Vegyészmérnöki és közgazdaság-tudományi diplomát szerzett szülővárosában,
1946-ban és 1948-ban. Fővárosi kutatóközpontok után 1950-ben települt
Mosonmagyaróvárrra, mint a Mezőgazdasági Kísérleti
Intézet kutatója. 1954-ben már oktathatott az újra megnyíló intézmény kémia-talajtan
tanszékén. A neves és tragikusan elhunyt
Várallyay
György utóda lett. Mikroelem-kutatással és talajtani adatok elemzésével
foglalkozott. 1959-ben védte meg doktorátusát ebben a témában. Széleskörű
nyelvtudása - négy világnyelven beszélt - miatt bevonták a KGST mikroelem kutató
munkacsoportjába. Munkáját végig egyetemi docensként végezte. Ebben szerepet
játszott katolikus hitéhez való ragaszkodása is. Oktatói munkája és tudományos
diákköri tevékenysége is kiváló volt. 56 tudományos közleménye jelent meg és ma is
jól használható talajvizsgálati módszereket dolgozott ki. 1991-ben poszthumusz
egyetemi tanári címmel tisztelték meg. A
magyaróvári temetőben nyugszik.
