Budapesten rendőrtiszt-helyettesi iskolát végzett,
ezután 1950-ben
Kiskunhalasra került. 1952-ben
tiszti iskolán, majd
Moszkvában parancsnokképző iskolán
folytatta tanulmányait, ezután
Mosonmagyaróvárra helyezték, ahol a határőr laktanya parancsnoka lett.
1956. október 26-án délelőtt mintegy 1000-1500 főnyi békés tömeg tüntetett a
laktanya előtt, akikre golyószóróból, géppuskából és kézifegyverekből két sorozatot
lőttek ki és kézgránátokat hajítottak közéjük. Különböző források szerint 50-104-126
fő volt a halálos áldozatok száma, s 78-200 a sebesülteké. Dudás százados a
vérengzést követően
Rajkánál elhagyta az országot. 1957
márciusában szűnt meg a felfüggesztése, ekkor
Orosházára, majd 1960 októberében
Kiskunhalasra helyezték, ahol 1965-től a határőrség kerületi
parancsnoka lett. 1979. augusztus 30-án alezredesi rangban innen ment nyugdíjba.
Először 1989-ben indított vizsgálatot Dudás ellen a határőrség országos parancsnoka,
amelynek eredményét a
kiskunhalasi pártbizottság
ülésén ismertették. Dudás erre nem ment el. 1992-ben a
Győri Katonai Ügyészség arra hivatkozva tagadta meg a nyomozást ellene,
hogy az emberölés bűntette 15 év után elévül. Ezt a határozatot a Legfelsőbb Bíróság
az Alkotmánybíróság állásfoglalása nyomán megsemmisítette arra hivatkozva, hogy az
emberiség elleni bűncselekmény nem évül el. 1994-ben hallgatták ki először
gyanúsítottként Dudás Istvánt, s a
Budapesti
Ügyészségi Nyomozó Hivatal nyomozása után 1994. november 2-ára készült el a vádirat,
amelynek alapján a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa kezdte tárgyalni az ügyet. 1995
februárjában a bíróság bizonyítottság hiányában megszüntető határozatot hozott,
amelyet 1996 decemberében a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezett, és a
Győri Katonai Ügyészséget új eljárásra, pótnyomozásra
utasította. A Győr–Moson–Sopron Megyei Bíróság Katonai Tanácsa 1999. szeptember
9-én kezdte meg a sortűz-pert
Budapesten a Fővárosi
Bíróság épületében. 2001 júniusában a katonai bíróság kimondta, hogy Dudás nem
szervezte meg megfelelően a laktanya védelmét és nem győződött meg a tömeg
szándékáról. Ez vezetett az ötven halálos áldozatot és kétszáznál több sebesültet
követelő sortűzre, amelyért Dudást emberiség elleni bűntett vádjával első fokon 3
évi fegyházra és 5 év közügyektől való eltiltásra ítélte a bíróság. A büntetés
végrehajtását azonban az 1993. évi közkegyelem kizárta, így a katonai ügyész
súlyosbításért fellebbezett. A hét évig tartó eljárásban 80 tárgyalási napon 475
személyt hallgattak meg (a perirat 20 ezer oldal szöveget, 55 órányi filmfelvételt
és 3 órányi hanganyagot tartalmazott), Dudás és társai azonban mindvégig tagadták
bűnösségüket. Mivel Dudás az eljárás vége előtt meghalt, végül nem született jogerős
ítélet a sortűz-perben, s a vádlottak közreműködése hiányában a teljes igazságra sem
derült fény.