Édesapja
Kovátsits Károly Gábor az
eszterházai uradalom gazdatisztje, a hansági
tőzeglápok hasznosításának egyik kezdeményezője volt. Középiskolai tanulmányait
Sopronban végezte. 1929-ben szerzett oklevelet a
Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémián.
Pályafutását az Országos Növénynemesítő Intézetben kezdte és az Országos
Növénytermelési Kísérleti Állomáson folytatta. A silógazdálkodás kérdésével
foglalkozott: az ő nevéhez fűződött a silókukorica-termesztés és a hidegerjesztéses
eljárás kidolgozása. E témában 1934-ben saját költségén könyvet jelentetett meg,
amely több kiadást megért. Munkája hatására a Magyarországon épített silók száma
megtöbbszöröződött és elérte a 240-et. 1940-ben a földművelésügyi minisztérium őt
bízta meg az Országos Kisgazda Silóépítési Akció megszervezésével. 1943-ig mintegy
8000-re emelkedett a takarmánysilók száma és ezeknek zöme a kisgazdaságokban épült
fel. 1949-ben politikai okokból elbocsátották, de 1954-től ismét a mezőgazdasági
kísérletügy szolgálatába állt: talajkutatóként az OMMI
Mosonmagyaróvári Talajtani Osztályán helyezkedett el. Itt módszert
dolgozott ki a talajok fizikai tulajdonságainak meghatározására, a savanyú talajok
meszezéséhez szükséges mészadag kiszámítására. 1969-ben nyugdíjba vonult és még 18
éven át dolgozott
Mosonmagyaróváron az
agrártudományi egyetem növénytermésztéstani tanszékén, ahol silózási és talajtani
kérdésekkel foglalkozott. Folyóiratokban, szaklapokban több mint száz cikke,
tanulmánya jelent meg, könyv és füzet alakban pedig tizenhat. Sírja a
mosoni temetőben található.
