A helyi piarista iskola elvégzése után, 1769-ben lépett be a szerzetes tanító
rendbe. Áldozópappá szentelése után (1776) a rend
veszprémi, majd
szegedi,
nyitrai, végül pedig a
pesti
gimnáziumában tanított keleti nyelveket és egyháztörténetet. 1794-től tanár a
váci,
kalocsai és a
pesti papnevelő intézetben. 1800-1805 között
Kolozsváron a teológia professzora, 1806-tól nyilvános
rendes tanár, majd dékán a
pesti egyetemen. Innen
rendelték be kormányzósegédnek a rendtartományi főnök mellé. Ötvenegy tanítással
töltött év után ment nyugdíjba és még azon a nyáron meghalt. Latin nyelven írt
munkái közül több csak a halála után jelent meg.