Elemi iskoláit
Törökszentmiklóson végezte,
s 1948-ban
Kecskeméten a református tanítóképzőben
szerzett tanítói oklevelet. 1972-1976 között levelező tagozaton elvégezte a
Pécsi Tanárképző Főiskola magyar nyelv és irodalom szakát.
Szülei 1942-ben költöztek
Jánosháza-pusztára
(ma
Mosonújhely), ahol édesapja első világháborús
érdemeiért vitézi telket kapott. A tanítóképző elvégzése után első állomáshelye
Mosonszentpéter lett, majd
Várbalogon tanított. Életét 1950-ben kötötte össze
Kiszelka Ferenccel, akivel haláláig példás családi
életet élt. Két lányuk közül az egyik középiskolai tanár, a másik orvos lett.
Kiszelka Ferencné 1953-ban került
Mosonmagyaróvárra, ahol egy évtizedig beosztott pedagógusként, egy
évtizedig igazgatóhelyettesként dolgozott. 1973-tól a belvárosban megnyíló Széchenyi
István általános iskola alapító igazgatójaként megszervezte és nyolc évig vezette a
testnevelés tagozatos iskola nevelői és gyermekközösségét. Színvonalas vezetői és
szakmai munkájáért 1966-ban „Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója” elismerésben részesült,
1980-ban, nyugdíjba vonulásakor az oktatási minisztertől Kiváló pedagógus
kitüntetést kapott. Egész életművét ismerték el 2002-ben Győr-Moson-Sopron megye
pedagógiai díjával, a Péterfy Sándor-díjjal. Sírja a
magyaróvári temetőben található.