Lexikon szócikk

A dédapa Csehországból származó szakmunkás volt, aki Morvaország érintésével került Mosonba. Itt ismerkedett meg feleségével, akivel 1871 novemberében kötött házasságot. A család késõbbi tagjai közül sokan, így apja is a mosoni Kühne-gyárban talált munkát. Kiszelka Ferenc saját kérelmére 1950-ben kapta meg a magyar állampolgárságot. Elemi iskoláit Mosonban végezte, majd különbözeti vizsgával 1940-ben a Hegyeshalmi Polgári Iskolában folytatta tanulmányait 1942-ig. Innen a gyõri tanítóképzõbe ment, ahol 1946-ban érettségizett, a következõ évben pedig tanítói képesítõ vizsgát tett. 1948. szeptember 1-jétõl a Pusztasomorja – Eszterháza-pusztai Állami Általános Iskolában helyettesítõ tanítói állást kapott, ugyanitt 1949-ben általános iskolai tanítóvá nevezte ki a miniszter. 1950-ben a két tanulócsoportos iskola vezetõjévé nevezték ki. Ezzel párhuzamosan 1950 januártól a Mosonmagyaróvári Járási Tanács számadó igazgatóvá nevezte ki, s szolgálattételre a járási tanács oktatási osztályára osztotta be. Ez évben vette feleségül Koma Júlia tanítónõt, boldog házasságukból két lány született: Judit orvos, Marianna tanár lett. Kiszelka Ferenc 1953. augusztus 1-jétõl a Mosonmagyaróvári Városi Tanács tanulmányi felügyelõje, 1954-tõl oktatási és népmûvelési csoportvezetõje lett. 1956 decemberétõl a Mosonmagyaróvár 1. sz. Általános Iskolájának igazgatójává nevezték ki, ettõl kezdve kettõs megbízással látta el feladatát 1958. szeptemberig, innentõl kezdve a gazdasági ügyeket fõállásban végezte. 1962-tõl munkahelye az iskolából a tanácsra került, a gazdasági felügyelõ munkakört látta el. 1969. augusztustól a Mosonmagyaróvári Városi Tanács Mûvelõdési Osztályának vezetõjévé nevezték ki, majd 1976-tól 1986 végéig a felnõttoktatás igazgatójaként dolgozott a Móra Ferenc Általános Iskolában elhelyezett Dolgozók Általános Iskolájában. Innen ment nyugdíjba, s hosszú élete során egykori iskolájától megkapta az Arany-, Gyémánt-, Vas-, Rubin- és Gránitdiplomát. Nyugdíjas éveiben három kötetben megírta saját életének, családjának és felesége családjának történetét, amit késõbb bõvített, összesített kiadásban is megjelentetett. Családtörténetei jól dokumentáltak, érdekesek, s gazdag tárházai a mosoni XIX-XX. századi életnek. Kitüntetései: Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1957, 1973), Munka Érdemrend ezüst fokozata (1985), Pedagógus Szolgálati Emlékérem (1986). Idõs korában otthonában, családi körben érte a halál, hamvait 2024. november 14-én helyezték örök nyugalomra a magyaróvári régi temetõben.