A négygyermekes család csak nehezen tudta előteremteni a taníttatás költségeit,
emiatt az első évben nem jutott be a
győri bencések
gimnáziumába, az első osztályt magánúton végezte el. Rendes tanulóként nyolc éven
keresztül volt kitűnő tanulója az iskolának. Az 1907-ben tett érettségi vizsga után
a
bécsi Pázmáneumban végezte papi tanulmányait. Kedvenc
tárgyai a szentírás magyarázata és a biblia korának írásos nyelvi emlékei voltak.
1911. július 14-én szentelték áldozópappá, első szentmiséjét szülőfalujában mutatta
be. Rövid ideig tartó
farádi segédlelkészség után az
oroszvári herceg Lónyay családhoz került udvari
káplánnak. Egy évvel később a püspökvárba rendelték be, ahol levéltáros, majd jegyző
lett. 1921 decembertől
dr. Fetser Antal püspök
titkára, 1922-től szentszéki bíró, majd 1924-ben egyházmegyei irodaigazgató lett.
Címzetes kanonokként még nem volt tagja a káptalannak, amikor
XI. Pius pápa címzetes püspökké és egyben
győri segédpüspökké nevezte ki. Ebben a minőségében
szentelte fel 1929 júniusában az akkor felújított
magyaróvári ipartelepi (olasz) kápolnát.
Fetser Antal halála után mint székesegyházi kanonok és káptalani helynök
kormányozta az egyházmegyét. 1929. február 24-én
Serédi Jusztinián hercegprímás
győri püspökké
szentelte. 1936. január 10-én a pápa az elhunyt
Mikes
János püspök helyébe
szombathelyi
apostoli kormányzónak, 1939. július 19-én
XII.
Pius pápa megyéspüspöknek nevezte ki. 1943-tól
kalocsai érsek, és m. kir. titkos tanácsos. A nyilasok zaklatásai
ellenére is megmaradt hivatalában, 1945-től, a Vatikántól kapott ideiglenes
megbízatással a magyar püspöki kar elnöke lett. 1946-ban az MTA tagjai sorába
választották. Bár már 1948-ban lemondásra szólították fel, politikai döntés alapján
mégis maradhatott. 1950-ben ő írta alá a kommunista kormány és a római katolikus
egyház közötti egyezményt, ennek ellenére 1951-ben államellenes összeesküvés
koncepciós vádjával mégis letartóztatták.
Püspökszentlászlón házi őrizetben töltötte 15 évre kiszabott
büntetését. 1955-ben
Tószegen plébános, ettől az évtől
haláláig a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. 1956 nyarán az Elnöki Tanács
kegyelemben részesítette. 1957-től az Opus Pacis katolikus békemozgalom elnöke
volt.