Németajkú tanítócsalád gyermeke, először
Székesfehérváron, majd
Győrben járt
középiskolába.
Győrött, 1888 január végén szentelték
pappá. 1890-től
magyaróvári segédlelkész és
hitelemző káplán. 1897-ben
Németjárfalun, 1901-től
(Moson)Szent-Péteren plébános. Munkálkodásával épült újjá 1901-ben a
falu temploma. Ugyancsak itteni tevékenysége révén lett a Magyaróvári
Szarvasmarhatenyésztő Egylet és a gazdasági egyesületek alelnöke. 1908-tól 1934-ig
25 éven keresztül
Mosonszolnok község plébánosa
volt. Iskolaalapító, templommegújító, temetőkápolna-építő munkássága révén nemcsak
személyes tekintélyt és elismerést szerzett, hanem a község is sokat fejlődött. A
két heidebauer község iskoláiba ő hozta el a csornai Isteni Megváltó Leányai
közösség tanító apácáit. A trianoni országcsonkítás után a Revíziós Liga tagjaként
élharcosa volt a Moson vármegye visszaállításáért folyó (eredménytelen) politikai
küzdelemnek. 1922-ben a Csonka-nezsideri (mosonszentjánosi) választókerületben volt
képviselőjelölt, 1936-tól a Magyar Élet Pártjának megyei elnöke volt. 1929-ben lett
címzetes kanonok és kormányfőtanácsos, 1934-től valóságos, 1938-tól győri őrkanonok.
Végrendeletében messzemenően gondoskodott választott szűkebb pátriájának,
Mosonszolnoknak eklézsiájáról és érdemes híveiről.
Értékes szántó-ingatlanokat hagyott a plébániai alapítványi misékre, a templombelső
felújítására, a szegények karácsonyi segélyezésére és alapítványi vagyont hagyott a
papi pályára készülő, kitűnő előmenetelű szolnoki tanulók segélyezésére. Halála után
a
győri székesegyházban ravatalozták fel, ahol
Apor püspök mondta a gyászbeszédet. Végakarata szerint
Mosonszolnokon temették el a temetőkápolna
sírboltjában.