Nagycsaládos gazdálkodó szülők idősebbik gyermeke, 1916-ban szülővárosának
gimnáziumában tett érettségi vizsga után a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi
fakultásán folytatta tanulmányait. A katonai szolgálat miatt ez félbeszakadt, csak
1924-ben avatták orvosdoktorrá. A 68. gyalogezred önkénteseként az orosz és olasz
frontokon harcolt, sebesülten angol fogságba esett, csak 1919 végén térhetett haza.
Orvosi pályafutását a
budapesti Rókus kórházban
kezdte, ahol három évig volt segédorvos. 1928-ban nevezték ki a
magyaróvári Karolina Kórház alorvosává, 1964-ben lett
belgyógyász főorvos, ezt a beosztást haláláig megtartotta. Kórházi munkája mellett
az egyik OTI körzet rendelőorvosaként is tevékeny részese volt a város
egészségügyének. Házasságot nem kötött, korán meghalt testvérének fiát nevelte.
(
Dr. Kiss András belgyógyász főorvos nagybátyja
osztályán kezdte pályafutását.) Emlékét a kórház igazgatói irodájában elhelyezett
kép őrzi. Hamvai a
magyaróvári köztemetőben
nyugszanak.