A városi könyvtár története

A város első "közkönyvtára" Czéh Sándor (1813-1883)nyomdász nevéhez fűződött, aki nyomdája után 1838-ban könyvkereskedést és kölcsönkönyvtárat alapított Magyaróváron.

Mosonmagyaróváron az általános gyűjtőkörű, nyilvános közkönyvtár századunk közepén, 1951-ben nyílt meg. A város szerkezete szükségessé tette azt, hogy a központi könyvtár mellett a másik városrészben Mosonban fiókkönyvtár létesüljön az ott élő olvasók ellátására. 1952-ben Járási Könyvtárrá változott a könyvtár elnevezése és bővült a funkciója: feladatul kapta a községi letétek gondozását, új letétek szervezését.

1953-ban már 23 letéti könyvtár tartozott a Járási Könyvtárhoz, amelynek helyben lévő és kihelyezett állománya 6484 kötetből állt. Az 1960-as és 70-es évek alatt a könyvtár kénytelen volt többször is más épületbe költözni, ezért nem túlzás a "vándorkönyvtár" elnevezés. Időközben 1972-ben Városi Járási Könyvtárra módosult a neve.

1984-ben a város központjában adták át azt az új épületet, amely a művelődési központ és a zeneiskola mellett a városi könyvtárnak is helyet ad 2020m2 alapterületen. A könyvtár ekkor vette fel Huszár Gál (1512?-1575) nyomdász, vándorprédikátor nevét, aki a városban élt és 1558-ban megalakította az első nyomdáját.

1985-től beindult 9 községi könyvtár részére a központi könyvellátás, az un. Ellátórendszer, amely 2006-ban átalakult KSZR-ré (Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer) és jelenleg 20 községi könyvtár a tagja.

1998-tól a kölcsönzés, 2000-től a katalógusok kerültek számítógépre. Jelenleg minden könyvtári munkafolyamat gépesítve van a feldolgozástól a tájékoztatásig. 1999-ben a fenntartó elnyerte a "Könyvtárpártoló Önkormányzat" címet. Az itt folyó munka eredményességét jelzi, hogy a könyvtár 2000-ben "Az Év Könyvtára" kitüntető címet kapta újszerű szolgáltatásaiért, olvasóbarát légköréért.