Göllner János mezőgazdász fia,
Dohy János mezőgazdász, akadémikus apja. A
Debreceni Gazdasági Akadémián szerzett oklevelet
1926-ban. 1929-1932 között a
Magyaróvári Gazdasági
Akadémián volt tanársegéd.
Mosonmagyaróvárra
ismét 1954-ben került, amikor az újonnan megnyílt
Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia növényélettani és állattani
tanszékének élére nevezték ki. Emellett az intézmény tanulmányi igazgatóhelyettesi
tisztjét is ellátta. Az 1956. október 25-én megtartott rendkívüli tanácsülésen azon
az állásponton volt tanártársaival együtt, hogy mindenki őrizze meg
fegyelmezettségét, tartózkodjék minden rendzavarástól. 1956. október 26-án részt
vett a békés felvonuláson. A sok áldozatot követelő sortűz után segédkezett a
halottak és a sérültek elszállításában. Novemberben részt vett az oktatás
újraindításában, sem ő, sem a családja nem gondolt arra, hogy elhagyja az országot.
Erről hallgatóit is igyekezett lebeszélni. 1957 tavaszán tanúként behívatták a
Földes Gábor és társai elleni perben, ahol az egyik
vádlott
Varga Ernő, az Akadémia igazgatója volt. A
tárgyaláson nem vallott
Varga ellen, tanúból vádlott
lett, már ott letartóztatták és előkészítették az ő büntetőperét. Az volt a vád
ellene, hogy részt vett a tüntetésen, ki akarta vinni az akadémiát nyugatra,
harcolni akart a szovjet csapatok ellen. Az ügyész halálos ítéletet kért rá, de
végül tíz év börtönbüntetést kapott, amelyből öt évet letöltött. Ezután
szakmunkáként dolgozott a
lábodi burgonyanemesítő
telepen. Szakmai pályafutását kutatóintézeti munkatársként fejezte be. 1985-ben a
Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Georgikon
Emlékéremmel tüntette ki. Teljes tudományos rehabilitációját már nem érhette meg.
1990. március 15-én Széchenyi-díjat kapott a „…több évtizeden át az agrár
felsőoktatás és a növénykórtani kutatás terén elért kiemelkedő, iskolateremtő
kutatói és oktatói tevékenységéért”. Sírja a
magyaróvári temetőben található. Emlékét
Mosonmagyaróváron utcanév őrzi.
