Édesanyja
(Jány Vilma) leánykori vezetéknevét
vette fel, hogy
lébényi apja (
Hautzinger Sándor) németes nevét
ne kelljen használnia.
Lébény községben nevelkedett.
1905-ben a
lugosi 8. ezred hadnagya volt. A
bécsújhelyi katonai akadémia elvégzése után vezérkari
századossá nevezték ki. Az első világháború alatt is többnyire a vezérkarnál
szolgált. 1929-től a
székesfehérvári
vegyesdandár-parancsnokság vezérkari főnöke lett. 1932-1936-ban a Ludovika Katonai
Akadémia parancsnoka volt. Képzett, lelkiismeretes, megbízható és kiemelkedően bátor
katonának tartották. 1937-1938-ban a
szombathelyi
hadtest vezénylő tábornoka beosztást bízták rá. 1940-ben az 1. honvéd hadtest
parancsnoka volt, később a 2. magyar hadsereg vezetését kapta feladatul, amely a
szovjet fronton 1942 őszére a Don középső folyásáig (Don-kanyar) tört előre. Itt
beásták magukat, de 1943. január közepén a hatalmas túlerővel indított szovjet
támadás kivetette seregét állásaiból. A 35 fokos fagyban, nagy túlerővel, 300
harckocsi támogatásával indított szovjet offenzíva ellen Jánynak nem voltak
eszközei. Összesen 130 ezer körüli volt a 200 ezres sereg teljes vesztesége. 1943
őszén saját kérésére nyugdíjazták. 1945 tavaszán nyugatra ment a szovjet csapatok
elől. 1946 októberében önként visszajött Magyarországra. Itthon a Népbíróság háborús
bűnösnek nyilvánította és kivégezték. 1993 októberében halálos ítéletét
megsemmisítették.