Ajánló új DVD lemezeinkből:

Moson Megyei Életrajzi Lexikon

élet 

Kisalföldi tudástár

Évfordulónaptár 2018.:


Az évfordulónaptár csak a kerek (25, 50, 75, 100. stb.) évfordulókat tartalmazza. Azoknak a híres személyeknek a rövid életrajza szerepel benne, akik Mosonmagyaróváron és környékén vagy a történelmi Moson vármegyében születtek vagy haltak meg, illetve tevékenységük, munkásságuk egészben vagy részben e területhez kötődik.
Az életrajzok Enzsöl Imre, Kimlei Péter, Thullner István és Tuba László szócikkeinek felhasználásával készültek.



ÉVFORDULÓK A HÓNAP PONTOS MEGJELÖLÉSE NÉLKÜL


1893.


125 éve halt meg Mecséren Csaplár József községi bíró. Mecséren született 1812-ben. Középfokú tanulmányait a magyaróvári piarista gimnáziumban végezte, kitűnő tanuló lévén a Nunkovich alapítvány is támogatta tanulmányait. Később a szülőfalujában örökölt földjén gazdálkodott. 1848-ban ő vezette a község újoncait mint népfölkelő parancsnok. A mezei rendőrség megszervezője volt. Először 1852-től 1867-ig volt Mecsér bírája megszakítás nélkül. Ilyen minőségében vált híressé a tágabb környéken is. Összesen negyvenkét évig szolgálta önzetlenül faluját. Volt közgyám és tanácsos, a községi gyümölcsfaiskola gondnoka, de jegyzői feladatokat is el kellett látnia. Helytállása és nevezetes ítéletei a jövő nemzedék számára szinte mesebeli figurává avatták.

1793.



225 éve született Haidnvolf Ferenc plébános. A rendelkezésre álló adatok szerint 1840-ben került Mosonba. Az 1844-ben épített új plébánialakban 1848 októberében elszállásolhatta Kossuth Lajost is. Elöljárói tudtával és beleegyezésével elfogadta a mosoni izraelita hitközség anyakönyveinek jegyzői tisztét, 1851-től kezdve a római katolikus plébánián vezette a három anyakönyv adatait, a születettek neve mellé beírva azok zsinagógai nevét is. Mosonban halt meg 1857. augusztus 8-án. A mosoni temető papi sírboltjában nyugszik.

JANUÁR

1993. január 2.


25 éve halt meg Budapesten Somogyi József országgyűlési képviselő, szobrászművész, tanár. Félszerfalván született 1916. június 9-én. Gyermekkorát Ásványrárón töltötte, édesanyja a falu postamesternője volt. Középiskolai tanulmányait a győri bencés gimnáziumban kezdte majd a pápai református kollégiumban folytatta. Budapesten a képzőművészeti főiskolán tanult, ahol mesterei voltak Kisfaludi Strobl Zsigmond, Réti István és Aba-Novák Vilmos is. 1941-ben szerzett oklevelet, de már 1940-től szerepelt kiállításokon. 1945-1963 között a budapesti képző- és iparművészeti gimnázium, 1963-1993 között a képzőművészeti főiskola tanára volt, ahol 1974-1987 között a rektori tisztséget is betöltötte. Az 1945 utáni, szocialista szobrászat meghatározó alakja volt. A közéletben is szerepet vállalt: országgyűlési képviselő volt és tagja volt az Elnöki Tanácsnak is. Köztéri szobrai, plasztikái az ország számos pontján megtalálhatók. Munkásságáért Kossuth-díjban és Munkácsy-díjban is részesítették. Az 1990-es évektől gyakran felkereste gyermekkora helyszínét Ásványrárót. A község számára 1992-ben elkészítette a II. Világháborúban ellesettek emlékművét. Halála után Ásványráró képviselőtestülete díszpolgári címmel tüntette ki. 1996 óta a helyi általános iskola Somogyi József nevét viseli. 2001. szeptember 1-jén leplezték le az iskola előkertjében portrészobrát Raffay Béla alkotását.

1918. január 16.



100 éve született Kompolton Studinka László vadász, vadászíró, ornitológus. Iskolai tanulmányait Budapesten, a Birodalmi Német Iskolában végezte, itt alapozta meg idegen nyelvi ismereteit német, angol és francia nyelvből. A szünidőt mindig Mosonszentmiklóson töltötte, mert édesapja akkor az ottani Wenckheim birtokot igazgatta. 10 éves kora óta folyamatosan vadászott. 11 éves korában jelent meg első cikke a „Nimród” című lapban. 1932-ben jelent meg első madártani témával foglalkozó tudományos közleménye. 1933-ban a Nemzeti Múzeum Állattárában „Moson vármegye madárvilága” címmel tartott előadást. 1934-ben, 16 évesen részt vett és előadást tartott Oxfordban a Nemzetközi Ornitológiai Kongresszuson. 1936-ban beiratkozott a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára, de végül a budapesti egyetem jogi karán szerzett diplomát. 1937 októberében Edinburghban kezdett mezőgazdasági, főleg vadászati tanulmányokat. 1945 januárjában polgári esküvőjét Mosonszentmiklóson tartotta. A II. világháború után vadőr volt Bősárkányon, Mosonszentmiklóson majd az akkor megalakult Lajta-Hansági Állami Gazdaságban. 1952-ben áthelyezték a Bakonyba, Ugodra kerületvezető vadásznak. Mindeközben nem szakadt el a tudományos élettől sem: 1945-től több mint egy évtizeden át szakfordításokat végzett a Madártani Intézet számára. 1955-től az Állami Gazdaságok Főigazgatóságánál dolgozott vadgazdasági főelőadóként. E munkakörében döntő szerepet játszott az állami gazdaságok vadászterületeinek megszervezésében és fejlesztésében. 1956 után távoznia kellett a főigazgatóságtól, a lábodi rezervátum vadászati vezetője lett, ahonnan 1968-ban a Gemenci állami Erdő- és Vadgazdaságba került. Részt vett az 1971-es Vadászati Világkiállítás előkészítésében és rendezésében, ő volt a Magyar Trófeabemutató rendezője. 1973-ban egészségügyi okokból nyugdíjazták. Több cikket írt vadászati és ornitológiai lapokba itthon és külföldön egyaránt. Könyvei német nyelven is megjelentek. Budapesten halt meg 1981. április 22-én. 2005. augusztus 7-én avatták fel Mosonszentmiklóson emlékhelyét, amely Pintér Jenő fafaragó iparművész alkotása.

1943. január 28.



75 éve született Illésházán Nagy Irén (Thullner Istvánné) tanító, költő. Az általános iskolát Rábapordányban, a gimnáziumot Mosonmagyaróváron végezte. Győrött az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán szerzett tanítói diplomát, 1991-től a Pázmány Péter Hittudományi Egyetemen tanult hitoktatói szakon. Pedagógusi munkáját Tárnokrétin kezdte 1964-ben, ahol vezette a községi könyvtárat, az ifjúsági klubot, énekkart, tánckört és a színjátszó szakkört is. 1966-tól a mosonmagyaróvári 2. sz. Általános Iskolában, 1976-tól a 11. sz., ma Móra Ferenc Általános Iskolában tanított. 1969 tavaszán kötött házasságot Thullner István tanárral. A tanítás mellett ismeretterjesztő előadásokat tartott pedagógiai és kulturális témákból. Megszerezte a C kategóriájú színjátszó-rendezői képzettséget és a művészetoktatói működési engedélyt. Színjátszó csoportja megyei 1. helyezést ért el. A város pedagógiai munkacsoportjai közül a „humáncsoport” irányítója volt. Versei a „Kisalföld”-ben és a „Műhely” című folyóiratban jelentek meg. Mosonmagyaróváron halt meg 1998. augusztus 24-én.

FEBRUÁR

1918. február 4.



100 éve született Kisújfaluban Gulyás Lajos református lelkész, országgyűlési képviselő. Középiskolai tanulmányait Érsekújváron végezte. 1937 szeptemberétől Losoncon, az ottani főiskolán kezdte teológiai tanulmányait, melyeket 1939-től Pápán folytatott. 1942-ben kezdte lelkészi tevékenységét Felsőgelléren. 1942-1948 között Balatonszepezden teljesített szolgálatot. Itt kapcsolódott be a politikai életbe. 1944 novemberében a nyilasok antifasiszta beállítottsága miatt letartóztatták. 1947-ben, a kisgazdapárt színeiben országgyűlési pótképviselőnek választották. Választási beszédeiben hitet tett a polgári demokrácia, a magántulajdon és a keresztyén valláserkölcs mellett. A romló politikai viszonyok, a kisgazdapárt feldarabolása miatt 1948. július 26-án lemondott országgyűlési képviselői megbízatásáról. 1948. május 15-én Levélre helyezték, a felvidéki és erdélyi telepesekből álló református gyülekezet lelki gondozására. Később további három településen: Mosonszolnokon, Rajkán és Hegyeshalomban is ő látta el a lelkészi teendőket. 1956. október 26-án Levélen értesült a mosonmagyaróvári tragédiáról. Azonnal a városba sietett, hogy kísérletet tegyen az önbíráskodás megállítására, a rend helyreállítására. Október végén többször tárgyalt a hegyeshalmi és a rajkai határőrsök vezetőivel a vöröskeresztes gyógyszerszállítmányok áthaladása érdekében. 1956. november 3-án beválasztották a járási nemzeti tanácsba. 1957. február 5-én letartóztatták. Első fokon, szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával 1957. június 10-én halálra ítélték. Másodfokon szervezkedés vezetése és - gyilkosság helyett - hűtlenség vádjával halálra ítélték. Az ítéletet Győrben 1957. december 31-én hajtották végre. Földi maradványait 1990 tavaszán tárták fel a sopronkőhidai rabtemetőben. 1991. május 11-én helyezték örök nyugalomra a levéli temetőben. Emlékét a levéli parókián emléktábla és dombormű őrzi. Mosonmagyaróváron 2007 májusában utcát neveztek el róla. Tiszteletére a róla elnevezett utcában, a Bolyai iskola 2. számú épületének falán 2008. január 11-én emléktáblát avattak. 2017-ben a levéli református imaházban Gulyás Lajos emlékszobát alakítottak ki.

1993. február 7.



25 éve halt meg Budapesten Legány Zoltán építész. Magyaróváron született 1911. október 28-án. Édesapja, Legány Ödön a gazdasági akadémia tanára volt. Középiskolai tanulmányait az Újpesti Reálgimnáziumban végezte, 1931-ben beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki és Építészmérnöki Karára, ahol 1938-ban építészmérnöki diplomát szerzett. Kedves tanárai Kotsis István, Rados Jenő, Csonka Pál és Bardon Alfréd voltak. Diplomamunkája a vízivárosi evangélikus templom terve volt. Legány már középiskolás korában festett, rajzolt és karikatúrákat készített, ez a kedvtelése egész életében elkísérte, s rajzkészsége vezette az építészeti pályára is. 1938 és 1944 között Antal Dezső, majd Goszleth Lajos magánirodájában dolgozott, két évig az Országos Társadalombiztosítási Intézet bérházépítési programjának tervezésében vett részt. 1944-ben katonaként repülőtereket tervezett. 1946-ban részt vett a budai vár helyreállításában, majd Mihályfi Lóránttal magánirodát nyitottak, s főleg lakóházakat terveztek (1947-1948). 1949-ben Legány állami alkalmazásba lépett, s a Magasépítési Tervező Intézetben kezdett dolgozni. 1950-ben alapító tagja volt az Általános Épülettervező Intézetnek, 10 évig dolgozott itt tervezőként, később osztályvezetőként. Ezután 1960-tól az akkor alakuló Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézetbe helyezték át csoportvezetőnek, 1974-ben vezető tervezőként vonult nyugdíjba. Itt feladata a magánlakás-építés típusterveinek fejlesztése volt. Munkatársaival példát mutatott az esztétikus, korszerű és takarékos építésből, elkészítették a blokkos szerkezetű variálható lakóházak, a panelos szerkezetű családi házak, a sorházak, társasházak, láncházak, átriumházak és falusi lakóházak ajánlott terveit. 1978-ban megalapította, gyarapította és gondozta az Építésügyi Tájékoztatási Központ magánlakás-építési archívumát.

1993. február 10.


25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Kovács Antal Károly katonatiszt, néprajzkutató. . 1921-ben született. Gyermekéveiről, tanulmányairól és munkájáról alig tudunk valamit. Mosonmagyaróváron élt és nyugdíjba vonulása után néprajzi gyűjtésbe kezdett. 1983-ban a megyei pályázaton és az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton is 2. díjat nyert a népi növénynevekről szóló pályaművével. Ezt követően a megyei pályázaton többször első díjat, az országoson kiemelt első díjat kapott a Felső - Szigetköz 16 falujában gyűjtött anyagáért. Gyűjtőútjaira elkísérte felesége, Kovács Antalné Rozsondai Éva (1938-1993) földrajz-biológia-filozófia szakos gimnáziumi tanár, aki 1962-től 30 évig tanított a mosonmagyaróvári gimnáziumban. Kovács Antal munkáit felesége szép, színes rajzokkal illusztrálta.

1893. február 11.


125 éve született Királyhidán Fischer József építész. 1897-ben Budapesten építőmesteri oklevelet szerzett. Ez évtől a párizsi École des Beaux-Arts-ban tanult, ahol 1900-ban kapott oklevelet. Főként kiállítási épületeket tervezett és rendezett be: világkiállítás 1900. Párizs; 1908. London; nemzetközi vadászkiállítás magyar pavilonja, Bécs, 1910. 1900-ban a párizsi világkiállítást előkészítő magyar kormánybizottság tagja volt. Jelentős szerepe volt a Budapest XI. kerület lágymányosi városrészének kiépítésében és fejlesztésében. Számos bel- és külföldi pályadíjat nyert. Tiszteletbeli tagja volt az olasz képzőművészeti akadémiának. Kitüntetései: Ferenc József rend, olasz királyi koronarend, a francia akadémia tiszti keresztje. Budapesten halt meg 1942. október 13-án.

1943. február 13.



75 éve halt meg Győrben Erényi Károly (Ehrenreiter Károly) plébános, politikus.Móron született 1865. január 27-én. Először Székesfehérváron, majd Győrben járt középiskolába. Győrött, 1888 január végén szentelték pappá. 1890-től magyaróvári segédlelkész és hitelemző káplán. 1897-ben Németjárfalun, 1901-től (Moson)Szent-Péteren plébános. Munkálkodásával épült újjá 1901-ben a falu temploma. Ugyancsak itteni tevékenysége révén lett a Magyaróvári Szarvasmarhatenyésztő Egylet és a gazdasági egyesületek alelnöke. 1908-tól 1934-ig 25 éven keresztül Mosonszolnok község plébánosa volt. Iskolaalapító, templommegújító, temetőkápolna-építő munkássága révén nemcsak személyes tekintélyt és elismerést szerzett, hanem a község is sokat fejlődött. A két heidebauer község iskoláiba ő hozta el a csornai Isteni Megváltó Leányai közösség tanító apácáit. A trianoni országcsonkítás után a Revíziós Liga tagjaként élharcosa volt a Moson vármegye visszaállításáért folyó (eredménytelen) politikai küzdelemnek. 1922-ben a Csonka - nezsideri (mosonszentjánosi) választókerületben volt képviselőjelölt, 1936-tól a Magyar Élet Pártjának megyei elnöke volt. 1929-ben lett címzetes kanonok és kormányfőtanácsos, 1934-től valóságos, 1938-tól győri őrkanonok. Végrendeletében messzemenően gondoskodott választott szűkebb pátriájának, Mosonszolnoknak eklézsiájáról és érdemes híveiről. Értékes szántó-ingatlanokat hagyott a plébániai alapítványi misékre, a templombelső felújítására, a szegények karácsonyi segélyezésére és alapítványi vagyont hagyott a papi pályára készülő, kitűnő előmenetelű szolnoki tanulók segélyezésére. Halála után a győri székesegyházban ravatalozták fel, ahol Apor püspök mondta a gyászbeszédet. Végakarata szerint Mosonszolnokon temették el a temetőkápolna sírboltjában.

1968. február 14.



50 éve halt meg Mosonmagyaróváron Haller János tanító, helytörténész. Röjtökön született 1881. október 23-án. Gimnáziumi tanulmányait Sopronban, a tanítóképzőt Győrben végezte el. Abszolút zenei hallása is kántor-tanítónak predesztinálta. 1909-től Czakóházán volt igazgató-tanító, 1912-ben került Mosonba az állami elemi fiúiskolába és tanított az iparos-tanonciskolában is. A tanítást élethivatásnak tekintő pedagógus nemcsak az általa nevelt nemzedékek, hanem a tanító-társadalom számára is példát mutató szaktekintély és közéleti szereplő volt. Kevés szabad idejét a levéltárakban és könyvtárakban töltötte, aminek eredményeként példa nélkül álló írásos helytörténeti munkásságot hagyott a szerencsés utókorra. Vezetője volt a Mosonmegyei Általános Tanítóegyletnek, újjászervezője a Mosonmegyei Történeti és Régészeti Egyletnek. Szakmai és közéleti aktivitását előadások, tanulmányok, cikkek sora jelzi. Munkásságát az MTA 1943-ban Wodianer-díjjal tüntette ki. Az akkor már a 80-as éveiben járó köztiszteletben álló pedagógus 1960-ban arany, 1966-ban gyémántdiplomát vehetett át. Benke Margit okleveles tanítónővel, 1905-ban Bezin kötött házasságukból két gyermek (Emil és Margit/Gitta) született. Sírja a mosoni temetőben található. Emlékét a róla elnevezett iskolában emléktábla őrzi.

1918. február. 16.



100 éve halt meg Budapesten Khuen-Héderváry Károly földbirtokos, miniszterelnök, országgyűlési képviselő, politikus. Gräfenbergben született 1849. május. 23-án. Középiskolai tanulmányait Pesten és Pécsen végezte majd jogot tanult a zágrábi jogakadémián. Viczay Héder halála után (1873) a fiúágon kihalt Viczay család örököse lett és ekkor vette fel a Héderváry nevet. 1880-ban Teleki Margit grófnővel kötött házasságából két fiú született: Khuen-Héderváry Sándor diplomata (1881-1946) és Khuen-Héderváry Károly (1888-1960) politikus. 1875-1881 között a győrszigeti kerületet szabadelvű párti országgyűlési képviselője volt. 1882-1883 között Győr vármegye főispánja, 1883-tól húsz éven át Horvát-Szlavón-Dalmátország bánja volt. 1903-ban két alkalommal rövid időre az uralkodó Magyarország miniszterelnökévé nevezte ki. Ezt követően a közreműködésével alapított Nemzeti Munkapárt színeiben politizált. 1910-1912 között ismét az ország miniszterelnöke volt. Pályafutása alatt megkapta az I. osztályú Vaskorona-rendet, az Aranygyapjas rendet és a Szent István-rend nagykeresztjét is. Földi maradványait 1922. február 21-én helyezték nyugalomba Héderváron a Boldogasszony-kápolna körüli családi temetőben. Itt nyugszanak feleségének Teleki Margit (1860-1922) grófnőnek a földi maradványai is.

1868. február 25.


150 éve halt meg Pesten Reisinger János piarista szerzetestanár. Magyaróváron született 1802. augusztus 7-én. Magyaróvári piarista tanulmányok után a felvidéki Privigyen kapott indíttatást és öltözött be 1819 októberében a rend ruhájába. 1822/23-ban Temesváron tanult, majd 1824/25-ben Vácon filozófiát, 1825-től Nyitrán teológiát tanult. 1826 végén vette fel a papi szentséget. 1828/29-ben Temesváron tanított nyelvtant, 1830 és 1840 között Szegeden volt a történelem tanára. 1841-1848 között a pesti tudományegyetem történettudományi tanszékén tanított. 1849-től nyugdíjas professzorként az egyetem filozófiai fakultásán adott órákat, 1865-től emellett a kar konzulense volt.

MÁRCIUS

1868. március 4.



150 éve született Prágában Károly Rezső (Karl Rezső) mezőgazdász. Németes családi nevét a millenniumkor módosította Károlyra. Gimnáziumi tanulmányait Pápán végezte. A Magyaróvári Gazdasági Akadémián szerzett oklevelet. Ezután ugyanitt ösztöndíjas gazdasági segéd lett. 1893-ban tanársegéd, 1895-tól segédtanár volt és kinevezték az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás helyettes vezetőjévé. Legelő- és rétművelést adott elő. A Mosonmegyei Gazdasági Egyesület titkára volt. A millenniumra megírta az egyesület történetét. Részt vett Cserháti Sándor növénynemesítési kísérleteiben. 1896-ban a Keszthelyi Gazdasági Tanintézethez helyezték, ahol a növénytermesztés rendes tanára lett. 1897-ben kinevezték a Földművelésügyi Minisztérium kísérleti és mezőgazdasági ügyosztályára, ahol sokoldalú tevékenységet fejtett ki. Növénytermelési, talajjavítási, szakoktatási feladatokat látott el. 1905-ben bölcsészdoktori fokozatot szerzett. Sokáig dolgozott a minisztérium mezőgazdasági osztályán. 1914-ben a József Műegyetem magántanára lett. 1918-ban udvari tanácsosi címet kapott. 1920-ban megszervezte az Országos Mezőgazdasági Üzemi Intézetet, amelyet nyugalomba vonulásáig (1931) vezetett. 1923-tól 1931-ig a „Mezőgazdasági Üzemtani Közlemények”-et, 33 évig a „Kísérletügyi Közleményeket” szerkesztette. Budapesten halt meg 1945. március 6-án.

1693. március 15.


325 éve halt meg Oroszváron Zichy István földbirtokos, tárnokmester. Veszprémben született 1616. szeptember 18-án. Apja Zichy Pál, a család megalapozója, anyja Chaby Sára volt. Több fontos várban katonaként szolgált a török ellen. 1638-ban királyi kamarás lett. 1641-ben tatai főkapitánnyá nevezték ki. 1646-ban a győri főkapitányság magyar helyettes vezetője lett. 1650-ben megbízták az előnevét adó Vásonykő várának kapitányi teendőivel is. Sokat tartózkodott Győrben, ahol felépítette a Zichy-palotát. Jelentős birtokokhoz jutott, amelyek tovább növelték a család befolyását. 1655-1671 között a Magyar Kamara elnöke volt. 1655-ben bárói, 1679-ben grófi rangot kapott az uralkodótól. A Moson megyei Oroszváron jelentős építkezéseket végzett, amelyek akkor még részben erőd jellegűek voltak. A mezőváros Pozsonyhoz és Bécshez egyaránt közel feküdt. Udvari nemes maradt haláláig. 1681-ben főajtónálló-mester, 1690-ben tárnokmester lett. 1681-1687 között Moson vármegye főispáni tisztét töltötte be. Az oroszvári Zichy-ág megalapítója volt.

1843. március 25.


175 éve született Mecséren Éble Gábor történész, genealógus. A gimnáziumot Magyaróváron a piaristáknál és Győrben a bencéseknél végezte. 1864-1866-ban Magyaróvárott elvégezte a gazdasági tanintézetet. 1868-1870-ben Sándor Móric gróf biai uradalmában dolgozott. 1870-ben Károlyi György gróf szolgálatába lépett, aki parádi uradalmából a fővárosba vitte pénztárosnak, majd levéltárosnak. Élete legnagyobb részét a Károlyiak történetének tanulmányozásával töltötte. A család hatalmas magánlevéltárát dolgozta fel fizetett főlevéltárosként. Három évtizedes munkálkodása a magyar történettudománynak komoly eredményeket hozott. 16 önálló forrásmunkát írt. Ezek főként a Károlyi család tagjairól íródtak, de más családok genealógiáját is kutatta. Családi és uradalomtörténetek, háborúk és diplomácia voltak a témái, de épületekkel, nyomdával is foglalkozott. 1901-ben nyugalomba vonult. Budapesten halt meg 1923. december 29-én. A Farkasréti temetőben temették el, de síremlékét időközben felszámolták.

ÁPRILIS

1868. április 5.


150 éve született (Moson)Szent Péter-en Láng Ince Pál cisztercita szerzetestanár. Magyaróvári középiskolai évek után 1886-ban lépett be a rendbe, ahol 1893-ban tett fogadalmat, és ekkor szentelték pappá is. A következő években Innsbruckban tanult teológiát és doktorált is. 1894-től Zircen novíciusmester, 1895-től a pesti nővérek tanára. 1897-ben vegyészetből doktorált, majd Székesfehérváron lett gimnáziumi tanár. 1896-tól Bp.-en a papnövendékek lelki atyja (spirituálisa), 1909-ben Zircen plébános. 1914-től kezdve több helyen volt gimnáziumi tanár, 1925-ben Zircen teológiát is tanított. 1930-ban Szentgotthárdon volt, 1933-tól lett a rend olaszfalui birtokközpontjának jószágkormányzója. 1938-tól rendi tiszttartó. Nyomtatásban megjelent, vagy kéziratban maradt művei a vallás, a hittan és az erkölcstan körébe tartoztak, többnyire tankönyvek voltak. Pannonhalmán halt meg 1955. november 12-én.

1968. április 6.



50 éve halt meg Budapesten Doby Géza Károly biokémikus. Bécsben született 1877. december 30-án. A magyar növényi biokémia egyik úttörője volt. Budapesten érettségizett 1895-ben. 1899-ben gyógyszerészmester, 1902-ben bölcsészdoktor lett, 1900-1904 között a budapesti egyetem vegytani intézetében tanult. 1904-ben a kassai Szeszkísérleti Állomás segédvegyésze lett. 1905-ben a Magyaróvári Növénytermelési Állomásra került. Itt nevezték ki vegyésszé, és megbízták a helyi Növényélettani és Kórtani Állomás irányításával. Előzőleg Linhart György irányításával bekapcsolódott az itteni kutatásokba (répabetegségek, gabonarozsda, gabonaüszög, burgonyafodrosodás stb.). Közben 1908-1909-ben a berlini, majd a párizsi egyetemen gyarapította tudását. Doby nagy tekintélyre tett szert, 1913-ban a miniszter küldötte volt az élelmiszerhamisítási kongresszuson Belgiumban. Ugyanebben az évben magántanár a budapesti egyetemen. A magyaróvári Növényélettani és Kórtani Állomás áttelepítése után a Magyaróváron maradó Vegykísérleti Állomást vezette öt évig. 1918-ban a Budapesti Chemiai Intézetbe helyezték át. 1922-ben a debreceni egyetemre került. 1923-ban a fővárosi egyetem új Közgazdaságtudományi Karán tanított és a hozzá tartozó Agrokémiai Intézetet vezette. 1924-1925-ben az USA-ban volt tanulmányúton.1928-1929-ben a közgazdaságtudományi kar dékánja volt. Elsősorban növényi enzimológiával és növényi fehérjekutatással foglalkozott. Az 1940-es években a Mezőgazdasági Kémiai Intézetben kutatott. 1945-ben létrehozták a Budapest-Gödöllői (központi) Agrártudományi Egyetemet, amelynek megszervezését és első rektori teendőit Doby Géza végezte. 1935-ben az MTA levelező, 1946-ban rendes tagjává választották.

1943. április 7.


75 éve halt meg Budapesten Bittó Béla vegyész, szabadalmi bíró. Mosonban született 1865. október 12-én. Középiskolai tanulmányait Magyaróváron és Győrött végezte, s a bécsi tudományegyetemen fizikai és kémiai tanulmányokat folytatott. Itt szerzett 1889-ben bölcsészdoktori oklevelet. Iskolái elvégzése után a kereskedelmi minisztériumba került, innen rövidesen a budapesti Vegykísérleti Állomáson, 1892 decemberében az Országos Magyar Chemiai Intézetben lett vegyész. 1896-tól a Szabadalmi Bíróság bírája, 1918-tól miniszteri tanácsosi rangot kapott, 1923-1935-ig a bíróság alelnöke, s emellett 1929 és 1934 között a Mérnöki Tanács tagja is volt. 1894-ben a budapesti műegyetemen zsírnemű vegyületek és cukrok tanából magántanári képesítést szerzett, 1913-tól ugyanitt címzetes nyilvános rendkívüli tanár lett. Kutatási területe: a zsírok és szénhidrátok kémiája, de agrokémiai és jogi, szabadalmi kérdésekkel is foglalkozott. Tanulmányai főleg a Magyar Tudományos Akadémia közleményeiben „(Matematikai és Természettudományi Értesítő”, „Magyar Chemiai Folyóirat”), a „Köztelek”-ben, a „Magyar Ipar”-ban és külföldi tudományos periodikákban jelentek meg. Sokszor töltötte a nyarat mosoni Ostermayer utcai házában. Nagylégen a családi sírboltba temették el.

1918. április 8.



100 éve született Rábapordányban Mészáros Béla plébános, szalézi szerzetes. 1934-ben lépett be a szalézi rendbe, Péliföldszentkereszten és Esztergomban tanult. A szalézi rend tagjaként Olaszországban szentelték pappá 1943-ban. Előbb Tatán majd 1951-től Mosonmagyaróváron szolgált, a Keresztények Segítsége kápolna kisegítő lelkészeként és kántoraként. 1962-1972 között eltiltották a hitoktatástól. Ebben a korszakban alkalmi televízió műszerészként dolgozott, rendszeresen publikált a „Rádiótechnika” című lapba. Amikor ismét engedélyezték a hitoktatást, temploma mindig tele volt a hívőkkel. 2002-ben Pro Urbe Mosonmagyaróvár díjat kapott öt évtizedes lelkészi szolgálatáért, az egyetemes kultúra és hitélet közvetítésében betöltött szerepéért. 2003-ban, pappá szentelésének 60. évfordulóján Pápai Lajos megyéspüspök székesegyházi kanonokká nevezte ki. Mosonmagyaróváron halt meg 2006. november 18-án. Szombathelyen a szaléziak templomában helyezték örök nyugalomra.

1893. április 13.


125 éve született Sásonyban Klafszky Henrik banktisztviselő, zenész. Édesapja Klafszky Sándor iskolamester, nagynénje Klafsky Katalin operaénekes, bátyja Klafszky Rudolf (Antal) zeneszerző és zenekritikus. Első zenei oktatását apjától kapta. 1903-ban Sopronba költözött a család, s Klafszky Henrik 10 évesen tagja lett a Soproni Zeneegyesület zenekarának. Itt Zupancic Miklós Károly zenetanártól hegedűt, brácsát és csellót tanult. 1904-től a soproni állami polgári iskolában, majd az állami felsőkereskedelmi iskolában tanult, 1911-ben ez utóbbiban érettségizett. Ezután bankban dolgozott Sopronban. 1922-től 1929-ig a Soproni Zeneegyesület Dalfüzér kórusának karnagya, tagja a vonósnégyesnek. 1932-től óraadóként a zeneiskolában nagybőgőt tanított, közben elvégezte a bécsi zeneakadémia nagybőgő szakát. Aktív tevékenységet fejtett ki a Soproni Kamarazene-társaságban, amely később egyesült a Liszt Ferenc Zeneegyesülettel. 1945 után részese volt a soproni zenei élet újjászervezésének. A szimfonikus zenekar tagjaként szívügyének tartotta Sopron egyházzenei életének feltámasztását, templomokban is muzsikáltak. 1952-ben Klafszky a postás zenekart vezényelte, Petőházán 10 évig vezette a zeneiskolát. 1963-tól szerepelt a Soproni Ünnepi Hetek zenei programjain, tanított a zeneiskolában, játszott a szimfonikus zenekarban. Sopronban halt meg 1990. december 10-én, a soproni Szent Mihály temetőben helyezték örök nyugalomra.

1968. április 16.


50 éve halt meg Budapesten Lakits Pál tanár. Magyaróváron született 1928. október 30-án. 1952-ben a budapesti egyetemen magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett. 1951-től 1962-ig Budapesten általános iskolában, tanítóképzőben és a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban tanított. 1962-től a Művelődésügyi Minisztériumban főelőadó, majd a Tudományegyetemi Osztály vezetője. Egyidejűleg a debreceni egyetem romanisztikai tanszékén, majd a budapesti tudományegyetem francia nyelv és irodalom tanszékén adjunktus. Az ófrancia epikus irodalom történetével foglalkozott. 1954 óta jelentek meg irodalomtörténeti tanulmányai, kritikái, tankönyveket, antológiákat szerkesztett, francia prózai és verses műveket fordított.

1918. április 20.



100 éve halt meg Budapesten Vörös Sándor mezőgazdász. Tatán született 1847. február 28-án. A Keszthelyi Gazdasági Tanintézetben szerzett oklevelet 1867-ben. 1870-ben nevezték ki a Kolozsmonostori Gazdasági Tanintézet tanárává, 1875-1897 között a tanintézet igazgatója volt, akinek munkája nyomán az szépen fejlődött. Elsősorban a mezőgazdasági szakoktatás kérdései foglalkoztatták. Tevékenyen részt vett Kolozsvár és Kolozs vármegye közéletében. Elnöke volt az Erdélyi Gazdasági Egylet könyvkiadó vállalatnak és szerkesztője az „Erdélyi Gazda” című lapnak. 1898-ban a Magyaróvári Gazdasági Akadémia igazgatójává nevezték ki. Igazgatósága alatt egyrészt folytatódott az akadémia szakmai tudományos fejlődése: újabb kísérleti állomások jöttek létre. 1900-ban a párizsi szakoktatási kongresszuson az akadémia bemutatója aranyérmet nyert. Másrészt idegenként került igazgatónak ide: nem tanult és soha nem is tanított itt. Magyaróváron mindvégig idegen maradt. A „nagy tanári kar” tagjai arra számítottak, hogy a minisztérium az igazgatói állásban a nagy népszerűségnek örvendő Thallmayer Viktort fogja megerősíteni. Nem így történt: a Kolozsmononostorról érkezett új igazgató nem egyszer figyelmen kívül hagyta a kitűnő tudósokból álló tanári kar véleményét, az pedig nem fogadta el az ő vezetési módszereit. Az intézményen belül feszültség támadt, ennek következtében Vörös 1907 nyarán nyugdíjazását kérte. Nyugdíjazása után Budapestre költözött és a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott tovább.

MÁJUS

1818. május 4.


200 éve született Mezőberényben Major Pál jogász, alispán, országgyűlési képviselő. Középiskoláit Sopronban, az evangélikus líceumban végezte. A soproni magyar társaság egyik alapítója volt. A Győri Jogakadémia után elvégezte a Magyaróvári Gazdasági Tanintézetet. Figyelemmel kísérte a reformkor történéseit. 1838-ban Pozsonyban Kossuth Lajos irodájában dolgozott. A „Pesti Hírlap” Moson megyei levelezője volt és a főhercegi uradalom alkalmazottja. 1848-ban kinevezték a megye árvaszéki gondnokának, amit később többször is betöltött. Ebben az évben Zichy Henrik főispán táblabíróvá nevezte ki. Valóságosan a szabadságharc mellé állt, Pándorfalun tábori biztosnak nevezte ki Csányi László kormánybiztos. A császáriak előrenyomulásakor háttérbe húzódott, a megye ellenzékéhez tartozott. 1861-ben másod alispánná választották. A provizórium éveiben Nyugat-Európában tett tanulmányutat. 1865-1870 között Moson megye első alispánja volt a kicsi, de befolyásos evangélikus közösség reprezentánsa. Gazdasági téren szerzett érdemeiért 1866-ban tanácsosi címet, 1870-ben Vaskorona rendet kapott az uralkodótól. 1871-ben a megye zurányi választókerületének lett az országgyűlési képviselője. Ő volt Moson megye első magyar nyelvű monográfusa. Magyaróváron halt meg 1890. augusztus 13-án.

1893. május 7.


125 éve halt meg Pinnyén Simon Gyula jogász, földbirtokos, főispán. Pinnyén született 1838. április 4-én. Középiskolai tanulmányait a soproni bencéseknél végezte majd Bécsben kezdett jogi tanulmányokat. 1859-től dolgozott Moson vármegye közigazgatásában különböző beosztásokban. 1862-ben a megye főjegyzőjévé, 1871-ben alispánjává választották. 1876-ban királyi tanácsosi címet kapott. 1879-ben a király a vaskorona-rend III. osztályú kitüntetését adományozta neki. 1880-ban országgyűlési mandátumot szerzett, de egy év múlva a választásokon vereséget szenvedett, ezt követően pinnnyei birtokára vonult vissza. 1884-ben az uralkodó Moson vármegye főispánjává nevezte ki, amely tisztségét haláláig töltötte be. 1893. május 9-én temették el a pinnyei családi sírboltban, ahol jelen volt Moson vármegye vezetősége is.

1943. május 12.


75 éve halt meg Székesfehérváron Kisteleki Géza (Kisteleky Géza) hegedűművész, zeneiskola igazgató. Budapesten született 1908-ban. 1931-ben okleveles hegedűtanári diplomát szerzett a Zeneművészeti Főiskolán. Ezt követően a tatai piarista gimnázium ének- és zenetanára, de ottani magániskolákban is oktatott. 1935-ben lett a magyaróvári piarista gimnázium ének- és zenetanára. 1936-ban városi és állami támogatással megalapította a magyaróvári zeneiskolát, amely a Városház utca 2. sz. alatti régi városháza emeletén kezdte meg működését. A Kaszinó nagytermében tartott ünnepélyes megnyitón jelentette be dr. Sattler János polgármester, hogy a minisztérium Kisteleki Gézát bízta meg a zeneiskola vezetésével, amelyet ő 1940 júniusáig el is látott. Igazgatói teendői mellett szolfézst és hegedűt is tanított a zeneiskolában, 1938. május 1-jétől karnagya lett a Magyaróvári Férfidalárdának, később a Hubertus kórusának és a gazdasági akadémia ifjúsági énekkarának. Többször szerepelt városi ünnepségeken a gimnázium kórusával és zenekarával, a Magyaróvári Férfidalárdával pedig részt vett Győrött a XXVI. Országos Dalosversenyen. Kórusaival országos versenyeken is díjat kapott. Igazgatása alatt a zeneoktatásban részesülők száma három év alatt a kétszeresére nőtt Mosonmagyaróváron. Tagja volt a Zeneiskolák Országos Szövetsége választmányának és a győri törvényhatósági dalos-kerület művészi bizottságának. 1940-ben Székesfehérvárra került az ottani zeneiskola élére. 36 éves korában halt meg, s 1943. május. 15-én Székesfehérváron temették el.

1868. május 30.


150 éve született Nagylángon Zichy János földbirtokos, miniszter, az MTA tagja (1925). Jogi tanulmányai elvégzése után a politika felé fordult. A Moson vármegyei oroszvári és szentmiklósi családi kastélyokat ez időre már eladták, de jó kapcsolatokkal rendelkezett a megyében, és gyakran megfordult itt. Első képviselői mandátumát a zurányi választókerületben szerezte meg megyénkben, 1896-ban. 1894-től már a főrendi ház tagja volt, és a Néppárt programjával azonosult, többször elnöki minőségben. Ekkor jó viszonyban volt Batthyány Tivadar köpcsényi földbirtokossal. 1906-ban az Alkotmánypárt, majd a Munkapárt politikusa lett. 1910 és 1918 között háromszor volt vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1919-ben a Tanácsköztársaság ellen szervezkedett Bécsben. 1922-től ismét nemzetgyűlési képviselő volt haláláig. Királypárti kört hozott létre, majd a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot. 1934-ben Habsburg Ottótól az Aranygyapjas Rendet kapta kitartó királypártiságáért. Budapesten halt meg 1944. január 6-án.

JÚNIUS

1868. június 13.


150 éve született Aradon Szahlender Gyula építész. A budapesti Műegyetemen szerzett építész diplomát. Ő lett Jummerspach Frigyes utóda a főhercegi uradalom építészeként. A főhercegi uradalom területén számtalan épületet tervezett és épített. Ő tervezte az 1897-ben felszentelt templomot Albert Kázmér-pusztán. Jummerspach Frigyessel rokoni kapcsolatban állt: unokáját, Renner Johannát vette feleségül. Magyaróváron halt 1908. október. 24-én.

1893. június 14.


125 éve született Ercsiben Kováts István mérnök, városi főmérnök. Középiskolába a komáromi bencéseknél járt. Mérnöki diplomáját 1919 végén vette át a József Nádor Műegyetemen. Tanulmányi ideje alatt kilenc hónapig katonai szolgálatot teljesített és tartalékos főhadnagyként szerelt le. 1921-ben jött Magyaróvárra, ahol 1927-ben kötött házasságot Rónay Gizellával. Házasságukból három gyermek született. 1921-től csaknem 35 éven keresztül volt Magyaróvár, illetve Mosonmagyaróvár város főmérnöke. Több idegen nyelven beszélt, felsőfokú földmérői és kultúrmérnöki képesítéssel is megalapozott sokoldalú munkásságának eredményei: az országban elsőként alakult városi autóbuszüzem, a városi áramszolgáltatás, a szigetközi és városi vízgazdálkodás kidolgozása. Városrendezési terveinek megfelelően alakult ki a két városrész közötti utcahálózat. Lakóvilla építkezésével példát mutatott a két városrész lehetséges és szükséges összeépülésére. Átszervezte a hivatásos tűzoltóságot, amelynek éveken át volt vezetője, megrajzolta az egyesített város első térképét és nevéhez fűződik a város első műemlékvédelmi felmérése is. Nemcsak élénken érdeklődött a régészeti emlékek iránt, hanem szakavatott kézzel nyúlt azok feltárásához, feltérképezéséhez. Az előbbinek köszönhetően ismerjük az óvári plébániatemplom és a Szent László kápolna középkori fekvését, az utóbbira alapozva folynak az évtizedek óta tartó régészeti feltárások. Az 1954-es dunai árvízkor kormánybiztosként irányította a város védelmét és szervezte a szigetközi menekültek elhelyezését. Mosonmagyaróváron halt meg 1955. augusztus 10-én. A Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület 1999-ben Kováts István Emlékérem létesítéséről és adományozásáról határozott.

1793. június 19.


225 éve született Győrben Torkos Mihály alispán, jogász, országgyűlési képviselő, tisztviselő. A győri jogakadémián hallgatott jogot majd a pesti Királyi Táblán szerzett jogi gyakorlatot. 1819-ben állt Moson vármegye szolgálatába: közjegyző, táblabíró majd főjegyző volt. 1830-ban II., 1832-ben I. alispánná választották. Moson vármegyét képviselte követként Pozsonyban az 1825-1827. évi, az 1830. évi, és az 1832-1836. évi országgyűléseken. 1840-ben Moson vármegye királyi biztosává nevezték ki. 1842-1848 között a bécsi Magyar Kancellária tanácsosa volt. Pesten halt meg 1861. május. 23-án.

1893. június. 23.


125 éve született Dunajón Toldi Ödön gyárigazgató, mérnök, sportoló. 1911-ben érettségizett. 1907-1911 között versenyszerűen sportolt. A Ferencvárosi T. C. majd a Magyar Testgyakorlók Köre úszója volt. 1909-ben, 1910-ben és 1911-ben 200 yardon mellúszásban országos bajnok volt. 1908. évi nyári olimpiai játékokon Londonban 200 m-es mellúszásban negyedik helyezést ért el. Sporttevékenységét a későbbi élete során is folytatta. Az első világháborúban az olasz fronton megsebesült. 1918-1923 között Bécsben és Prágában volt tanulmányúton, ahol az ottani gyárak üzemszervezési módszereit tanulmányozta. 1923-tól több mint húsz éven át dolgozott Magyaróváron a Magyaróvári Műselyemgyár Rt.-ben, cégvezetőként, igazgatóként. A műselyemgyár termékei iránt külföldről is nagy volt a kereslet, a gyár dinamikus fejlődését jól mutatja, hogy alkalmazottainak száma a kezdeti 180 főről öt év alatt 1100 főre emelkedett. A gyári dolgozókat érintő szociális és kulturális intézkedések is példaszerűek voltak: munkáskonyha, sportpálya, szakkörök, önképzőkörök működtetése. Toldi Ödön a második világháború után Nagy-Britanniába emigrált, Whitchurchben halt meg 1966. január 26-án.

1843. június 27.


175 éve halt meg Zurányban Grailich András (Andreas Grailich) evangélikus lelkész. Teológiai tanulmányait 1789-től Jénában végezte. Miklósfalun és Zurányban volt evangélikus lelkész. Hivatali ideje alatt készült el a zurányi templom tornya. Lelkészi szolgálata mellett 26 éven át igazgatta a mosoni evangélikus esperességet. Cikkeket írt a Bécsben megjelenő „Erneuerte Vaterländische Blätter” című lapba. 1818-ban jelent meg Moson vármegyét bemutató leírása a „Topographisch-Statistisches Archiv des Königreichs Ungern” című kiadványban. Honismereti statisztikai dolgozatában levéltári és egyéb vármegyei adatokból dolgozott. A vármegye társadalmát etnikai megoszlása szerint is bemutatta, továbbá felsorolta a jelentősebb földbirtokosokat.

JÚLIUS

1868. július 3.


150 éve született Sárospatakon Kérészy Zoltán egyházjogász, jogtörténész. Középiskolai tanulmányait a sárospataki református főgimnáziumban végezte. Felsőfokú tanulmányait a sárospataki református jogakadémián kezdte és budapesti tudományegyetemen fejezte be. 1895-1904 között a debreceni, 1907-ig a kassai jogakadémia tanára volt. 1914-től a pozsonyi jogakadémia tanára volt. Az egyetem Pécsre költözése után oktató-kutató munkáját Pécsen folytatta. Több ízben választották a jogi kar dékánjává, kétszer az egyetem rektori tisztségét is betöltötte. Jogtörténeti, egyházjogi előadások mellett jogtörténeti szemináriumokat is tartott. Több tudományos társaságnak volt a tagja. 1938-ban vonult nyugalomba. Munkássága egyházjogi, közigazgatási és alkotmánytörténeti írások szerint csoportosítható. Széleskörű műveltsége, jogi jártassága következtében nagy ívű tudományos eredményeket hagyott az utókorra. Idős korában költözött lányához Feketeerdőre, aki Gallasz Jenő helyi földbirtokos özvegye volt. Feketeerdőn halt meg 1953. augusztus 4-én. Sírja a feketeerdei temetőben található, amely 2010 óta a Nemzeti Sírkert része.

1868. július 10.


150 éve halt meg Hüttelsdorfban Pabst Henrik Vilmos (Heinrich Wilhelm von Pabst) mezőgazdász. Maarban született 1798. szeptember 26-án. A népiskolát és a polgári iskolát a szülőföldjén végezte, 1816-ban magántanulmányait Riedesel bárónál Eisenachban kezdte, egyúttal birtokainak intézője lett. 1821-ben a hohenheimi tanintézet növendéke lett, egyúttal ellátta a könyvelést és az intézethez tartozó gazdaság felügyeletét is. 1850 őszétől nevezték ki a Magyaróvári Gazdasági Tanintézet igazgatói posztjára, amit 1861-ig töltött be. Juh- és szarvasmarha tenyésztést, üzem- és becsléstant tanított. Az általa kidolgozott képzési rendszer elsősorban a német (főleg a hohenheimi) példára épült, vagyis a magyar viszonyoknál fejlettebb oktatási rendszert próbált meghonosítani Óváron, munkájához azonban nem kapott hathatós segítséget. Ennek ellenére neki köszönhető, hogy a magyaróvári intézet laboratóriumai, felszerelése és oktatási színvonala megközelítette az európai társintézményekét. Pabst az 1851. évi londoni világkiállításról angol, osztrák és német gyártmányú gépeket hozatott, hogy a hallgatók jobban megismerjék a modern technika vívmányait. Vejével, Krauss Frigyessel 1856-ban Mosonban a külföldi gépek beszerzésének megkönnyítésére céget alapított „Mezőgazdasági gépek és szerszámok állandó kiállítása” névvel. Egy évvel később engedélyt kaptak a cég mezőgazdasági gépgyárrá történő átszervezésére, s a külföldi termékek mellett saját gyártmányaikkal is rövidesen hírnevet szereztek a 25 főt foglalkoztató üzemnek. Az üzemet 1863-ban vásárolta meg Kühne Ede, aki jelentős mezőgazdasági gépgyárrá fejlesztette. Pabstnak 1861-ben Bécsben a mezőgazdasági ügyek irányítása lett a feladata miniszteri tanácsosi beosztásban.

1943. július. 15.


75 éve halt meg Lébényben Kokas János plébános. Ácson született 1869. január 21-én. Az 1880-as években a győri főreáliskola hitoktatója volt, innen került 1906-ban Lébénybe, az apátsági templom és plébánia élére. Győri tartózkodása idején elegáns civil úrként a társas élet számottevő tagjaként tűnt ki. Csaknem félévszázados lébényi éveire a tevékeny lelki gondozás és a műemléktemplom újbóli és folyamatos helyreállítása volt a legjellemzőbb. Verseskötetét a háborúba vitt lébényi harangokért ajánlotta fel. A kötet a híres magyarkimlei plébániai nyomdában jelent meg. Aranymiséje után elzárkózott a nyilvánosság elől, földi maradványait szeretettel gondozott ősi templomában ravatalozták fel, ahonnan a községi temetőben helyezték örök nyugalomra.

1893. július. 19.


125 éve született Nezsideren Merényi Rudolf festőművész, grafikus. A képzőművészeti Akadémián Zemplényi Tivadar, majd Réti István növendéke volt. Egy ideig Nagybányán dolgozott. A Nemzeti Szalonban 1914-től, a Műcsarnokban 1917-től állított ki. Főleg naturalista női aktokat festett, s grafikáinak is leginkább a női test a tárgya. Budapesten halt meg 1957. január 5-én.

AUGUSZTUS

1993. augusztus 25.


25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Vitéz Antal munkás, tanácselnök-helyettes. Vulcanban született 1921. március 26-án. Nyolcgyermekes erdélyi bányászcsaládban született. Szülei korai halála miatt árvaházban nevelkedett. Vasöntő szakmát tanult. 1940-ben politikai okok miatt Magyarországra menekült. Gyöngyösön és Győrben élt rövid ideig, 1941-ben Mosonmagyaróváron telepedett le. Először segédmunkásként, később vasöntő szakmunkásként dolgozott a Kühne Mezőgazdasági Gépgyárban és a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyárban. 1945 és 1948 között molnár Szulczer Károly hengermalmában. Ezután 1954-ig a Fémfeldolgozó Vállalatnál (később MOFÉM) dolgozott különféle beosztásokban, 1954-től 1977-ig a Mosonmagyaróvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese volt. E tisztségében különösen a társadalmi munka szervezéséből és a városépítés koordinációs munkálataiból vette ki részét (utak, járdák, termálfürdő, bölcsődék, kórház, óvodák, iskolák és lakások stb. építése). Számos egyesületben viselt tisztségeket (Gépipari Tudományos Egyesület, Közlekedésbiztonsági Tanács, MTESZ, Városszépítők Egyesülete), s társadalmi megbízatásként a városi tanács tagja volt. Munkásságáért több elismerésben, kitüntetésben részesült.

SZEPTEMBER

1893. szeptember 1.


125 éve született Makón Galambos Károly piarista szerzetestanár. Viszonylag fiatalon, 1910-ben Vácon tett szerzetesi fogadalmat. 1912-1913 között Rosenergben tanult. 1914 és 1916 között a kolozsvári, 1917-ben a pesti egyetemen hallgatott teológiát, matematikát és filozófiát. 1918-1922-ig tanított a magyaróvári gimnáziumban, utána két évig gazdasági tanulmányokat folytatott a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. 1926-1930 között a bajorországi Szent Benedek rend Sankt Ottilia gazdasági tanintézetében volt felügyelő. 1930-tól a budapesti rendházban élt. Budapesten halt meg 1930. január 29-én.

1893. szeptember. 7.



125 éve született Levélen Nitsch Lőrinc építész. Alsó- és középfokú iskoláit szülőfalujában és Magyaróváron járta ki. 1913-ban az ő fordításában jelent meg magyarul Bernhard Kellermann nagy sikerű regénye, Az alagút. 1940-ben végzett a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Ettől kezdődően szinte egyedüli szakértője volt az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) székház-építkezéseinek. 1943-ban elnyerte a kormányzat 1 millió pengős pályázatát a debreceni Gazdasági Akadémia Dohánykísérleti Intézetének tervezésére. Ugyanebben az évben gazdasági tanácsossá nevezték ki, és miniszteri megbízást kapott néhány kelet-magyarországi helység (Nagykároly, és Nagysomkút) iskoláinak megtervezésére. Erre a megbízásra a fővárosi Gyöngyösi úti - magyar stílusban kiképzett, dísztermes polgári fiúiskolára kiírt, 3400 pengővel jutalmazott első díjas tervpályázat volt a referenciamunka. Budapesten tartott fenn tervezőirodát. A második világháború alatt behívott tartalékos tisztként vezette városunkban a tritoli katonai építkezéseket, Magyaróvár (Mosonmagyaróvár) város helyettes főépítészeként a városegyesítés egyik szorgalmazója volt. Mosonmagyaróváron halt meg 1965. augusztus 24-én.

1568. szeptember 24.


450 éve született Nagyvágon Wathay Ferenc költő, várkapitány. Németújváron és Sopronban tanult. Katonáskodását 1584-ben Tihanyban kezdte, 1585-től Csesznek várában szolgált, innen Győrbe került. 1594-ben Győr várának ostrománál megsebesült. Mátyás herceg Magyaróvárra rendelte a megmaradt katonákat, köztük Wathayt is, aki 2 évig szolgált itt. Miután összekülönbözött a várkapitánnyal Sárvárra ment. Részt vett a 15 éves háborúban, és 1601-ben Székesfehérvár visszafoglalásában. 1602-ben Székesfehérvár vicekapitányaként fogságba esett, Belgrádban megszökött, de a következő esztendőben Lippa környékén ismét elfogták. 1605-ben Konstantinápolyban a Héttoronyban írta meg életrajzát és énekeskönyvét, amelyet maga illusztrált, s ma az MTA könyvtárában van. 1605-ben Budán fogolycserével szabadult, 1607-től Győr várában szolgált, de ősztől már más a kapitány itt. 1609 márciusában cseszneki kapitánynak nevezték ki, további sorsa ismeretlen. Tiszteletére 2008. január 9-én a magyaróvári vár kapujánál emléktáblát avattak.

1843. szeptember 30.


175 éve született Magyaróváron Hóman Ottó tanár, klasszika-filológus. Középiskolai tanulmányait a magyaróvári piarista gimnáziumban és Budán végezte. 1866-ban a pesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. Pályáját a szabadkai gimnáziumban kezdte. 1870-ben Göttingenben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1872-1885 között a kolozsvári egyetem klasszika-filológia tanára volt. 1877-ben elindította az „Egyetemes Philológiai Közlöny”-t, az első magyar filológiai folyóiratot. 1897-1902 között miniszteri tanácsosi rangban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium középiskolai ügyosztályának vezetője volt. Jelentős szerepe volt az 1898. évi tankönyvrevízióban és az 1899. évi középiskolai tanterv megalkotásában, amely a tanulók túlterhelését csökkentette, ugyanakkor a nemzeti és reáltárgyakat jobban hangsúlyozta. Budapesten halt meg 1903. április 15-én.

OKTÓBER

1943. október 3.



75 éve halt meg Budapesten Francé Rezső (Raoul Heinrich Francé) biológus, botanikus. Bécsben született 1874. május 20-án. Édesapja banki tisztviselő volt, akit 1883-ban Bécsből Budapestre helyeztek. Édesanyja Csehországból származott, de családon belül többnyire franciául beszélgettek. Budapesten az ifjú Francénak negyedik nyelvként a magyar nyelvet is el kellett sajátítania. Apja kívánságára kereskedelmi iskolában tanult, majd magánúton érettségizett. A Műegyetemen elsősorban a zoológia kötötte le az érdeklődését. Több hetes gyűjtőmunkával 1892-ben feltérképezte a Balaton, a Kis-Balaton mocsaraiban élő egysejtű élőlényeket. Kutatási eredményei nyomán szakmai körökben felfigyeltek a fiatal természettudósra. 1898-ban került Magyaróvárra a Linhart György vezette Vetőmagvizsgáló, Növényélet- és Kórtani Állomásra. Itt a cukorrépa gomba kórokozóival, a gabonarozsda kártételének felszámolásával, a gyümölcsfák moníliás betegségeivel foglalkozott. Önképzéssel itt mélyítette el filozófiai ismereteit. 1902-ben Németországba, Münchenbe költözött anélkül, hogy magyar állampolgárságához, a magyar tudományos élethez hűtlen lett volna. Münchenben 1906-1918 között biológiai intézetet irányított és ott általános biológiai kérdésekkel, a talaj élővilágával foglalkozott. Közben az egész világot beutazta: éveket töltött a trópusokon. Őt tartják a talajökológia megalapítójának, aki a talajbiológiában, a limnológiában is kiváló eredményeket ért el. A természettudományokat népszerűsítő könyvein kívül több száz növénytani, állattani, biológiai, természetrajzi beszámolót írt német és magyar folyóiratokban. Könyveit százezrek olvasták világszerte, életműve természettudósok, filozófusok, és művészek generációit foglalkoztatta. A Farkasréti temetőben temették el, de síremlékét időközben felszámolták.

1818. október 8.


200 éve született Baján Imrédy Lipót (Heinrich Lipót) jogász, politikus. Gimnáziumi tanulmányait a bajai piaristáknál végezte. A győri jogakadémián két évet végzett. Innen valószínűleg Pozsonyba ment tovább. 1842-ben Moson megye tiszteletbeli alügyészévé nevezte ki gróf Nádasdy Ferenc főispán. 1847-ben Arakon a Héderváry uradalom ügyésze volt. Részt vett a megyei politikában. 1848 májusában a hat törvényszéki táblabíró egyikének választották. 1848 nyarán a (moso)szentjánosi választókerület képviselőjeként került be az országgyűlésbe. 1848. október 8-án az Országos Honvédelmi Bizottmány Moson megye népfelkelési biztosává nevezte ki. Az országgyűlést követte Debrecenbe is. A tavaszi hadjárat sikerei nyomán ismét kormánybiztosnak javasolták, de csak Győrig juthatott. A bukás után emigrációba ment és 1852-ben tért haza. Három évig rendőri felügyelet alatt állt sárosfai birtokán, de az idők megváltozásával visszakerült a megyei életbe. 1861-ben törvényszéki szavazóbíróvá választották Magyaróváron. Különböző megyei bizottságok tagja volt. A kiegyezés után több hazafias indítványt tett. 1876-tól közjegyzőként tevékenykedett Pozsonyban. Elnyerte a pozsonyi Királyi Közjegyzői Kamara elnöki hivatalát is. Pozsonyban halt meg 1882. január 31-én.

1818. október 18.


200 éve halt meg Kismartonban Dettelbach Gaudencz Lipót ferences szerzetes, zeneszerző, orgonaművész. Magyaróváron született 1739. szeptember 22-én. A mariánus tartományba lépett be, 1757-ben Malackán, 1759-től Pesten, 1761-től Pozsonyban, 1763-től Győrött, 1769-től Pozsonyban, 1771-től Nagyszombatban, 1773-tól Pozsonyban, 1778-tól Pesten, 1779-től Boldogasszonyban, 1791-től ismét Kismartonban volt a rendi templom orgonistája. Műveit főleg Győrben és Pozsonyban állította össze.

1893. október 28.


125 éve halt meg Budapesten Mesznil Viktor alispán, földbirtokos, országgyűlési képviselő. Sopronban született 1814. február 6-án. Családja nemesi címét 1790-ben honosították. Az 1840-es évek elején Bécsben az udvari kancellária titkáraként dolgozott. Az 1847-1848-as országgyűlésen a főrendiház egyik, Batthyány Lajoshoz közel álló liberális politikusa volt. 1848 nyarán tagja volt Vas megyében az önkéntes nemzetőrségnek. 1849-1860 között birtokán gazdálkodott. 1860-tól előbb Moson vármegye majd Vas megye alispánja volt. 1885-1893 között tagja volt a magyar országgyűlés főrendi házának, az igazoló, mentelmi és pénzügyi bizottságokban dolgozott.

1843. október 29.


175 éve született Magyaróváron Czéh András mezőgazdász, szőlész-borász. Idős Czéh Sándor magyaróvári nyomdász fia, ifj. Czéh Sándor és Czéh Lajos nyomdászok testvére volt. Középfokú tanulmányait a magyaróvári piarista gimnáziumban végezte. 1862-1864 között a Magyaróvári Gazdasági Tanintézet hallgatója volt, majd Sándor Móric bajnai és biai birtokainak gazdatisztje volt. Amikor Sándor Móric lánya, Sándor Paulina Klementína Mária Walburga férjhez ment Richard Clemens Metternich von Winneburg grófhoz, Czéh András követte úrnőjét német földre a johannisbergi Metternich uradalomba. Az ottani, a rheingaui borvidékhez tartozó szőlészetet, 1870-től 1880-ig mintaszerűen vezette. 1880-tól a porosz állam szolgálatába állt, Rheingau szőlészetét, borászatát 38 éven át felügyelte és igazgatta. Írásaiban foglalkozott a szőlőgyökér-tetű, a filoxéra elleni védekezéssel is. Biebrichben halt meg 1925. augusztus 14-én.

NOVEMBER

1918. november 6.


100 éve halt meg Magyaróváron Modrovich Gábor festőművész. Rajkán született 1865. július 18-án. Münchenben tanult az 1890-es években, később Pozsonyban élt s részt vett a Pozsonyi Képzőművészeti Egylet kiállításain. Sokat dolgozott, főleg figurális műveket alkotott. 1892-től a Műcsarnok kiállításain is szerepelt (Imádkozzál érettünk, Vallatás stb.). 1905-ben Magyaróváron telepedett le. A világháborúban tartalékos századosként a magyaróvári hadifoglyok munkáscsoportjának volt a parancsnoka. Magyaróváron a Karolina-kórházban spanyolnáthában halt meg, Rajkán a családi sírboltba temették el. Modrovich sikeres és népszerű művésze volt Magyaróvárnak. Mélabús tájképei (Lajta- és Duna-part), csendéletei, vadászképei mellett sok portrét is festett a helyi élet kiválóságairól (Manninger prépost, a takarékpénztár két elnöke stb.). Ábrázolásaiban a valóság hű visszaadására, a részletek naturalista ábrázolására törekedett.

1918. november 8.


100 éve született Magyaróváron Fischer György építész. Az elemi iskolát Mosonban, a középiskolát Magyaróváron végezte. 1934-től Budapesten a Felső Építőipari Iskolában tanult, ahol építésztechnikus végzettséget szerzett. 1937-ben Győrben kezdett el dolgozni egy építőipari vállalkozásnál. 1940-ben vonult be katonának, 1942-ben küldték ki a keleti frontra, ahol a tüzérosztály távbeszélő tisztjeként szolgált. 1943-ban hazatért, győri hadiüzemi építkezéseken dolgozott. 1944 októberétől a Dunántúlon teljesített katonai szolgálatot. 1945 őszén építőmesteri képesítést szerzett, majd Győrben a MÁV osztálymérnökségén, vasútállomások újjáépítésén dolgozott. Ezt követően szülővárosa építőipari szövetkezeténél dolgozott. 1956-os tevékenysége miatt 6 havi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Közéleti tevékenysége a rendszerváltozás után bontakozott ki: aktív tagja volt a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesületnek és a Mosoni Polgári Körnek. Része volt levéli katolikus templom, a máriakálnoki kegyhely kápolna, a magyaróvári hősi halottak kegyeleti kápolna és számos szobor, emlékmű felújíttatásában. Szeretett városrészében, Mosonban az ő kezdeményezésére újult meg a zsidótemető, a mosoni temető katonasírja és a Rudolf liget, amelyben a víz áldozatainak emlékére keresztet állíttatott. 1990-ben 56-os emlékérmet, 1998-ban Pro Urbe Mosonmagyaróvár díjat kapott a város műemlékvédelmi értékeinek és történelmi hagyományainak megőrzéséért. Mosonmagyaróváron halt meg 2006. március 13-án. A mosoni temetőben helyezték örök nyugalomra.

1993. november 16.


25 éve halt meg Budapesten Perényi László zenetanár, karvezető. Vallán született 1908. december 7-én. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1933-ban tanítóképző intézeti és zenetanári (tanárai Harmat Artúr, Nagy Géza), 1937-ben ugyanott Kodály növendékeként zeneszerzői diplomát szerzett. 1928-tól 1948-ig különböző fővárosi gimnáziumokban és zeneiskolákban volt énektanár, 1941 és 1970 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanárképző és karvezető szakán tanár. Gimnáziumi kórusaival számos magyar, köztük Bartók- és Kodály-művet mutatott be. Cikkeiben, tanulmányaiban a zenei neveléssel foglalkozott. 1970-ben Munka Érdemrend ezüst fokozattal tüntették ki.

DECEMBER

1993. december 4.



25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Böck János plébános. Mosonszolnokon született 1916. október 31-én. 1928-tól a győri bencéseknél tanult, a nyolc év és az ötéves papi szeminárium alatt egyetlen percig sem volt kérdéses, hogy pap lesz. Ötödéves szeminaristaként a teológushallgatók főduktora lett. Egyetlen szenvedélye a futball volt, emiatt került első ízben összeütközésbe püspökével. 1941 júniusában báró Apor Vilmos püspök szentelte pappá. Első állomáshelye Fertőrákos volt, innen Hegyeshalomba, majd Környére helyezték. A II. világháborúban a Kárpátokban harcoló egységek tábori kórházának volt a lelkésze. Innen 1945 őszén Sopronba került hitoktatónak, ahol az ÁVO egy újságcikke miatt előbb internálta, majd 1946 őszéig rendőri felügyelet alá helyezte, szüleit pedig kitelepítették Mosonszolnokról. Ez időben először Sopronban, majd Győrben volt káplán. 1946 augusztusától a soproni kisszeminárium spirituálisa, lelki igazgatója lett. 1950 nyarán rövid időre ismét letartóztatták. A békepapság intézménye miatt összekülönbözött püspökével is, emiatt távozott a szemináriumból. 1958-tól 1963-ig a magyaróvári egyházban kapott kápláni beosztást, innen az eldugott Várgesztesre kérte magát, ahol 12 évet töltött el. Ez idő alatt rendbe hozták az alaposan leromlott állapotban lévő templomot, ahova Hertay Mária művésznő ajándékaként szép keresztút-és mennybemenetel freskó készült. Súlyos betegségből lábadozva 1965 tavaszán Németországba ment, hazatérve rövid ideig tartó csornai és dénesfai káplánkodás után hívei visszahívták Várgesztesre. 1984-től a mosoni plébánián teljesített szolgálatot. Földi maradványait a mosoni temető plébániai síremlékében helyezték örök nyugalomra.

1893. december 10.


125 éve halt meg Budapesten Horschetzky Károly tanár, újságíró. Kanizsán született 1816-ban. 1840 őszén iratkozott be a Magyaróvári Gazdasági Tanintézetbe. Az intézményről 1845-ben cikksorozatot jelentetett meg a pozsonyi „Pannonia” című lapban, amely részletesen bemutatta a korabeli oktatást, diákéletet. Az 1840-es évek közepétől tanítóként dolgozott Magyaróváron. Már ekkor foglalkozni kezdett az elemi oktatás megreformálásával. 1847 tavaszán Czéh Sándor nyomdájában e témában röpiratot jelentett meg. Ebben többek között az iskola előtti kisdedóvók szerepére hívta fel a figyelmet, fontosnak tartotta a tanítók felkészültségét, az ott használatos tankönyvek minőségét. Fő következtetése az volt, hogy a nemzet jóléte, az oktatás alapjaitól: a népiskolától függ. Szintén Magyaróváron jelent meg a sajtószabadságról szóló vígjátéka, amelyért több hónapnyi börtönbüntetést kapott. 1848 nyarán vezető munkatársa volt a „Der Emancipirte Satanas” című, Magyaróváron megjelent szatirikus sajtókiadványnak. A szabadságharc bukása után több pedagógiai tárgyú művet és színdarabot írt.

1918. december 17.


100 éve született Mosonban Vámosi Jenő mezőgazdász. Középiskolai tanulmányait Magyaróváron végezte a piarista gimnáziumban. 1943-ban szerzett oklevelet a Magyaróvári Mezőgazdasági Főiskolán. 1949-1963 között különböző mezőgazdasági nagyüzemekben és tudományos intézetekben dolgozott. 1963-tól haláláig az Állattenyésztési Kutatóintézet illetve jogutódja az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont munkatársa volt. A szálastakarmányok tartósításával, tárolásával, szárításával és a szárítóüzemek kialakításával foglalkozott. A terményszárítás energiatakarékos megoldásainak terén ért el jelentős eredményeket. Magyarországon elsőként foglalkozott a napenergiának a takarmányszárításban való hasznosításával. Nevéhez fűződik a Vámosi-féle hideg légáramlásos szénaszárítási rendszer kidolgozása is, amelyet minden hazai nagyüzemben bevezettek. Szakmai tevékenysége elismeréseként többször részesült kitüntetésben és akadémiai díjban. Székesfehérváron halt meg 1985. november 25-én.

1918. december 26.


100 éve halt meg Királyhidán Ralbovszky Géza tisztviselő, újságíró. Fiatalon került Moson megye szolgálatába mint járási tisztviselő. Néhány községben jegyző volt, 1898-ban lett a határ menti Királyhida főjegyzője. 1899 novemberében indította útnak a „Mosonvármegye” című társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilapot, amelyet 1903 júniusáig szerkesztett.

1918. december 31.



100 éve halt meg Budapesten Deininger Imre mezőgazdász. Esztergomban született 1844. május 7-én. Szülővárosában végezte iskoláit és itt gyakornokoskodott az érseki uradalomban. 1865-ben kezdte tanulmányait a Magyaróvári Gazdasági Tanintézetben. 1867-ben rövid időre visszament Esztergomba, de innen az 1868-ban alapított debreceni tanintézetbe került, ahol a földműves iskolát vezette. 1871-ben végleges tanári kinevezést kapott. A kor szokása szerint tucatnyi tárgyat oktatott. Az intézmény botanikus kertjének létrehozója volt. 1872-ben Németországba küldték, ahol a vetőmagok vizsgálatát tanulmányozta.1874-ben átszervezték a honi mezőgazdasági szakoktatást és Deiningert is a magyaróvári akadémiai szintű intézménybe küldték. Növénytant és növénytermelést tanított Magyaróváron, majd 1874-ben Ausztriában a filoxérát tanulmányozta, és idehaza segített a védekezésben. Ezekben az években kapcsolódott be a prehisztorikus magvak vizsgálatába (Baradla barlang, Lengyeli stb.). Őt tekinthetjük a magyar archeobotanika atyjának. 1882-ben a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet alapító és vezetőségi tagja lett. 1878-ban kezdeményezésére és irányításával létrehozták az ország első Vetőmagvizsgáló és Növényélettani Kísérleti Állomását Magyaróváron. A teljes megszervezést a magvizsgálás szempontjaiig Deininger végezte. 1884-ben Keszthelyről igazgatónak tették meg Balás Árpádot, az ottani igazgatói székbe viszont Deininger Imre került. Megírta a nagy múltú Georgikon történetét (1885). Ebben az időben több tanulmányutat tett Nyugat-Európa országaiba. 1892-ben búcsúzott Keszthelytől és a gödöllői koronauradalom jószágigazgatója lett. 1899-ben a minisztériumban az állami ménes birtokok és uradalmak osztályának helyettes vezetője. 1914-ben nyugdíjazták. 1894-ben királyi tanácsosi, 1906-ban udvari tanácsosi címmel tüntették ki. Reliefje a magyaróvári vár belső udvarán található.

Gyorskeresés:

Cím:

Szerző:

Online előjegyzés, hosszabbítás:

Vonalkód:
Jelszó:

adó 1 %

Kedves Olvasónk!
Kérjük, adója egy százalékával támogassa a Huszár Gál Városi Könyvtárat.
Köszönjük.
Adószámunk: 15370079-1-08

SFbBox by enter-logic-seo.gr

Kapcsolat:

  • Cím:9200 Mosonmagyaróvár, Erkel F. u. 16.
  • Központ:: 06-96-555-553
  • Olvasószolgálat:06-96-555-563
  • Info-Pont:06-96-219-887
  • Website:http://www.hgkmovar.hu

Új könyveink