A szakmunkás bizonyítvány megszerzése után
Csepelen
lakatosként helyezkedett el. 1917-ben
Mosonba a Kühne
gyárba került géplakatosnak, itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1918. október
31-én tagja lett a Moson Megyei Nemzeti Tanácsnak. 1918. november 24-én a
Szociáldemokrata Párt helyi szervezete alelnökévé választották. 1919. március 22-én
a Moson Megyei Direktórium népbiztosa lett, a Tanácsköztársaság megyei vezérkarának
egyik legmarkánsabb egyénisége. 1919 júliusában
Bardócz
Bélával együtt részt vett a Tanácsok Országos Gyűlésében, segítette a
toborzást a Vörös Hadseregbe, szervezte a Vörös Őrséget. A Tanácsköztársaság bukása
után 1922. október 30-án tartóztatták le
Budapesten és
Magyaróvárra szállították a fogházba. Innen
Zalaegerszegre internálták, majd
Mosont jelölték ki kötelező lakhelyéül. 1923-ban kérésére
Budapestre térhetett vissza, 1925. október 9-én
megszüntették a rendőri felügyeletét, de Győr-Moson-Pozsony megyéből kitiltották.
Tüdőbajban halt meg.