Tanulmányait
Pécsen végezte az egyházi tanítóképzőben.
Itt a Rácvárosban működött először önálló kántorként (1923-1927). 1927 és 1945
között a
mosoni plébániatemplom kántora volt. Legnagyobb
itteni érdemének a
Mosoni Ének- és Zeneegylet (MÉZE)
felvirágoztatását, országos kórussá fejlesztését tarthatjuk. 1933-ban létrehozta a
MÉZE Zeneiskoláját. 1938-ban elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola
egyházkarnagyi szakát. Tanított az 1938-ban meginduló
Magyaróvári Zeneiskolában. 1940-ben a MÉZE vegyeskara a
győri dalosversenyen első helyet ért el.
Mosonban és
Magyaróváron számos kórust
vezetett. 1945-ben a
zalaegerszegi leányliceumban
tanított. Ugyanebben az évben megalapította a Magyar Olajipari RT. Munkás
„Jószerencsét” Dalkört. Az egyházi líceum bezárása után visszakerült
Pécsre, a tanítóképzőbe, ahol tanult és 1951-től taníthatott.
1955 és 1967 között a
székesfehérvári zeneiskola
igazgatója volt. Innen ment nyugdíjba, de ennek harmadnapján agyvérzés érte.
Betegségéből teljesen soha nem épült föl, a fővárosban hunyt el. Legnagyobb
kitüntetései a „Közoktatás Kiváló Dolgozója” és a „Szocialista Munkáért” Érdemérem
voltak.
Mosonmagyaróvár mosoni városrészén utca, a
mosoni templomban emléktábla őrzi emlékét.