1956-ban tett érettségi vizsgát
Sopronban a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban. 1962-ben szerzett kertészmérnöki
oklevelet
Budapesten a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán. 1962-1963-ban a
Balatonboglári Állami Gazdaság munkatársa, előbb gyümölcs-
és szőlőtermesztési gyakornok majd részlegvezető. 1964-1965 között a Svéd Királyi Biológiai Társaság ösztöndíját elnyerve két évet töltött Svédországban, ahol részt vett a málna, ribiszke, köszméte és
szeder nemesítési programjában. 1967-1992 között a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet munkatársa volt előbb annak
fertődi állomásán majd később
budapesti
központjában. Tudományos munkatárs, főmunkatárs, igazgatóhelyettes és igazgató beosztásokban dolgozott itt kiterjedt nemzetközi szakmai kapcsolatokat ápolva. Fő kutatási területe a piros és fekete
ribiszke nemesítése volt, de foglalkozott a nem hagyományos bogyósgyümölcsök (áfonya, homoktövis, fekete berkenye, bodza, som) honosításával is. Növénynemesítő munkája során 21 gyümölcsfajta
nemesítésében illetve honosításában vett részt, amelyekből 3 szabadalmi oltalomban is részesült. 1992-ben került
Mosonmagyaróvárra, a Pannon Agrártudományi
Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának Kertészeti Tanszékére tanszékvezetőnek. Két ciklusban volt az intézmény tudományos és külügyi dékánhelyettese. Közreműködött a PhD képzés elindításában, a
„Precíziós Növénytermesztési Módszerek” nevet viselő doktori iskola egyik megalapítójaként. Kiterjedt tudományos közéleti tevékenységet folytatott többek között az MTA testületeiben. 2008-ban vonult
nyugállományba, de professor emeritusként továbbra is részt vett az egyetem munkájában. Élete során 202 közleménye, 3 önálló könyve, 21 könyvrészlete, 79 tudományos közleménye, 47 tudományos előadása
és 51 népszerűsítő szakcikke jelent meg. Főbb kitüntetései: Ujhelyi Imre Díj (1993, 1996), Fleischmann Rudolf Díj (2009). 2024. július 11-én volt a búcsúztatója a búcsúztatója a
fertőd-eszterházai
temetőben