Édesapja, a
Mosonszentpéterhez tartozó
majoron élő család feje, uradalmi tanító volt. Korán félárva, majd teljesen árva
lett. Középiskolai tanulmányait a
magyaróvári és a
kecskeméti piarista gimnáziumban végezte.
1930-1935 között a
Kiskunfélegyházi Állami
Tanítóképzőbe járt. 1938 őszén nevezték ki tanítónak a
kecskeméti tanyákra. A II. világháború alatt szovjet hadifogságba
esett, ahonnan csak 1947-ben térhetett haza.
Keszthelyen telepedett le, ahol felesége és gyermekei még 1944-ben egy
bombatámadás áldozataivá váltak. Elvégezte a gyógypedagógiai főiskolát majd egy éven
át az Oktatási Minisztériumban dolgozott. 1954-ben elvállalta a
zalaszentgróti gyógypedagógiai nevelőintézet
vezetését, ahol húsz éven át, nyugdíjba vonulásáig dolgozott, és munkájával
kapcsolatban több szakcikket publikált. Fiatal korában verseket, novellákat,
színdarabokat írt.
Zalaegerszegen 2004 óta a
Fogyatékkal Élők Nappali Intézménye viseli a nevét.
