Diplomáját a
budapesti Magyar Képzőművészeti
Főiskolán szerezte 1920-1925 között. Mesterei
Benkhard
Ágoston és
Varga Nándor Lajos
voltak. 1925-től a főiskolán
Megyer-Meyer
Antal tanár tanársegédje volt, 1927-től a Fővárosi Iparrajziskolában
tanított, 1949-1960-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. 1934-1935-ben
római (Collegium Hungaricum), 1941-ben székelyföldi
ösztöndíjas. Sokoldalúságát üvegfestményei, rajzai, rézkarcai, mozaikjai és balatoni
(tihanyi és környékbeli) tájképei igazolják. A vonalas, tónusos, lavírozott rajz és
rézkarc mellett festett olajjal és akvarellel - többnyire tájakat - a tárgyi
hitelesség és képszerű kifejezés, az érzékeny megformálás és a színhatások egyéni
ötvözetével.
Tihanyról szóló képei mellett a másik
érzés, mely a rajztollát vezette, a távoli Itália szeretete és a vágyódás utána.
Egyéni kiállításai: 1962,
Budapest, Csók Galéria;
1969, Budapest, Dürer Terem. Csoportos kiállítások: 1940: Magyar művészetért,
Műcsarnok; 1946: Rippl-Rónai Társaság, Budapest, Ernst Múzeum; 1948: Képző- és
iparművészeti kiállítás, Budapest, Fővárosi Képtár; 1952: Képzőművészetünk tíz éve,
Műcsarnok; 1975: Mezőgazdaság a művészetben, Mezőgazdasági Múzeum. Kazlak című
tájképe a Magyar Nemzeti Galériában van.