Lexikon szócikk

Götz Irén Júlia
Magyaróvár 1889. április 3. - Ufa, Frunze 1941. december 24.
Foglakozása(i):
Műve(i):
*A rádium–emanatio quantitatív meghatározásáról. Bp., 1911.
*Folyadék keverésekor beálló térfogatváltozások okairól. = Magyar Kémiai Folyóirat. 1919.
*A tudomány harca a világnézetért. = Napkelet (Kolozsvár). 1921.
*Harc Einstein körül. = Korunk. (Kolozsvár), 1916. 2. sz.
*Az elemek átváltozása és a modern anyagfogalom. = Korunk (Kolozsvár), 1926. 3. sz.
Az első magyar női egyetemi előadó. Apja Götz Ferenc városbíró, anyja Koch Teréz. Dienes László könyvtáros, szociológus felesége (1913–1938). Elemi és polgári iskolai tanulmányait Magyaróváron végezte, gimnáziumba Budapestre járt. 1907-től a budapesti tudományegyetemen kémia-fizika-matematika szakos hallgató, kémiában Lengyel Béla, matematikában Beke Manó tanítványa, de filozófiai előadásokat is hallgatott. 1908-tól tagja a radikális diákok Galilei-körének. 1911-ben doktorált, disszertációjának címe: A radioaktivitás története, a mérési módszerek kritikai ismertetése, a radioaktivitás chemiai jelentősége. Ő volt a harmadik női vegyészdoktor Magyarországon. Az 1911/12. tanévben ösztöndíjas Madame Curie párizsi rádiumlaboratóriumában, de megkezdett kutatásait nem folytathatta, így 1913-tól 1919-ig az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás munkatársa lett. Ekkor Groh Gyulával közösen publikált állatélelmezési tanulmányokat. 1919. április 10-én egyetemi katedrát kapott a budapesti egyetemen, az elméleti kémia előadója lett. Magyarországon ő volt az első nő, aki egyetemen tanított. 1920 márciusában letartóztatták, Magyaróváron tartották fogva három hónapig, innen barátai segítségével Bécsbe emigrált. 1920 őszétől Bukarestben élt, egy évig a „Bukaresti Hírlap”-ot szerkesztette. 1922-től 1928-ig a kolozsvári egyetem gyógyszerészeti intézetének adjunktusa, később docense, 1925-től az orvosi karon is tanított. 1927/1928-ban a fizikai tudományok doktora. A család a román vasgárdisták elől 1928-ban Berlinbe menekült, 1931-ben Moszkvában telepedett le. Itt 1936-ig a Nitrogén Kutató Intézet tudományos munkatársa, majd osztályvezetője volt, később gimnáziumban tanított. 1941 őszén koholt vádakkal letartóztatták, de hamarosan felmentették, s egy Frunze melletti kolhozban végzett mezőgazdasági munkát. Tífuszban halt meg, a lexikonok szerint Ufában, lánya szerint Frunzéban, s ott is temették el. Három lánya közül Klára is a tífusz áldozata lett, Irén és Mária 1945 után többször nyaraltak Mosonmagyaróváron a Majorokban élő nagynénjüknél. Götz Irén doktori disszertációjában Rutheford elmélete alapján tovább finomította az addig ismert mérési eljárásokat, Párizsban a rádium sugárzásával foglalkozott, később a folyadékok térfogatváltozásaival, a hidroxil-ionkoncentrátumok mérésével, a takarmányok tápértékének meghatározásával, és tanulmányai jelentek meg a természettudományok filozófiai kérdéseiről. Mosonmagyaróváron 2002. október 6-án a majoroki városrészben, az Ujhelyi Imre iskolában emléktáblát avattak a tiszteletére. Nevét a városban 2007 óta utcanév is őrzi.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Magyar Kémikusok Lapja Bp., 1946. 28. évf. 1973. 9. sz. p. 432-436.
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig Bp., 1997. p. 340-341.
  • Új magyar életrajzi lexikon Bp., 2001-2007. 2. 1081. p.
  • Timár Lajos: Götz Irén, Magyarország első egyetemi előadónője
    Moson megyei műhely Mosonmagyaróvár, 1998- 5. évf. 2002. 1. sz. p. 38-43.
  • Mészely József: Hetven éve hunyt el Götz Irén
    Mosonvármegye: Mosonmagyaróvár és Környékének Lapja Mosonmagyaróvár, 1997- 15. évf. 2011. 3. sz. 10. p.
A szócikk szerzője:Tuba László