Az elemi iskolát
Mosonban, a középiskolát
Magyaróváron végezte. 1934-től
Budapesten a Felső Építőipari Iskolában tanult, ahol építésztechnikus
végzettséget szerzett. 1937-ben
Győrben kezdett el
dolgozni egy építőipari vállalkozásnál. 1940-ben vonult be katonának, 1942-ben
küldték ki a keleti frontra, ahol a tüzérosztály távbeszélő tisztjeként szolgált.
1943-ban hazatért,
győri hadiüzemi építkezéseken
dolgozott. 1944 októberétől a Dunántúlon teljesített katonai szolgálatot. 1945 őszén
építőmesteri képesítést szerzett, majd
Győrben a MÁV
osztálymérnökségén, vasútállomások újjáépítésén dolgozott. Ezt követően szülővárosa
építőipari szövetkezeténél dolgozott. 1956-os tevékenysége miatt 6 havi
felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Közéleti tevékenysége a rendszerváltozás
után bontakozott ki: aktív tagja volt a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesületnek és a
Mosoni Polgári Körnek. Része volt
levéli katolikus
templom, a
máriakálnoki kegyhely kápolna, a
magyaróvári hősi halottak kegyeleti kápolna és számos
szobor, emlékmű felújíttatásában. Szeretett városrészében,
Mosonban az ő kezdeményezésére újult meg a zsidótemető, a
mosoni temető katonasírja és a Rudolf liget, amelyben a víz
áldozatainak emlékére keresztet állíttatott. 1990-ben 56-os emlékérmet, 1998-ban Pro
Urbe Mosonmagyaróvár díjat kapott a város műemlékvédelmi értékeinek és történelmi
hagyományainak megőrzéséért. A
mosoni temetőben helyezték
örök nyugalomra.
