Szülők:
Kops Balázs,
Kormos Anna. Hat gimnáziumi osztályt végzett
Győrött a bencés gimnáziumban, ezután kifutó és tisztviselő volt
Budapesten, ahová nagyszüleivel költözött. 1944-ben
Kormos Ferenc örökbe fogadta. A Vallás- és
Közoktatásügyi Minisztérium ösztöndíjasaként az Egyetemi Nyomdában, 1940-től a
Szikra Könyvkiadóban dolgozott lektorként. 1948-ban a Országos Könyvhivatal lektora,
1949-1950-ben a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat dramaturgja, 1950-től haláláig az
Ifjúsági később a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője, főszerkesztője. Költőként
először a
„Válasz” című folyóiratban jelentkezett. 1963-1965 között
Párizsban a Seuil és a Gallimard kiadók munkatársa volt. A
Móra Könyvkiadónál ő szerkesztette a népszerű
„A magyar irodalom gyöngyszemei” és
„A
világirodalom gyöngyszemei” című sorozatokat. Az ötvenes években ő is
„elhallgatott”. Két évtizeden át kitűnő, sok nyelvi leleményt hordozó
gyermekverseivel, verses meséivel és műfordításaival volt jelen költészetünkben.
Sokat tett a fiatal költőnemzedék útra bocsátásáért, a Kozmosz sorozat sok
tehetséges fiatal költőt indított el az alkotás útján. Az 1970-es években sokat járt
Győrött,
Mosonmagyaróváron, gyermek- és ifjúkora helyszínein,
Mosonszentmiklóson,
Héderváron,
Mecséren és másutt. Korai
költészetében a népköltészet hangját követte,
Erdélyi
József,
Sinka István és
Illyés Gyula voltak a mesterei. A falusi valóságot
mintázó életképeibe álomszerű elemeket vegyített, s a népmesék játékosságával
szólaltatta meg háborús élményeit, de számot adott a szegények fájdalmáról és
örömtelen életéről is. Felnőtteknek szóló új verseivel 1971-ben hívta föl magára a
figyelmet
(Szegény Yorick), ezt követték a műfordítások és újabb versei. E
köteteiben a népi hagyományokat természetesen egészítették ki a modern francia líra
vívmányai. Nosztalgikus versekben számolt be franciaországi tapasztalatairól,
szerelmeiről és magányosságáról. 1955-ben és 1972-ben József Attila-díjjal tüntették
ki. 1991-ben Győr-Moson-Sopron Megye Önkormányzata Kormos István művészeti díjat
alapított.
Mosonmagyaróváron lakótelepet
neveztek el róla. 2007. október 5-én, halálának 30. évfordulóján bronzportrét
avattak a róla elnevezett lakótelepen, amely
Majoros
Áron Zsolt alkotása.