Középiskolai tanulmányait a
Csurgói Református Gimnáziumban kezdte és a
bonyhádi
Evangélikus Reálgimnáziumban érettségizett. A második világháború alatt tüzérként szolgált. A világháború
után tisztképző hadiakadémiát végzett, ezután őrnagyi rangban szolgált. Miután politikai okok miatt
leszerelték
Csepelen elvégezte a kohó- és öntőipari technikumot, művezető lett, majd a Vasipari
Kutatóintézet osztályvezetőjeként dolgozott. Jó nyelvtudásával a Nehézipari Minisztérium dokumentációs
irodájában dolgozott, de politikai okokból innen is távoznia kellett. 1977-ben egészségügyi okok miatt
a mosonmagyaróvári mezőgazdasági gépgyárból vonult nyugdíjba.
Mosonmagyaróváron élt és nyugdíjba vonulása után
néprajzi gyűjtésbe kezdett. 1983-ban a megyei pályázaton és az Országos Néprajzi és
Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton is 2. díjat nyert a népi növénynevekről szóló
pályaművével. Ezt követően a megyei pályázaton többször első díjat, az országoson
kiemelt első díjat kapott a Felső-Szigetköz 16 falujában gyűjtött anyagáért.
Gyűjtőútjaira elkísérte felesége,
Kovács
Antalné Rozsondai Éva (1938-1993) földrajz-biológia-filozófia szakos
gimnáziumi tanár, aki 1962-től 30 évig tanított a
mosonmagyaróvári gimnáziumban. Kovács Antal munkáit felesége szép,
színes rajzokkal illusztrálta. Dr. Hajdú Mihály egyetemi docens írta a
„Szíp kutya,
randa eb”: Az állattartás szókincse a Felső-Szigetközben című munkájának
előszavában: „A valamennyi állatra (baromfiakra is!) kiterjedő munka aprólékos
részletességgel szedi rendbe az állattartás helyi szokásait, megnevezi valamennyi
műveletét, s így hasznos adatokat tár föl mind a nyelvtudomány, mind pedig a
néprajztudomány számára. A kiváló szakismeretekkel és nagy gyakorlattal rendelkező
kutató valóban maradandó értékű anyagot gyűjtött össze. Külön érdeme, hogy
szómutatóval és szemléletes illusztráló anyaggal is kiegészítette
munkáját.”