1954-ben a
Szegedi Tudományegyetemen fizika–matematika szakos tanári oklevelet szerzett, majd
Mosonmagyaróváron lett gimnáziumi tanár. Az 1956. október 26-ai sortüzet követően a pedagógusok képviselőjeként a városi nemzeti tanács valamint a győri nemzeti
tanáccsal való kapcsolatot felvevő és tartó un. ötös-bizottság tagjává választották. Október végén a megyeszékhelyen összegyűlt tömeg előtt beszámolt a korábbi mosonmagyaróvári sortűzről, de részt
vett a
Hegyeshalomba érkező vér,- gyógyszer, - és kötszerszállítmányok célba juttatásában is. 1957. március 5-én letartóztatták,
Kistarcsára
internálták, majd bírósági eljárást indítottak ellene. A
Pallós Lajos és társai perben III. rendű vádlottként 1957. augusztus 14-én első fokon, majd 1958. február 5-én másodfokon is hatévi börtönbüntetésre ítélték. 1960.
április 1-jén szabadult a
váci börtönből. Tanárként nem helyezkedhetett el, segédmunkás, később vegyipari szakmunkás lett a
Budapesti
Vegyiműveknél. 1963-tól fizikusként dolgozott a Villamos Berendezés és Készülék Művek Anódgyárában. 1970-től 1992. évi nyugdíjazásáig a Villamosipari Kutatóintézet munkatársa volt.
A nyolcvanas évek elején kezdte gyűjteni az 1956-os dokumentumokat, fotókat, röplapokat, újságokat, egyéb relikviákat. 1989-ben az 1956-os Intézet készített vele interjút. A visszaemlékezés
képekkel, hanganyaggal az Oral History Archívumán keresztül ma is elérhető. 1992-ben a
mosonmagyaróvári nemzeti tanács tagjaira, működésére való
emlékezésül a városháza egyik oszlopán állított tábla avatóbeszédét, mint egykori résztvevő, mint a megtorlások elszenvedője ő mondta. 1997-ben Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel
tüntették ki.
Mosonmagyaróváron 2006-ban 1956-os magángyűjteményéből nagyszabású kiállítást rendeztek a Flesch Károly Kulturális Központban. Ebinger Endre
2021-ben,
Budapesten hunyt el.