Ajánló új DVD lemezeinkből:

Moson Megyei Életrajzi Lexikon

élet 

Kisalföldi tudástár

Évfordulónaptár 2009:

Az évfordulónaptár csak a kerek (25, 50, 75, 100. stb.) évfordulókat tartalmazza. Azoknak a híres személyeknek a rövid életrajza szerepel benne, akik Mosonmagyaróváron és környékén vagy a történelmi Moson vármegyében születtek vagy haltak meg, illetve tevékenységük, munkásságuk egészben vagy részben e területhez köt?dik.
Az életrajzok Enzsöl Imre, Kimlei Péter, Thullner István és Tuba László szócikkeinek felhasználásával készültek.



JANUÁR


1858. január 2.


150 éve született Mosonban Kainz József (Josef Kainz) német-osztrák színész. Apja bécsi születés? vasúti hivatalnok volt. A család 1857-től 1862-ig Mosonban élt, a vasútállomás épületében lakott. A Brünnbe (Brno) távozott. Kainz a középiskolát Bécsben végezte, ezután a politechnikum hallgatója lett, innen iratkozott be a színiiskolába. Tehetségét igazán a meiningeni udvari társulatnál fejthette ki (1877-1880), ahol szinte az összes ifjú hőst alakította. Ernst Possart innen Münchenbe szerződtette (1880-1883), ezután a berlini Deutsches Theaterhez ment. Angliába és Észak-Amerikába is eljutott, s feleségül vette Sarah Hutzler amerikai írón?t. 1892-ben ismét a Deutsches Theaterhez került, végül 1899-ben diadalmas pályájának utolsó állomásánál, a bécsi udvari színháznál (Burgtheater) volt színész 1910-ig. Művészi képességét az eredetiség és a sokoldalúság jellemezte. Utolsó budapesti szereplése a Vigadóban 1909. november 24-én volt. Kortársai a modern színművészet vezérlakjának tartották. Bécsben halt meg 1910. szept. 20-án.


1958. január 15.

50 éve halt meg Győrben Cziffrik Lajos tehenész, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírja. Magyaróváron született 1914. augusztus 10-én. Szülei mezőgazdasági napszámosok voltak. A négy elemi elvégzése után ő is napszámos lett. 1946-ban tagja volt a földosztó bizottságnak. 1949-ben alapító tagja, majd rövid időre elnöke az egyik mosonmagyaróvári téesznek. 1956. okt. 26-án a mosonmagyaróvári kórház előtt volt, amikor a tömeg Stefkó József határőrtisztet bántalmazta. 1956. dec. 27-én tartóztatták le. A megyei bíróság szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával 1957. jún. 10-én halálra ítélte. Miután kegyelmi kérvényét elutasították 1958. január 15-én kivégezték. Földi maradványait 1990 tavaszán tárták fel a sopronkőhidai rabtemetőben. 1991. márc. 23-án helyezték végső nyugalomra a magyaróvári temetőben.


1958. január 15.

50 éve halt meg Győrben Földes Gábor színész, rendező, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírja. Budapesten született 1923. május 31-én. 1941-ben érettségizett a keszthelyi premontrei gimnáziumban. Elvégezte a Színművészeti Főiskolát, majd a néphadsereg színházában dolgozott rendező színészként. Később a Kisfaludy Színházhoz szerződött Győrbe, ahol a színház főrendezője lett. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd a pártegyesülés után a Magyar Dolgozók Pártjának is tagja lett. 1956 őszén részt vett a Petőfi kör több vitáján, amelynek mintájára 1956. okt. 23-án létrehozta a győri Petőfi kört. Az október 26-án megalakult Győri Nemzeti Tanács Értelmiségi Bizottságának elnökévé választották. 1956. október 26-án Szigethy Attila megbízásából Mosonmagyaróvárra ment, hogy rendet teremtsen, és elejét vegye a további vérontásnak. A városban letartóztatta a laktanya parancsnokának politikai helyettesét, akit átadott a helyi Nemzeti Tanácsnak. Két másik katonatisztet, saját kérésükre, gépkocsival Győrbe szállított. A szovjet intervenció után cikkeket írt a "Hazánk" című lapba, színházi rendezéseivel is 1956 szellemét igyekezett ébren tartani. 1957. május 3-án tartóztatták le. Első fokon szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával 1957. június 10-én halálra ítélték. Másodfokon felmentették a gyilkosság vádja alól, de az elsőfokú ítéletet helybenhagyták. 1958. január 15-én végezték ki.


1958. január 15.

50 éve halt meg Győrben Weintráger László segédmunkás, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírja. Magyaróváron született 1928. július 4-én. A hat elemi elvégzése után fodrászsegéd, 1950-1955 között rendőrként dolgozott, szakaszvezetőként szerelt le. 1955 júliusától a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyárban dolgozott. 1956. október 26-án részt vett a mosonmagyaróvári tüntetésen, de nem vonult a határőrlaktanya elé. Másnap a kórház előtt volt, amikor a népharag végzett Stefkó József határőr tiszttel. 1957. február 5-én tartóztatták le. Első fokon a bíróság szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélte. Ezt az ítéletet másodfokon jogerőre emelték és 1958. január 15-én végrehajtották. Földi maradványait 1990 tavaszán tárták fel a sopronkőhidai rabtemetőben. 1991. márc. 23-án helyezték végső nyugalomra a magyaróvári temetőben.



MÁRCIUS


1958. március 1.

50 éve halt meg Szegeden Pintér László plébános, országgyűlési képviselő. Sopronban született 1884. szeptember 7-én Középiskoláit a soproni és a győri bencés gimnáziumokban járta ki. A győri hittudományi főiskolát és az Erzsébet Tudományegyetem jogi karát is elvégezte. 1907-ben szentelték pappá, Győrben konviktusi káplán, 1911-t?l káptalani karkáplán és hitoktató, 1912-ben székesegyházi hitszónok. 1913-tól 1939-ig plébános Rajkán, esperes (1925), a máltai lovagrend tb. káplánja, tartalékos tábori lelkész. Nevéhez fűződik a rajkai templom műemléki rekonstrukciójának megvalósítása. 1920 után megszervezte a Moson megyei kisgazdapártot. 1922-1939 között különféle háztisztségeket betöltve két cikluson keresztül volt egységpárti programmal volt képviselője a zurányi választókerületeknek. Képviselőként főleg a szociális és a nemzetiségi kérdések szakértőjének számított. 1930-tól a soproni társas káptalan kanonokja, 1939 végétől a Magyarországra visszatért Nagyvárad kanonokja. Horthy Miklós kormányzó 1940-ben a Felsőház örökös tagjává nevezte ki, ekkor Budapestre költözött. Tagja volt az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának. Szerkesztője volt a "Der Heideboden" c. megyei német nemzetiségi lapnak, alapító kiadója és felelős szerk. a "Kath. Kirchenblatt", és állandó belső munkatársa a "Neues Politisches Volksblatt" c. lapoknak.


1908. március 2.

100 éve halt meg Pozsonyban Rohrer Ferenc jószágigazgató. Öttevényen született 1844. október 10-én. Alsóbb iskoláit Győrben járta, tanulmányait a bécsi főreáliskolában 1859-1860 között fejezte be. Két évig volt gyakornok egy Turócz vármegyei gazdaságban, 1862 ?szén kezdte meg tanulmányait a Magyaróvári Gazdasági Tanintézetben. 1866-ban nevezték ki a Habsburg (Albrecht) f?hercegi gazdaság béllyei uradalmába, ahol két év után véglegesítették. 1876-ban az egyik kerület ispánjává léptették elő és még ugyanebben az évben az uradalom igazgatósági titkára lett. Néhány év alatt elérte a jószágfelügyel?i rangot és 1883-ban a magyaróvári uradalomhoz helyezték jószágigazgatói beosztásba. Működése alatt az uradalom jövedelmezősége megtöbbszöröződött. Frigyes főherceg 1904. elején összes javainak főkormányzójává (adminisztrátorává) nevezte ki, ekkor Pozsonyba költözött. Felügyelete alá tartozott a magyarországi béllyei, a magyaróvári, a véghlesi, a morvaországi selowitzi, a sziléziai tescheni és saybushi nagybirtokok egész területe. Egész hivatali ideje alatt messzemenően gondoskodott a Moson vármegyei Gazdasági Egyletről, komoly anyagi támogatással alapító tagjává is vált, és mindig szívesen fogadta az akadémiáról érkező gyakornokokat, tanulmányúton lévőket és a kikerült végzetteket. Széchenyi Pál miniszter javaslatára 1884-ben kitüntették a Ferenc József rend lovagkeresztjével, 1901-ben királyi tanácsos, 1904-ben udvari tanácsos lett. Megkapta a spanyol királyi "Katholikus Izabella" rend parancsnoki keresztjét a csillaggal. A mosoni temetőben helyezték örök nyugalomra. Nevét a Rohrer-föld földrajzi elnevezés őrzi.


1858. március 12.

150 éve született Lébényszentmiklóson Bécsi Márton (Bécsy Márton) plébános, tanár. Középiskoláit Magyaróváron, Győrben és Veszprémben, a teológiát a Központi Papnevelő Intézetben végezte. 1882-ben szentelték pappá, káplán volt Lesencetomajon, Devecserben és Kaposváron. Ugyanitt 1887-ig a hittan tanára. 1888 és 1920 között a kaposvári Irgalmas Nővérek intézetének igazgatója. 1906-tól tiszteletbeli, 1920-tól valóságos veszprémi kanonok és plébános. 1921-t?l vásárhelyi apát, 1922-ben segesdi főesperes és tanfelügyelő, 1931-től pápai prelátus, 1934-ben székesegyházi főesperes és prépost. Kaposvári évei alatt építtette fel a Szent Imre templomot. Káptalanfüreden halt meg 1945. március 19-én.

ÁPRILIS


1983. április 8.

25 éve halt meg Budapesten Varjú Ákos politikus, országgyűlési képviselő. Pátfaluban született 1916. február 8-án Középiskolai tanulmányait Sopronban kezdte, de családja anyagi nehézségei miatt nem tudta befejezni, ezért földműves lett. 1940-től a "Szabad Szó" külső munkatársaként részt vett a Nemzeti Parasztpárt (NPP) vezetőségének összejövetelein. 1945. június 24-től az NPP Sopron vármegyei képviselője lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésben. 1946 elejétől a párt országos központjában dolgozott, 1948. június 1-től a szervezési osztály referense, Vas, Sopron, Győr és Esztergom megyék tartoztak hozzá. 1948 augusztusában pártja a parlamentbe delegálta, 1953. március 18-ig országgyűlési képviselő volt. 1950-1954 között a Földművelésügyi Minisztériumban a növénytermesztési főosztály csoportvezetője, majd az Országos Vetőmag-felügyelőség munkatársa volt. 1951-1956 között a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP), 1959-től a Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP) a tagja volt. 1961-1963 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának mozgalmi osztályán dolgozott. 1975-ben vonult nyugdíjba.


1908. április 30.

100 éve halt meg Budapesten Renner Gusztáv jószágkormányzó. Alhón született 1845. január 16-án Gimnáziumi tanulmányait Felsőlövőn és Sopronban végezte. 1861-től a gyirmótfalvi uradalomban tevékenykedett. Beiratkozott a Magyaróvári Gazdasági Tanintézetbe, ahol 1869-ben kapott oklevelet. Azonnal kinevezték a gyakorlott szakembert intézőnek az intézet tangazdaságába. Gyakorlati tárgyakat taníthatott. Az 560 holdas tangazdaságot 1878-ig vezette, ezután a ménesintézetek gazdasági el?adója lett Budapesten. 1880-ban a kisbéri ménesbirtok igazgatójává nevezték ki. Itt is kiváló munkát végzett, amely külföldiek érdeklődését is felkeltette. Kisbér híres mintagazdaság lett a keze alatt. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tevékeny tagja volt. Tanulmányutakat tett Európa több országában (Ausztria, Németország, Svájc, Anglia). 1891-ben lemondott állásáról. 1894-ben a királytól a Ferenc József rend lovagkeresztjét kapta 22 éves állami szolgálatáért. Királyi tanácsosi címet kapott és számtalan királyi és miniszteri dicséretet. 1891-től a kapuvári Esterházy hercegi uradalmat vezette, ahol szesz- és cukorgyárat létesített. 1895-ben a fővárosba költözött, ahol a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank felügyelő-bizottsági elnökének is megválasztották. Hosszas betegeskedés után hunyt el a fővárosban, de a hozzátartozók hazahozatták Magyaróvárra, a családi sírboltba.



MÁJUS


1908. május 7.

100 éve született Eszterházán Kovátsits László mezőgazdász. Édesapja Kovátsits Károly Gábor az eszterházai uradalom gazdatisztje, a hansági tőzeglápok hasznosításának egyik kezdeményezője volt. Középiskolai tanulmányait Sopronban végezte. 1929-ben szerzett oklevelet a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémián. Pályafutását az Országos Növénynemesítő Intézetben kezdte és az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomáson folytatta. A silógazdálkodás kérdésével foglalkozott: az ő nevéhez fűződött a silókukorica-termesztés és a hidegerjesztéses eljárás kidolgozása. E témában, 1934-ben saját költségén könyvet jelentetett meg, amely több kiadást megért. Munkája hatására a Magyarországon épített silók száma megtöbbszöröződött és elérte a 240-et. 1940-ben a földművelésügyi minisztérium őt bízta meg az Országos Kisgazda Silóépítési Akció megszervezésével. 1943-ig mintegy 8000-re emelkedett a takarmánysilók száma és ezeknek zöme a kisgazdaságokban épült fel. 1949-ben politikai okokból elbocsátották, de 1954-től ismét a mezőgazdasági kísérletügy szolgálatába állt: talajkutatóként az OMMI Mosonmagyaróvári Talajtani Osztályán helyezkedett el. Itt módszert dolgozott ki a talajok fizikai tulajdonságainak meghatározására, a savanyú talajok meszezéséhez szükséges mészadag kiszámítására. 1969-ben nyugdíjba vonult és még 18 éven át dolgozott az agrártudományi egyetem növénytermésztéstani tanszékén, ahol silózási és talajtani kérdésekkel foglalkozott. Mosonmagyaróváron halt meg 1988. június 15-én. Folyóiratokban, szaklapokban több mint száz cikke, tanulmánya jelent meg, könyv és füzet alakban pedig tizenhat. Sírja a mosoni temetőben található.


1958. május 7.

50 éve halt meg Győrben Modrovich Emil orvos. Budapesten született 1909. június 26-án. A tüdőgyógyászatra szakosodott fiatal orvos minden valószínség szerint pályázati úton került Magyaróvárra, ahol az 1930-as évek végén kezdődött meg a tüdőgyógyászat nagyarányú fejlesztése. Vezetésével létesült a Karolina Kórház Tüdőgondozó Intézete 1940-ben, amelynek főorvosa is volt. Eredményes gyógyító munkássága mellett értékes tudományos tevékenységet folytatott, ugyanakkor agilis szószólója volt a népbetegségnek számító kór megelőzését segítő mozgalmaknak. 1943-ban "pneumotorax töltőt?" elnevezéssel szabadalmaztatott egy orvosi műszert, amelyet a magyar feltalálók 1943. évi kiállításán az első bemutató szekrényben tártak a közönség elé. További elismerés volt számára, hogy 1943 júliusában a Magyar Rádió főadóján tarthatott hosszabb előadást a tüdőbetegségről. Még ötven éves sem volt, amikor elhatalmasodott rajt az a kór, amely ellen egész életében küzdött. A háború után hamarosan félreállították. Szakirodalmi munkásságának kiemelkedő részét képező összefoglaló tanulmányában 91 ábrával és 33 táblázattal magyar nyelven először mutatta be a kór gyógymódjait és vizsgálatait. Ezt a munkát az MTA 600 pengő jutalomban részesítette.


1983. május 13.

25 éve halt meg Bécsben Gesswein Alfréd (Alfred Gesswein) oszrták költő és grafikus. Magyaróváron született 1911. január 6-án. Táj és természeti lírájába az 1960-as évektől fantasztikus elemek is bekerültek. A 70-es évektől verseiben, hangjátékaiban megjelennek korunk aktuális környezeti problémái is. 1965-1972 között "Konfigurationen" címmel irodalmi évkönyvet adott ki.



JÚNIUS


1883. június 19.

125 éve született Lébényszentmiklóson Hencz László Aurél kapucinus szerzetes. Tehetős és a faluban közismert gazdacsalád gyermeke volt, a győri bencéseknél járt középiskolába. 1889-ben tett fogadalmat a rendben és csak ez után tett érettségi vizsgát Pozsonyban. Ugyanott végezte a teológiát, majd a kapucinus hittudományi főiskolát. Előbb Móron, majd Tatán, később Nagyváradon káplánkodott. 1940-ben Békéscsabán lett házfőnök. Pannonhalmán halt meg 1954. június 1-én.



JÚLIUS


1858. július 12.

150 éve született Mosonban Suschka Richárd (Suschka Rikárd) mezőgazdász, intéző. 1878-ban szerzett oklevelet a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. 1878-1910 között dolgozott a tanintézetben, kezdetben mint intéz?segéd, majd 1885-t?l mint a tangazdaság intézője. Emellett ő adta elő a mezőgazdasági számvitel tantárgyat, és vezette a hallgatók gazdasági gyakorlatát is. 1906-ban akadémiai rendes tanárrá nevezték ki. A tangazdaságról készített üzemterve országos viszonylatban is mintaként szolgált. A gazdasági számvitelről szóló könyvét az Országos Magyar Gazdasági Egyesület pályadíjjal jutalmazta. Magyaróváron halt meg 1910. okt. 18-án. Emlékét az egyetem munkaszervezési tanszékén emléktábla őrzi. Sírja a magyaróvári temetőben található.


1933. július 30.

75 éve született Diószegen Kiss Antal fűtő, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírja. Édesanyja állami gondozásba adta, később nevelőszülőkhöz került. A második világháború idején került Mosonmagyaróvárra, ahol az általános iskola elvégzése után az egyik diákotthonban fűtőként dolgozott. 1956. október 26-án ott volt a mosonmagyaróvári tüntetésen, de nem azzal a csoporttal tartott, amely a határőrlaktanya elé vonult. A sortűz után részt vett a határőrlaktanya védőinek lefegyverzésében. Október 27-én jelen volt azokon a megmozdulásokon, ahol a népharag három határőrtisztet bántalmazott, majd megölt. 1957. jan. 24-én letartóztatták. Első fokon szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával a bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság büntetését halálos ítéletre súlyosbította. Az ítéletet 1957. december 31-én Budapesten végrehajtották. Földi maradványait 1990 tavaszán tárták fel a sopronkőhidai rabtemetőben. 1991. márc. 23-án helyezték végső nyugalomra a magyaróvári temetőben.



AUGUSZTUS


1933. augusztus 13.

75 éve halt meg Magyaróváron Fischer-Colbrie Emil erdőmérnök, tisztviselő. Zselizen született 1867. március 31-én. Középiskolai tanulmányait Selmecbányán, és Pozsonyban végezte. 1884-1887 között a selmecbányai erdészeti főiskolán tanult, ahol erdőtiszti oklevelet szerzett. Pályáját 1888-ban Frigyes főherceg béllyei uradalmában kezdte. 1907-ben nevezték ki a magyaróvári uradalomhoz erdőtanácsosnak. Feladata az erdő- és vadgazdálkodás felügyelete volt. Az itteni vadászatokon megismerkedett a porosz, bajor, spanyol uralkodóház néhány tagjával, akiktől magas kitüntetéseket kapott. Egy ideig tagja volt Magyaróvár város képviselőtestületének is.


1908. augusztus 28.

100 éve született Kaposváron Balla István mezőgazdász. Felsőfokú tanulmányait a Magyaróvári Gazdasági Akadémián és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági és állatorvosi karán végezte. 1940-ben doktorált. 1935-től tanított, 1948 - 1952 között a Kaposvári Mezőgazdasági Technikum igazgatója, 1952-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen takarmányozástant oktatott. 1954-től 1970-ig a Mosonmagyaróvári Mez?gazdasági Akadémián volt adjunktus, majd docens. Szűkebb érdeklődési területe a takarmányozástan volt, a keveréktakarmány-gyártás szaktekintélyeként becsülték. Foglalkozott a szintetikus aminosavak takarmányozási kérdéseivel is, 60-nál több tudományos dolgozata látott napvilágot. Mosonmagyaróváron halt meg 1972. május 15-én. Sírja a magyaróvári köztemetőben található.




SZEPTEMBER


1883. szeptember 1.

125 éve halt meg Kemendolláron Czéh Sándor nyomdász. Győrben született 1813. április 13-án. A mesterséget Pozsonyban, Győrben, Veszprémben és Székesfehérváron tanulta. 1835. december 2-án királyi privilégiumot kapott Moson megyében nyomda nyitására. Magyaróvári nyomdája a megye első ilyen vállalkozása volt. A szerény nyomda rövidesen könyvkereskedéssel és kölcsönkönyvtárral is kiegészült (1841). A helyi nyomtatványok mellett Pozsonyból is szerzett munkákat. Itt nyomták 1848-ban az első Moson megyében megjelent újságot, a "Der Emancipirte Satanas"-t (Az egyenlősített/megszabadított sátán). Könyvek, kalendáriumok, iskolai nyomtatványok, ponyvamesék, históriák stb. kerültek ki az egyre fejlődő nyomdászatból. A szabadságharc korában már három fa és egy Stanhope-féle vassajtója volt. A nemzetőrség tagja volt, de nem vett részt a harcokban. 1861-ben városi tanácsossá választották. Rövid ideig a polgármesteri tisztet is betöltötte. Az írott kultúra terjesztésében helyi és regionális szinten is komoly szerepe volt. Halálának helyén temették el Zala megyében. 1992 óta a Magyar utca elején emléktáblája van az első magyaróvári nyomdásznak és alkotásainak: a nyomdának és a kölcsönkönyvtárnak.


1808. szeptember 18.

200 éve született Bezenyén Drobilich Mátyás (Mate Drobilich) fordító, könyvkiadó. Magyaróváron városi őr volt, később Moson megye írnoka. Anyanyelvén kívül a magyar, német és cseh nyelvet is ismerte, ezért cseh és német nyelvről fordított könyveket, amelyeket a magyaróvári Czéh nyomdában adott ki a Moson megyei horvátok csakovszki nyelvjárásában 1854 és 1876 között. A horvát szavakra a magyar helyesírást alkalmazta, úgy írta le azokat, ahogy horvátul kiejtették. A kiadott könyvek meséket, történeteket, egyiptomi álomfejtést tartalmaztak, s népszerűek voltak a horvát iparosok, kereskedők és parasztok körében. Drobilich maga terjesztette a kiadványait. Magyaróváron halt meg 1891. december 2-án.



OKTÓBER


1883. október 4.

125 éve született (Moson) Szolnokon Neuberger Ferenc mezőgazdász, országgyűlési képviselő. Középiskolai tanulmányait Magyaróváron és Esztergomban végezte. 1906-ban szerzett oklevelet a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. 1910-ben nevezték ki gyakornoknak a Magyaróvári Gazdasági Akadémia természetrajzi tanszékére. 1911-ben tanársegéd, 1913-ban segédtanár lett. Időközben doktori oklevelet szerzett a bp.-i egyetem bölcsészkarán. Doktori értekezésének témája a pillangós növények magvainak viselkedése volt. 1914-ben bevonult katonának. A világháború alatt megsebesült, "Signum Laudis" kitüntetést és koronás arany érdemkeresztet kapott. Az első világháború után visszatért az akadémiára: a növénytan, növénykórtan és állattan tantárgyakat oktatta. Részt vett annak törvénynek a kidolgozásában is, amely a burgonyavész és a kolorádóbogár elleni védekezést szolgálta, és amely Magyarország egyik első növényvédelmi törvénye lett. Tagja volt Magyaróváron a városi képviselőtestületnek, titkára volt a Mosonmegyei Gazdasági Egyesületnek és alelnöke a Hadirokkantak, Özvegyek és Árvák Mosonmegyei Csoportjának. 1922-ben a Keresztény Kisgazda, Földműves és Polgári Párt programjával nemzetgyűlési képviselőnek választották a csonka nezsideri választókerületben. Az országgyűlésben a földm?velésügyi, a közoktatásügyi és a naplóbíráló bizottság munkájában vett részt. Magyaróváron halt meg 1927. január 8-án. A mosonszolnoki temetőben temették el.


1909. október 6.

100 éve született Orosházán Jankó József mezőgazdász, közgazdász. Középiskoláit Orosházán végezte. 1932-ben szerzett mezőgazdász oklevelet a budapesti tudományegyetem közgazdaságtudományi kar mezőgazdasági osztályán. 1933-ban közgazdász doktori oklevelet szerzett. 1934-től tanársegédként a Műegyetem Mezőgazdasági Osztályának üzemtani tanszékén dolgozott. 1934-1941 között ugyanott a tangazdaság vezetője volt. 1941-től a Földművelésügyi Minisztérium különböző hivatalaiban, 1949-től a Mezőgazdasági Szervezési Intézetben dolgozott. 1953-ban előbb a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, majd onnan a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára került. 1957-1973 között az üzemtani tanszék vezetője volt. 1961-ban egyetemi tanári címet kapott. Üzemtani kérdésekkel, a mezőgazdasági költségszámítások módszertanával, a mezőgazdasági üzemek jövedelmezőségével foglalkozott. Kilenc önálló könyvet, jegyzetet és több szakcikket írt. Tagja volt az MTA Mezőgazdasági Ökonómiai és Üzemszervezési Bizottságának, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Tanácsadó Testületének és a Magyar Agrártudományi Egyesület Agrártörténeti Szakosztályának. Megkapta többek közt a Munka Érdemrend Arany Fokozatát és az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetéseket. Budapesten halt meg 1992. augusztus 23-án.


1883. október 8.

125 éve született Veszprémvarsányban Világhy Károly mezőgazdász, a magyar üzemtani iskola jeles képviselője. 1909 és 1912 között járt a magyaróvári akadémiára. A háborús és a tanácsköztársasági időkben begyűjtési feladatokat látott el kormánybiztosként Moson megyében. Közgazdasági ismereteit a fővárosi műegyetemen bővítette. 1922-től Magyaróváron átvette az üzemtani tanszék irányítását. Az intézmény 1942-től főiskolai címet kapott, s őt "nyilvános rendes tanár"-rá nevezték ki. 1943-45 között prodékán volt. 1946-tól az új szervezeti keretek között még taníthatott, ám az intézmény 1949-ben történt - átmeneti - bezárásakor kényszernyugdíjazták. Hosszú munkássága - az etetési kísérletektől a mezőgazdasági közgazdaságtan kérdésein át a feldolgozási problémákig - rendkívül széles körű. Cukorrépa-kutatásai talán a legismertebbek külföldön is. A két világháború között a városban sok érdekes előadást tartott különböző szervezésben. Gyakorlatilag megszámlálhatatlan publikációt hagyott hátra. Nyugdíjazása ellenére az "Akadémia" maradt a mindene, szinte haláláig dolgozott. 1972-ben gyémántdiplomát kapott. Alapítványt hozott létre a tehetséges gazdászhallgatók támogatására. Mosonmagyaróváron halt meg 1975. február 9-én. A magyaróvári temetőben nyugszik.


1883. október 12.

125 éve született Farádon Gróf Béla mezőgazdász. Elemi iskolái elvégzése után a középiskolát a Győri Állami Főreáliskolában végezte, érettségi után Bp.-en a tudományegyetem természettudományi karára iratkozott be, ahol tanári oklevelet szerzett. Az egyetem elvégzése után tanársegédként dolgozott a bp.-i egyetemen, utána egy évig Székesfehérváron középiskolában tanított. 1907-t?l a Debreceni Gazdasági Akadémia növénytani tanszékén asszisztens, 1912-től a Kolozsvári Gazdasági Akadémián tanársegéd, majd rendkívüli tanár. 1927-ben helyezték Magyaróvárra, itt a növény- és állattani tanszék vezetőjeként és a botanikus kert kezelőjeként dolgozott, továbbá növénytant, növénykórtant és gazdasági növénytant adott elő a hallgatóknak. Szakterülete a növényvédelem volt, így Magyaróváron a Gépkísérleti Állomáson az ő utasításai alapján fejlesztették ki a Vulkán nevű bogárégetőt. Az 1935. évi Mezőgazdasági Kiállításon sikere volt az általa kifejlesztett Avaria nevű bogárfogó készüléknek, amelyet a lóhere- és a lucernakártevők elleni védekezésnél használtak. Ugyanakkor Gróf Béla nagy jelentőséget tulajdonított a permetezésnek is. 1928-ban megalapította a "Cukorrépa" című szaklapot, amit tanártársaival a haláláig szerkesztett. Sok cikket írt gyakorlati gazdák számára a "Köztelek"-ben és a "Mezőgazdaság"-ban. Szerkesztette és kiadta a "Gazdasági Zsebkönyv"-et, s a minisztérium megbízásából Révy Dezsővel közösen megírta a Gazdasági növénytan és a Növénykórtan című tankönyvet a gazdasági iskolák számára. Magyaróváron halt meg 1936. szeptember 20-án, itt is temették el.


1883. október 21.

125 éve született Rajkán Jány Gusztáv (Hautzinger Gusztáv) katonatiszt, hadsereg-főparancsnok. Édesanyja (Jány Borbála) leánykori vezetéknevét vette fel, hogy lébényi apja németes nevét (Hautzinger) ne kelljen használnia. Lébény községben nevelkedett. 1905-ben a lugosi 8. ezred hadnagya volt. A bécsújhelyi katonai akadémia elvégzése után vezérkari századossá nevezték ki. Az első világháború alatt is többnyire a vezérkarnál szolgált. 1929-t?l a székesfehérvári vegyesdandár-parancsnokság vezérkari főnöke lett. 1932-1936-ban a Ludovika Katonai Akadémia parancsnoka volt. 1937-1938-ban a szombathelyi hadtest vezénylő tábornoka beosztást bízták rá. 1940-ben az 1. honvéd hadtest parancsnoka volt, később a 2. magyar hadsereg vezetését kapta feladatul, amely a szovjet fronton 1942 őszére a Don középső folyásáig (Don-kanyar) tört előre. Itt beásták magukat, de 1943. január közepén a hatalmas túlerővel indított szovjet támadás kivetette seregét állásaiból. A 35 fokos fagyban, nagy túlerővel, 300 harckocsi támogatásával indított szovjet offenzíva ellen Jánynak nem voltak eszközei. Összesen 130 ezer körüli volt a 200 ezres sereg teljes vesztesége. 1943 őszén saját kérésére nyugdíjazták. 1945 tavaszán nyugatra ment a szovjet csapatok elől. 1946 októberében önként visszajött Magyarországra. Itthon a Népbíróság háborús bűnösnek nyilvánította és 1947. november 26-án Budapesten kivégezték. 1993 októberében halálos ítéletét megsemmisítették.


1983. október 28.

25 éve halt meg Budapesten Vágsellyei István (Wallner István) mezőgazdász. Budapesten született 1905. január 20-án. Középiskolai tanulmányait Bp.-en végezte. 1926-ban szerzett oklevelet a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. Pályafutását Bittera Miklós mellett gyakornokként kezdte a növénytermelési tanszéken. 1929-tól a Debreceni Gazdasági Akadémián irányította a növénytermelési kísérleteket. 1932-ben a bp.-i Kertészeti Tanintézetben a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelést tanulmányozta. Ezt követően tanársegédként visszakerült a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára, ahol a tangazdaságban dolgozott. 1938-tól adjunktus, 1940-ben akadémiai rendes tanári kinevezést kapott. Az itt folyó munkában megismerkedett a termelőüzem működésével összefüggő problémákkal, amelyet későbbi munkája során hasznosítani tudott. 1948-ban, a mosonmagyaróvári oktatás megszűnése után a Gödöllői Agrártudományi Egyetem üzemtani tanszékére került, ahol 21 éven át, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Ezt követően haláláig a tanszék tudományos tanácsadója volt. 1945 után munkatársaival kidolgozta és megírta a szocialista mezőgazdaság viszonyaihoz igazodó több kiadást megért "Mezőgazdasági üzemtan" című egyetemi tankönyvet. Emellett szakcikkei jelentek meg többek között a "Gazdálkodás" és a "Cukorrépa" című lapokban. Munkája elismeréseként 1969-ben megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát.


1933. október 31.

75 éve halt meg Magyaróváron Panajott Sándor csendőrtiszt. Gyulafehérváron született 1849. március 7-én. Apja tisztviselő volt, görög eredetű családból származott. Középiskoláit Kolozsváron végezte, majd 1866-ban a bécsi kadétiskolában tanult, ahonnan 1871-ben hadapródként került ki. A bábolnai állami méneskarhoz került szolgálatra. Öt évvel később elvégezte a bécsi lovagló tanári intézetet, ezután a budapesti katonai altisztképző iskola parancsnokává nevezték ki. 1881-ben a szerveződő csendőrség szolgálatába állt. 1882-ben Szegeden csendőrtiszti szakvizsgát tett, s ez évben a nagyváradi csendőrszárny parancsnoka lett századosi rangban. 1907-ben az uralkodó szamosfalvi előnévvel nemesi rangra emelte. Pozsonyban, majd Bécsben, 1919-től Magyaróváron élt. Itt aktívan részt vett a kulturális, sport- és közéletben (kaszinó, múzeumegyesület, Polgári Lövészegylet, Magyaróvári Atlétikai és Football Club stb.), s néhány évig a város képviselő-testületének is tagja volt. Megszervezte az egész országban az őrsparancsnokságokat, a tiszti könyvtárakat, szorgalmazására épült föl Budapesten a nagy csendőrlaktanya. Kiváló katonai és csendőrségi szakíró volt, a csendőrségi szakirodalom megteremtője Magyarországon. Magyaróváron temették el, síremléke ma is áll az óvári temetőben.



NOVEMBER


1908. november 5..

100 éve született Királyhidán Sulyok Mária (Szautner Mária) színésznő. 1929-ben a bp.-i Színművészeti Akadémián szerzett oklevelet. Ez időtől kezdve 1943-ig Debrecenben, Miskolcon, és Budapesten a Vígszínházban, a Magyar, a Pesti, a Royal, a Városi és a Madách Színházban játszott, 1945-től 1951-ig a Művész, a Belvárosi, a Nemzeti Színház és a Vidám Színpad tagja, ezután több éven át a Magyar Néphadsereg Színházának tagja, de szerepelt a Pet?fi, a Katona József, a Madách, a Nemzeti és a Thália Színházban, a Vígszínházban, az Irodalmi és az Ódry Színpadon is. 1951-1966 között a bp.-i Színház- és Filmművészeti Főiskolán a beszédművészet és a színészmesterség tanára volt. Fiatal színésznőként kortárs színművek nőalakjait formálta meg könnyed, felszabadult játékkal. Később klasszikus és modern művek hősnőit, vígjátékok jellemfiguráit keltette életre szép beszéddel, drámai erővel. 1935 és 1984 között több tucatnyi filmben szerepelt: Szerelmi álmok (1935), Mágnás Miska (1948), Különös házasság (1950), Butaságom története (1965), Iszony (1965), A kőszívű ember fiai (1965), Egy magyar nábob (1966), Yerma (1984) stb. Művészetéért 1957-ben Kossuth-díjjal, 1961-ben Érdemes Művész, 1963-ban Kiváló Művész kitüntetéssel jutalmazták. Budapesten halt meg 1987. október 20-án.



DECEMBER


1908. december 7.

100 éve született Vallán Perényi László főiskolai tanár, karvezető. Perényi Eszter hegedűművész és Perényi Miklós gordonkaművész apja. A bp.-i Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1933-ban tanítóképző intézeti és zenetanári (tanárai Harmat Artúr, Nagy Géza), 1937-ben ugyanott Kodály növendékeként zeneszerzői diplomát szerzett. 1928-tól 1948-ig különböz? fővárosi gimnáziumokban és zeneiskolákban volt énektanár, 1941 és 1970 között a Liszt F. Zenem?vészeti Főiskola énektanárképző és karvezető szakán tanár. Gimnáziumi kórusaival számos magyar, köztük Bartók- és Kodály-művet mutatott be. Cikkeiben, tanulmányaiban a zenei neveléssel foglalkozott. 1970-ben Munka Érdemrend ezüst fokozattal tüntették ki. Budapesten halt meg 1993. november 16-án.


1808. december 26.

200 éve született Pozsonyban Zichy-Ferráris Emánuel (Zichy Manó): királyi kamarás. Gróf Zichy-Ferráris Ferenc, a Ferráris név felvevője és Ferráris Mária fia. Altábornagy apja (1777-1839) idején vált végleg szét az oroszvári ág. Magyarosan Zichy Manónak szokták őt hívni. Katonaember volt, 1825-39-ig az 1. huszárezredben szolgált. Leszerelve vagyonából élt, ami megengedte neki, hogy szíve angol választottjának, Charlotte Strachannek, akit magyarul Saroltának hívtak, a windsori királyi palota mintájára új kastélyt emeljen Oroszváron 1836-42-ben. A "magyar Windsor" és környéke az ország egyik büszkesége lett. 1846-ban Győrben a polgárőrség újjászervezésekor szerzett érdemeiért díszpolgári címet kapott feleségével együtt. Hasonlóan történt Magyaróváron is az 1839. évi királylátogatáskor. 1847 ?szén támogatta gr. Széchenyi István Moson megyei követté választását. 1848. május 19-től a Moson megyei nemzetőrség őrnagya volt. Részt vett a Jellasics elleni harcokban. 1848. december 15-t?l a Radeczky-huszárezred őrnagya tett. 1849. január 17-én lemondott és elbocsátották a honvédség kötelékéből. Moson megyei birtokán élt belső emigrációban. 1861-ben felsőházi tag lett. 1866-tól a Nemzeti Testgyakorló- és Vívóegylet elnöke volt Pesten. 1867-től országgyőlési képvisel? volt. Budapesten halt meg, 1877. április 5-én.


Gyorskeresés:

Cím:

Szerző:

Online előjegyzés, hosszabbítás:

Vonalkód:
Jelszó:

adó 1 %

Kedves Olvasónk!
Kérjük, adója egy százalékával támogassa a Huszár Gál Városi Könyvtárat.
Köszönjük.
Adószámunk: 15370079-1-08

SFbBox by enter-logic-seo.gr

Kapcsolat:

  • Cím:9200 Mosonmagyaróvár, Erkel F. u. 16.
  • Központ:: 06-96-555-553
  • Olvasószolgálat:06-96-555-563
  • Info-Pont:06-96-219-887
  • Website:http://www.hgkmovar.hu

Ajánló: