szüleivel előbb
Várgesztesen, később
Csákváron élt, innen járt iskolába a
tatai piaristákhoz. Középiskolai tanulmányait a
győri Bencés Gimnáziumban fejezte be, 1900-ban tett érettségi vizsgát.
A
budapesti tudományegyetemen szerzett latin és magyar
tanár szakos diplomát. Első állomáshelye
Lőcse volt,
Magyaróvárra 1920-ban került. Nyugalomba
vonulásáig, 1946-ig tanított a piarista középiskolában. Természetszerető emberként
és nem utolsó sorban
Kittenberger Kálmán
személyes jó barátjaként Sólyom néven munkatársa lett a
"Nimród" vadászújságnak.
Kittenberger Kálmán mondta róla egyszer Fekete
Istvánnak, hogy Sólyom a
"Nimród" „Szent Embere”. Vadászati írásaival három évtizeden
keresztül képviselte a mércét a vadászetika és a vadásznevelés területén.
Munkásságával a magyar vadásztársadalom tanítója, nevelője lett. Írói álnevét
1992-ben felvette egy győri vadászegyesület, amelyik 1996-ban a Pannon
Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Karával közös rendezvénnyel emlékezett Láng
Rudolf Sólyomra. Híressé vált pártfogoltja,
Fekete
István író az ő tanácsát követve indult első regényével, a
Zsellérekkel
az
"Új Idők" pályázatán. Sírja a
magyaróvári temetőben
található. Emlékére a piarista gimnázium falán 2007 szeptemberében emléktáblát
avattak.