Pályafutását
Gyöngyösön, pék édesapja mellett pékinasként kezdte. 1950-ben szerzett agrárközgazdász oklevelet a
Budapesti
Közgazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági szakán. 1950-1969 között
Erdei Ferenc közvetlen munkatársa volt előbb a Földművelésügyi Minisztériumban majd az
Agrárgazdasági Kutatóintézetben. 1973-ban került a
mosonmagyaróvári intézménybe, amely akkor az Agrártudományi Egyetem Keszthely Mosonmagyaróvári
Mezőgazdaságtudományi Karaként működött. 1991-ig vezette az üzemtani, későbbi nevén a vállalatgazdaságtani tanszéket. A mezőgazdasági üzemtan tantárgyat oktatta mind az alap, mind a
szakmérnökképzésben. Tudományos kutatóként vizsgálta a mezőgazdasági vállalatok üzemszervezési feladatait, az agráripari egyesülések érdekeltségi rendszerét, munkadíjazási gyakorlatát. Több mint
150 közleménye látott napvilágot. Alapítója majd hosszú időn keresztül felelős szerkesztője volt a
Gazdálkodás című agrárökonómiai szakfolyóiratnak, fórumot teremtve ezzel szakterületének.
Fontosnak tartotta a nemzetközi kapcsolatok kiépítését és ápolását is. Több nemzetközi mezőgazdasági szervezet munkájában vett részt, konferenciákon adott elő és munkatársainak is lehetőséget
biztosított erre. 1991-ben vonult nyugdíjba, munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. 2000-ben a Szent István Egyetem, 2006-ban a Károly Róbert Főiskola „honoris causa” doktori címét
nyerte el. A
gyöngyösi Református Sírkertben helyezték örök nyugalomra.
