Apja
Géczy Zsigmond felvidéki nemes, Thököly
Imre majd II. Rákóczi Ferenc ezredese, anyja osgyáni
Bakos
Judit volt. 1700-ban kötött házasságot
Korponay János császári zsoldban álló ezredes-kapitánnyal, aki
Csábrág ostromakor, 1703 őszén a kurucokhoz csatlakozott
és élelmezési hadbiztos lett. A házasságból
Gábor
fiúk született. Hírességét
Jókai Mór Lőcsei fehér asszony című regényének
köszönheti, amiben romantikusan megírta az élete történetét. Ebben kulcsmomentum
Lőcse 1710. évi feladásában játszott – történetileg nem hiteles – szerepe volt.
Próbálta fia és saját jövőjét biztosítani 1711 után is. Nem sikerült neki, mert a
bujdosó kurucokkal való levelezés és más rokon vétségek miatt az udvari kancellária
kezdeményezésére perbe fogták. A felségsértő vádpontokat
Baczkó Mihály Moson megyei alispán ismertette először vele. Hosszú
fogsága alatt 1712 végétől 1714 őszéig sok időt töltött az
óvári várban. A bíróság néhányszor itt hallgatta ki. Minden bizonnyal
az Észak-Magyarországot pusztító pestis miatt hozták ide. Többször átszállították
Győrbe, ahonnan egyszer meg is szökött, s ahol 1714.
szeptember 22-én megkínozták, 25-én pedig kivégezték.
