Lexikon szócikk

Alsóbb tanulmányait szülõvárosában, a teológiát Gyõrben végezte el. 1878. január 6-án szentelték pappá. Rövid ideig Rajkán és Magyaróváron volt káplán, majd a Gyõri Papnevelõ Intézet lelki igazgatójának nevezték ki. 1881 februárjában került plébánosnak Magyarkimlére 1893 novemberéig. Ekkor ismét Gyõrbe került lelki igazgatónak. 1896-ban visszatért Magyarkimlére, ahol haláláig szolgált. Már fiatal korában írásaival jelentkezett az egyházi és a világi sajtóban. 1886. január 1-én Magyarkimlén elindította az „Õrangyal” címû, „Gyermekek barátja, tanítója és vezére” alcímû képes gyermeklapot. A lap, amely kéthetente jelent meg, 32 teljes évfolyamot ért meg. Gladich három éven át volt szerkesztõje, majd megszûnéséig, 1917 júniusáig volt szerzõje, kiadója és terjesztõje. Az „Õrangyal” a kisebb gyermekek nyelvén szólt s e korosztály számára sokáig az egyetlen jelentõsebb újság volt az országban. Gladich jelentõs könyvkiadói tevékenységet is folytatott, mely ifjúsági és szakmunkákra egyaránt kiterjedt. Az értékes munkák megjelentetésére több nyomdát is alapított, 1894-ben Gyõrben, majd a XX. század elején Magyarkimlén, „Jó iratokat terjesztõ nyomda” néven. Sokoldalúságát jelzi, hogy zeneszerzéssel is foglalkozott: féltucatnyi misét komponált. Aktív részese volt a helyi közéletnek: zenekart szervezett, támogatta a helyi tûzoltó egyesületet. Szülõvárosában 1883-ban édesanyjával, Zincz Teréziával közösen kápolnát építtetett a lourdesi Szûzanya tiszteletére. Tevékenységéért több elismerésben részesült. 1903-ban XIII. Leó pápa az egyház és a nevelés érdekében végzett munkájáért pápai kamarás címet adományozott neki. 1916-ban XV. Benedek pápától az „Õrangyal” szerkesztéséért „Pro Ecclesia et Pontifice” kitüntetést kapott. Sírja a magyarkimlei temetõben található.