Hetedikként született egy kilenc gyermekes parasztcsaládban.
Szülei
Kisudvarra költöztek, innen járt be
Mosonba iskolába. Gimnáziumi tanulmányait (1951-55.) a
mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban végezte, majd 1956-1963 között a
Budapesti Orvostudományi
Egyetemen summa cum laude eredménnyel általános orvosi diplomát szerzett. A
budapesti Péterffy Sándor utcai
Kórház fül-, orr-, gége osztályán dolgozott 1963-tól 1969-ig. 1967-ben szakvizsgázott. 1969-ben az
Orvostovábbképző Intézetbe került, ahol 1986-ig dolgozott. Közben ösztöndíjjal a Német Szövetségi
Köztársaságban töltött fél évet ahol a szakmai továbbképzés mellett daganatkutatással is foglalkozott.
1982-ben védte meg kandidátusi disszertációját. 1969-től 1978-ig az Orvostovábbképző Intézet ill. a Haynal
Imre Egészségtudományi Egyetem tanársegéde, 1979-84. között adjunktusa, 1984-1992-ig docense, 1992-től
egyetemi tanára. 1986-tól az Uzsoki utcai Kórház osztályvezető főorvosa. Évekig volt a Fül-, Orr-, Gége
Szakcsoport elnökségi tagja, 1996-tól két éven át elnöke. Több nemzetközi szervezetnek volt tagja, köztük a
legrangosabbnak, a Collegium ORL Amicitae Sacrum-nak és az Európai Rákkutató Szövetségnek. Nyelvtudása:
orosz, német, angol. Tudományos munkássága alatt a gégedaganatos betegségek sejtklinikai vizsgálatával, a
daganatok malignitását meghatározó tényezőkkel foglalkozott. Az elsők között alkalmazta Magyarországon a
gégedaganatok humán szöveteinek autoradiográfiás vizsgálatát, s ugyancsak az elsők között végzett
széndioxid-lézerrel műtéteket. Több mint száz közleménye jelent meg szaklapokban, de több kézikönyv
társszerzője is. 2003-ban vonult nyugdíjba, utána még évekig dolgozott. 1981-ben nősült meg, felesége
belgyógyász főorvos, lánya közgazdász, fia orvos lett. Kitüntetései: Molnár Béla-, Réthi- és
Cseresznyés-díj, 2003-ban a legmagasabb orvosi kitüntetést, a Batthyány-Strattmann Díjat kapta. Hamvai a
budapesti Szent István Bazilikában nyugszanak.