Középfokú tanulmányait előbb
Csurgón, majd a
debreceni református gimnáziumban végezte.
Budapesten 1893-ban gyógyszerész, majd 1904-ben
gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. Bár gyógyszerészként az ország több helyén
dolgozott, a nyarat a tó szerelmeseként mindig a Balaton partján töltötte. 1896-ban
megnyerte távúszásban a
Balatonfüred-Tihany, majd 1897-ben a
Balatonfüred-Siófok közötti úszóversenyt is. 1907-ben helyezték a
Magyaróvári Gazdasági Akadémiára, ahol kezdetben
a kémiai gyakorlatokat vezette, majd fokozatosan átvette a gazdasági ásvány és
földtan, továbbá a szervetlen vegytan tantárgyak oktatását. 1912-ben nevezték ki
akadémiai rendkívüli tanárrá, ekkor vette át a vegytani tanszék vezetését is. A
világháborús évek szűkös lehetőségei alatt is sikerült korszerű tanszéket és
laboratóriumot felszerelnie. Több jegyzetet és tankönyvet írt a vegytan
tárgykörében. A szaksajtóban talajkémiai, vízjavítási, műtrágyázási, borászati
cikkeivel tette a nevét ismertté. 1926-ban akadémiai rendes tanárrá nevezték ki.
Mint sportember jelentős szerepet játszott az akadémia és a város sportéletében.
1908-1933 között ő volt a MOGAAC tanár elnöke, aki tevékenyen közreműködött a vívó-
és az evezős szakosztály életében. A Mosoni-Duna partján csónakházat építtetett,
1911-ben ösztönzésére épült meg a sportpálya a parkban. 1914 nyarán
Magyaróváron országos gazdászbajnokságot tartottak
tizennégy versenyszámban. 1933-ban nyugalomba vonult és
Keszthelyre költözött. A második világháború után idős kora ellenére
szerepet vállalt a
keszthelyi főiskola kémia
tanszékének újraszervezésében.
