1941-ben érettségizett a
keszthelyi premontrei
gimnáziumban. Elvégezte a Színművészeti Főiskolát, majd a néphadsereg színházában
dolgozott rendező színészként. Később a Kisfaludy Színházhoz szerződött
Győrbe, ahol a színház főrendezője lett. 1945-ben belépett a
Magyar Kommunista Pártba, majd a pártegyesülés után a Magyar Dolgozók Pártjának is
tagja lett. 1953-ban
Nagy Imre reformpolitikai
irányzatához csatlakozott. 1956 őszén részt vett a Petőfi kör több vitáján, amelynek
mintájára 1956. október 23-án létrehozta a
győri Petőfi kört. Az
október 26-án megalakult Győri Nemzeti Tanács Értelmiségi Bizottságának elnökévé
választották. 1956. október 26-án
Szigethy Attila
megbízásából
Mosonmagyaróvárra ment, hogy
rendet teremtsen, és elejét vegye a további vérontásnak. A városban letartóztatta a
laktanya parancsnokának politikai helyettesét, akit átadott a helyi Nemzeti
Tanácsnak. Két másik katonatisztet, saját kérésükre, gépkocsival
Győrbe szállított. A szovjet intervenció után cikkeket írt a
„Hazánk”
című lapba, színházi rendezéseivel is 1956 szellemét igyekezett ébren tartani. 1957.
május 3-án tartóztatták le. Első fokon szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával
1957. június 10-én halálra ítélték. Másodfokon felmentették a gyilkosság vádja alól,
de az elsőfokú ítéletet helybenhagyták. 1958. január 15-én kivégezték. Földi
maradványait 1990 tavaszán tárták fel a
sopronkőhidai rabtemetőben. 1991. október 3-án
Győr díszpolgárává választották.
Győrben utca
és emléktábla őrzi nevét.
