1943-ban
Budapesten a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet.
Ez évtől kezdve az egyetem szállítóberendezések és vízgépek tanszékén demonstrátor, tanársegéd, 1945-től adjunktus
Pattantyús Ábrahám Géza mellett.
1949-től a
Miskolci Nehézipari Egyetem gépelemek tanszékének megszervezője és vezetője, 1952-1988 között tanszékvezető egyetemi tanár, később tudományos tanácsadó, 1996-tól professzor emeritus.
1952 és 1960 között az egyetem rektor-helyettese, 1964-1968 között a gépészmérnöki kar dékánja. 1991-től a
Budapesti Műszaki Egyetemen tartott technikatörténeti előadásokat.
1946 és 1950 között a
„Magyar Technika” szerkesztője volt. 1945-1950-ig a Mérnöki Továbbképző Intézet titkára, főtitkára.
1979 és 1996 között a Miskolci Akadémiai Bizottság tudományos titkára, majd elnöke. 1981-1990-ig a Gépipari Tudományos Egyesület országos elnöke, 1985-től a Tudományos Minősítő Bizottság,
majd a Doktori Tanács Gépészeti-kohászati Szakbizottságának elnöke.
1970-től a Nemzetközi Gép- és Szerkezetelméleti Szövetség magyar nemzeti bizottságának alapító elnöke, 1996-tól tiszteletbeli elnöke.
A műszaki tudományok kandidátusa címet 1952-ben, a műszaki tudományok doktora címet 1966-ban nyerte el.
Az MTA levelező tagja 1990-től, rendes tagja 1995-től. Kutatási területe: fogaskerék-bolygóművek, tengelykapcsolók, gépmechanizmusok elmélete, technikatörténet.
Megoldotta a fogaskerék-bolygóművek méretezési eljárását.
Kitüntetései: Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965) arany fokozata (1977), Akadémiai Díj (1973), Széchenyi-díj (1994).