Évfordulónaptár 2026.

Az évfordulónaptár csak a kerek (25, 50, 75, 100. stb.) évfordulókat tartalmazza. Azoknak a híres személyeknek a rövid életrajza szerepel benne, akik Mosonmagyaróváron és környékén vagy a történelmi Moson vármegyében születtek vagy haltak meg, illetve tevékenységük, munkásságuk egészben vagy részben e területhez kötődik. Az életrajzok Enzsöl Imre, Kimlei Péter, Thullner István és Tuba László szócikkeinek felhasználásával készültek

Évfordulók a hónap és nap pontos megjelölése nélkül

1801.

225 éve született Chioggiaban Harangozó János honvéd százados, jegyző. Vagyontalan polgári család sarja volt. Apja közkatonaként élt a Habsburg hadseregben. Az 52. gyalogezred nevelőintézetében végzett. Kiszolgált őrmesterként Eleméren volt jegyző. Előtte 1819 és 1843 között különböző ezredeknél szolgált. 1848 nyarán nemzetőr főhadnaggyá választották. Részt vett a Bánságban kezdődő harcokban. 1849 márciusától hadnagy volt az 52. gyalogezred 3. zászlóaljában. Áprilisban előléptették főhadnaggyá a III. hadtesthez tartozó sikeres alakulatnál. Június elején áthelyezték a Tatán alakuló, majd Komárom várőrségénél szolgáló 99. zászlóaljhoz. Augusztus 20-tól százados volt a 202. zászlóaljban az erőd október másodiki feladásig. 1863-tól (?) községi jegyző volt Magyar- és Horvátkimlén. 1867-ben belépett a Moson megyei Honvédegyletbe. Magyarkimlén halt 1869. május 12-én.

1801.

225 éve született halt meg Kleemann Miklós kereskedő, utazó. Mosonban született 1736-ban. Korábban pénzügyi tisztviselőként dolgozott majd Bécsben lett kereskedő. 1768-tól hosszasan és alaposan tanulmányozta a dunai hajózás kérdését. Több éven át folytatott hajózási kísérleteket, amelynek során egy németországi iparcikkekkel, magyar terményekkel megrakott evezős fahajóval a Vaskapu zuhatagos szakaszával megbirkózva, eljutott a Fekete-tengerig. 8-10 méter hosszú hajóját, melynek közepe raktárnak volt felépítve 3-6 pár evezős hajtotta. Útjairól több könyvet is írt hozzájárulva a Balkán felé irányuló kereskedelem fellendítéséhez.

1851.

175 éve született Kövesligeten Polyánszky László jogász, tanár, tanfelügyelő. Bölcsészeti és jogi tanulmányokat végzett. 1893-ban, Bereg vármegyében kezdett el az oktatási igazgatás területén dolgozni. 1898-ban Beszterce-Naszód vármegyébe helyezték át segédtanfelügyelőként előléptetve. 1904-ben kapta meg tanfelügyelői kinevezését. 1907-tól Torda-Aranyos, 1910-től Csík, majd Csanád vármegyékben dolgozott. Érdemeket szerzett az erdélyi magyar népiskolák és polgári iskolák szervezésének, fejlesztésének terén. 1914-ben Makóról került Magyaróvárra és lett Moson vármegye tanfelügyelője, 1921-ben vonult nyugdíjba. Magyaróváron halt meg 1938. március 29-én.

1851.

175 éve született Somorján Ringbauer Gusztáv evangélikus lelkész. Tanulmányait Pozsonyban és külföldön végezte. Működését 1875-ben Rajkán kezdte, 38 évig szolgált itt az evangélikus egyházközség lelkészeként. Működése alatt renoválták a rajkai templomot, az iskola épületét, ő szervezte meg a harmadik tanítói állást és építtetett harmadik tantermet az iskolához. Tagja volt a rajkai egyesületeknek, minden társadalmi megmozdulásban részt vett. Főesperese volt a mosoni evangélikus egyházmegyének és tagja Moson vármegye törvényhatósági bizottságának. Rajkán halt meg 1913. november 21-én.

1851.

175 éve született Boldogasszonyban Schey Lipót tanár. 1873-ban szerzett tanári oklevelet matematikából és más természettudományi tárgyakból. A Győri Állami Főreáliskolában mértant, számtant és rajzot tanított. Szervezője volt a győri felső- majd alsó fokú leányiskolának, s megindulásuk után ezekben is oktatott könyvviteltant 1894-ig. 1888-1895 között a Fiú Felső Kereskedelmi Iskolában könyvviteltan és áruismeret tanár, 1894-től igazgató. 1897-ben nyugdíjazták. Tagja volt a Magyar Királyi Természettudományi Társaságnak, dolgozott a Győri Ismeretterjesztő Egyletben és az izraelita hitközségben. Győrben halt meg 1899. június 8-án.

1951.

75 éve halt meg Paulusz Béla karmester, karnagy, zenész. Kassán született 1881. június 17-én. Családja Csehországból származott. A 20. század elején Esztergomban a 76. császári és királyi gyalogezrednél katonazenekari őrmesterként teljesített szolgálatot. 1903-tól tűnik fel a neve az esztergomi sajtóban kulturális rendezvények szereplőjeként, többnyire hegedűseként. 1904 elején megalapította az esztergomi katolikus legényegylet énekkarát. A katolikus legényegylet keretében emellett színdarabokat, művészi esteket is rendezett, sőt a díszletek elkészítésében is tevékenyen részt vett. Az 1910-es évek elején Pozsonyligetfaluba költözött, katonazenészi pályafutását pedig Pozsonyban a 13. magyar királyi honvéd gyalogezrednél folytatta. A világháborús katonai összeomlás következtében, és miután a cseh csapatok 1919 januárjában bevonultak Pozsonyba, a gyalogezred Magyaróvárra települt át. Első ízben ekkor szerepelt Paulusz Béla Magyaróváron. A Tanácsköztársaság ideje alatt a volt ezred katonái részt vettek a védelmi harcokban. A zenekar 1919 májusában már Miskolcon szerepelt. 1920 tavaszán a volt soproni gyalogezred zenekara Nyíregyházán és Debrecenben lépett fel több alkalommal is nagy sikerrel. A zenekar karnagya, Paulusz Béla ekkora már megírta MOVE indulóját. 1923 körül, zenekar nélkül került Magyaróvárra, de hamarosan párhuzamosan irányított nagy múltú mosoni és magyaróvári kórusokat, zenekarokat. A Magyaróvári Férfidalárda, vegyeskar, zenekar karmestere, prímhegedűse (első hegedűse) volt, neki köszönhető a Magyaróvári Férfidalárda második virágzása, amiért 1925-ben a férfidalárdában ki is tüntették. 1927-tól a Mosoni Vas- és Fémmunkások Hajnalpír dalkörének újjászervezője, vezetője és karnagya volt. Mindemellett tanított is a piarista gimnáziumban, és vezette annak zenekarát. 1939-ben a mosonmagyaróvári leventezenekarral ért el sikereket a város határain túl is. 1949-ben, élete alkonyán elvállalta a mosonmagyaróvári MOFÉM vállalat fúvószenekarának irányítását. Földi maradványai a magyaróvári temetőben nyugszanak.

1976.

50 éve halt meg Budapesten Kutas Andor vegyészmérnök. Szigetváron született 1885-ben. A József Nádor Műegyetemen 1906-ban szerzett vegyészmérnöki diplomát. Ezután különböző cégeknél dolgozott vegyészmérnökként és igazgatóként. Az alumíniumipar szolgálatába 1928-ban lépett, az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt., majd 1934-től 1948-ig a Bauxit Ipar Rt. központi műszaki igazgatója lett. 1943-ban a zsidótörvények miatt nyugdíjazták, 1946-ban a Népbíróság igazoltnak jelentette ki, így visszakapta műszaki igazgatói állását. 1958. évi nyugdíjazásáig több vállalatnál volt mérnök vagy vezető. A bernburgi timföldgyár csődbe jutásakor ő vetette föl a gyár megvételének gondolatát. Szinte egész Európát beutazta, hogy a magyaróvári timföldgyár létesítéséhez tapasztalatokat, s a bernburgi gyár felszerelésének kiegészítésére berendezéseket szerezzen. A timföldgyár fölépülése után sokszor járt Magyaróváron az üzemi problémák megoldása érdekében. Jelentős érdemei vannak a Pfeiffer-rendszerű kalcináló kemence és a Vogelbusch bepárlóállomás bevezetésében. Javaslatára és útmutatásai alapján dolgozták ki a vörösiszap marónátron tartalmának visszanyerését szolgáló eljárást. Személyesen is részt vett a vanádium üzem technológiáját megalapozó eljárás kidolgozásában és a hazai műkorundgyártás megvalósításában.

JANUÁR

1876. január 11.

150 éve halt meg Bécsben Eiszler József piarista szerzetestanár. Magyaróváron született, 1812. december 16-án. 1831-től a Nyitra vármegyei Privigyen tanult, majd 1839-ben Vácon tett fogadalmat. Temesváron kezdett tanítani. Nyitra, Nagykároly és Szeged után 1847-ben került először Magyaróvárra. 1851-ben Budán a történelmi földrajz és a latin nyelv tanára, Léván már úgynevezett reális tárgyakat is tanított. Selmecbánya, Pest után 1858-tól ismét Magyaróvárra helyezték, ahol egészen 1875-ig sok régi tárgya mellett ógörög és francia nyelvórákat is adott.

1926. január 17.

100 éve született Budapesten Nagy György kertészmérnök. 1944 és 1946 között a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán tanult, 1949-ben szerzett kertészmérnöki oklevelet a Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karán. Ezt követően a svédországi Landskronában tanult, majd 1968-ban a Kertészeti Egyetemen doktorált, s ugyanitt védte meg 1981-ben kandidátusi értekezését. 1950 és 1952 között a Fővárosi Kertészeti Vállalat üzemvezetője, 1952-től 1961-ig az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Gyümölcs-, Szőlő- és Díszfaiskola Szaporítóanyag Minősítő Osztályának volt alapító vezetője. Mosonmagyaróváron 1961-ben kezdte munkálkodását a Mezőgazdasági Akadémia Kertészeti Tanszékének docenseként. 1987-től itt egyetemi tanár, s 1961-től 1992. évi nyugdíjazásáig a tanszék vezetője. Zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozott. Új vizsgálati módszert dolgozott ki a növények regeneráló képességének ellenőrzésére. Később érdeklődése a különleges tökfélék (patisszon) termesztése felé fordult. A csillagtök honosítási munkálataival párhuzamosan végzett szelekciós munka eredményeként állították elő a nemzetközi hírű Óvári Fehér (1987) és az Óvári Hengeres (1989) fajtákat. Tagja volt az MTA Kertészeti Bizottságának, 1975-től 1985-ig elnöke a Veszprémi Akadémiai Bizottság Kertészeti Munkabizottságának, 1986-tól tagja és titkára az Agrártudományi Szakbizottságnak, s éveken át elnöke a Magyar Agrártudományi Egyesület Győr – Sopron Megyei Kertészeti Szakosztályának. Kezdettől aktív és értékes munkása volt Mosonmagyaróvár közéletének. 1985-től 2002-ig alapító elnökként vezette a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesületet, s haláláig elnöke volt az Alapítvány a Városért közhasznú szervezetnek. A Haberlandt Bizottság elnökeként méltatlanul elfeledett, Magyaróváron született vagy itt működött tudósok emlékét támasztotta föl, s a „Moson Megyei Műhely” című folyóirat alapító szerkesztő bizottsági elnökeként két évig (1998-1999) alakította a periodika arculatát, szervezte a kiadást. Utolsó munkája a 48-as tér kertészeti megtervezése volt. Tevékenységét három külföldi kertészeti kiállításon ismerték el arany-, ezüst- és bronzéremmel. Tudományos kitüntetései: Mohácsi Mátyás Emlékérem, Kocsis Pál Emlékplakett. Sokoldalú, színvonalas közéleti munkásságát 1998-ban Pro Urbe Mosonmagyaróvár díjjal és éremmel ismerték el. Mosonmagyaróváron halt meg 2008. május 14-én.

1926. január 31.

100 éve született Mosonszolnokon Marcsik Miklósné (Grete Marcsik-Neuberger) író, költő, helytörténeti kutató. Ősi, német anyanyelvű Heidebauer családból származott, amely kötődés egész életére hatással volt. Az elemi iskolát Mosonszolnokon végezte. 1946-ban kitelepítették Németországba, 1947 szeptemberében hazatért szeretett szülőföldjére. Ezt követően Győrben, a vendéglátóipari technikumban tanult. 1956-tól férjével, Marcsik Miklós középiskolai tanárral Mosonmagyaróváron élt. Gyermekkora óta írt német nyelven verseket, később novellákat, színdarabokat is alkotott. Munkáiban, verseiben és regényében a Heideboden, és ezen belül Mosonszolnok értékeit kívánta megőrizni és megmutatni. Alapító tagja volt a Mosoni Német Származásúak Egyesületének, emlékét a Mosonmagyaróvári Német Kisebbségi Önkormányzat és a Móra Ferenc Általános Iskola is őrzi. Halála előtt a mosoni Fehér Ló Közösségi Házban még megünnepelték „Tante Gretti” nyolcvanadik születésnapját. Mosonmagyaróváron halt meg 2006. februárjában A mosonszolnoki temetőben helyezték örök nyugalomra.

1951. január 31.

75 éve halt meg Bánhidán Floderer Sándorvegyészmérnök. Ukkon született 1879. október 29-én. Középfokú tanulmányait Sopronban és Kecskeméten végezte. 1903-ban szerzett vegyészmérnöki oklevelet Budapesten, a József nádor Műegyetemen. 1904-ben nevezték ki Magyaróvárra, az Országos Növénytermelési Állomás segédvegyészévé. Elsősorban műtrágyázási kísérleteket végzett, de foglalkozott a szikes talajok javításával, továbbá azzal, hogy milyen szerepet játszhat a tőzeg a szennyvizek tisztításában. Több cikke jelent meg a”Köztelek”-ben és a „Vegyészeti Lapok”-ban. 1918-tól a Magyaróváron működő Magyar királyi Vegykísérleti Állomás vezetője volt. A vegykísérleti állomás munkája ebben a korszakban a gazdasági helyzet következtében szinte csak az ellenőrző tevékenységre szorítkozhatott. Fő feladata az élelmiszerhamisítás elleni fellépés volt. Tudományos igényű kutatásokra, vizsgálatokra alig került sor. 1926-tól Floderer Sándor az új, Szombathelyre tervezett állomás létrehozásán fáradozott. 1930-tól Szombathelyen, a Törvényhatósági Vegyvizsgáló Állomás állomásvezető fővegyészeként dolgozott. 1939 nyarán tartósan megbetegedett, majd 1940-ben nyugdíjba vonult.

FEBRUÁR

1826. február 21.

200 éve született Pozsonyban Haberlandt Frigyes mezőgazdász. Magyarországi német polgári családból származott. Iskoláit a felső szintig szülővárosában végezte. 1845-46-ban a pozsonyi jogakadémia hallgatója volt. A mezőgazdaság iránt érdeklődve több uradalomban gyakornokoskodott, majd 1847-1848-ban elvégezte a Magyaróvári Gazdasági Magán Tanintézetet. 1848 eszméit annyira magáévá tette, hogy ő vitte a magyaróvári hallgatók üdvözlő levelét a felkelt bécsi diákságnak. 1851-től az állami kezelésbe vett Magyaróvári Gazdasági Tanintézet tanársegéde, 1853-ban rendes tanára volt. Itt született két tudóssá vált fia: Gottlieb és Michael. A hansági szójabab termelésével foglalkozott, amely azután az országban többfelé elterjedt. Tucatnyi könyvét németül írta és Bécsben jelent meg. Magyaróváron kezdett selyemhernyó-tenyésztési kísérletekbe, amely során a selyemhernyó betegségei ellen védekezési módokat talált. 1869-ben a magyar állam kifizette az intézet felét Ausztriának és a tanárok egy része Bécsbe távozott, ahol megalapították a „Hochschule für Bodenkultur”-t, az osztrák mezőgazdasági főiskolát. Friedrich Haberlandt a Görzben alapított selyemhernyó-tenyésztési állomásra ment dolgozni, amelyet 1869-ben az ő javaslatára hoztak létre. Innen hívták vissza a bécsi mezőgazdasági főiskolára. Bécsben halt meg 1878. május 2-án.

MÁRCIUS

1876. március 18.

150 éve született Kassán Legány Ödön mezőgazdász, növénynemesítő. 1898-ban szerzett oklevelet a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. Két évig segédtiszt volt gróf Károlyi Sándor fóti uradalmában, 1900-tól tanársegéd Magyaróváron Cserháti Sándor mellett. 1903-tól cukorrépával és rozzsal végzett keresztezési kísérleteket. Ő foglalkozott először az őszi zab nemesítésével és számos szántóföldi kultúrnövényt próbált egyedkiválasztás útján javítani. 1908-tól Grábner Emil után 10 éven át ő volt a növénynemesítés előadója. 1907-ben Németországban, Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban tanulmányozta a növénytermesztést. 1913-1918 között a Magyaróvári Gazdasági Akadémia tanára volt, ezzel párhuzamosan 1908-tól 1918- ig a Hatvani Cukorgyár Rt. nagyteleki növénynemesítő telepének vezetője. Magyaróváron a társadalmi élet egyik legnépszerűbb, legtevékenyebb, legvidámabb alakja volt. Szerette a zenét, a művészeteket és a szórakozást. Aktív tagja volt a Magyaróvári Széchenyi Körnek, a Kaszinónak, a Magyaróvári Férfidalárdának az akadémiai Zene-Egyletnek és Gazdasági-Egyletnek. 1918-tól a Hatvani Növénynemesítő Rt. egyik megalapítója, vezérigazgatója (1918-1942). Nemesítette a Magyaróvárról áthozott burgonyát és babot, foglalkozott a lóbab, búza, szója, konyhakerti és takarmánynövények nemesítésével. Nevéhez fűződik a sörárpa, árpa, rozs, bab, borsó, mák és pannonbükköny kinemesítése, de foglalkozott takarmánykeverékek előállításával és mesterséges megtermékenyítéssel is. Kezdeményezésére jött létre a Magyar Növénynemesítők Országos Egyesülete, amelynek ügyvezető igazgatója és alelnöke volt. Igazgatóválasztmányi tagja volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek és a Mosonvármegyei Gazdasági Egyesületnek, alelnöke a Magyar Gazdatisztek Országos Egyesületének. 46 éves pályafutása alatt sok előadást tartott és sok szakcikket írt, főleg a „Köztelek”-be. Hatvanban halt meg 1944. augusztus 14-én.

2001. március 26.

25 éve halt meg Jánossomorján Kurucz Béla László festőművész. Nagyváradon született, 1944. május 20-án. Mosonmagyaróváron érettségizett, ezután Körmendre került, később a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen folytatott tanulmányokat párhuzamosan művészeti tanulmányaival. Több évig külföldön élt. A Hansági Erdészet jánossomorjai telephelyén dolgozott csoportvezető gépészként. 1997-től verseket és novellákat is írt. Öt éves kora óta festett, mesterei a Mosonmagyaróváron élő Tallós-Prohászka István és Lakatos József voltak. Két nagy témája a Szigetköz és a Hanság tájai, természetvilága volt. Grafikákat is készített a festmények mellett. 24 képben festette meg az Árpád-házi királyok portréját. 1962 óta egyéni kiállításokon Győrött, Budapesten, Mosonmagyaróváron és Jánossomorján vett részt, csoportos kiállításokon Sopronban, Londonban, Münchenben, Linzben és Tel Avivban szerepelt. Képei magángyűjteményekben és a mosonmagyaróvári Huszár Gál Városi Könyvtárban vannak

ÁPRILIS

1926. április 1.

100 éve született Pécsen Pusztai Rezső régész, muzeológus. Iskoláit az egyetemi szintig szülővárosában végezte. Az egyetemi átszervezések miatt tanulmányait 1946-tól a budapesti bölcsészkaron folytatta. Itt kapott őskoros régész diplomát 1950-ben. Szeretett volna visszamenni szülővárosába, ahol a régészi munkásságát kezdte. Mosonmagyaróvárra helyezték, ahol elkezdte a múzeum rendezését. Részt vett a dunapentelei leletmentő ásatásokban. 1953-ban Sárospatakra, 1954-ben Kaposvárra nevezték ki. Somogyban is hasznosan dolgozott, de a béndekpusztai keleti gót temető feltárását elvették tőle. 1957-ben került végleg Mosonmagyaróvárra. Az egyszemélyes múzeumban minden munkát el kellett látnia. A személyi ellátottság az 1970-es évektől kezdett javulni. Igazgatóként négy állandó kiállítás fűződik a nevéhez. Igazgatósága idején sok időszaki kiállítás volt és a múzeumalapítás centenáriumára (1982) megalakult a Mosonmagyaróvári Múzeumbarátok Egylete. Ekkor vette át a múzeum második épületét a Cselley-házat. Régészként több régészeti korszakból is talált fontos leleteket (Lébényi hunkori fejedelmi sír, Mosonszentjános germán temetője, bezenyei longobárd ásatások stb.). 1986-ban nyugdíjba ment, de szinte haláláig dolgozott. Mosonmagyaróváron halt meg 2004. április 22-én.

1976. április 1.

50 éve halt meg Székesfehérváron Neustädter Viktor vegyészmérnök. Brassóban született 1883. július 30-án Evangélikus német családból származott, édesapja kereskedő volt. Több külföldi egyetemen is tanult: Halléban és Heidelbergben bölcsészetet és hittudományt, a bécsi egyetemen vegyészetet hallgatott. 1923 körül került Magyaróvárra, először a magyaróvári lőporgyár utódüzeménél dolgozott. 1925-ben már az 1923-ban alapított Magyaróvári Műselyem cégvezetőjeként szerepel a forrásokban. Havas Béla vezérigazgató és Toldi Ödön gyárigazgató mellett ő volt a műselyemgyár harmadik számú vezetője. 1927-ben létrehozták a Műselyemgyár Önképzőkörét, amelynek 1932-ig ő volt az első elnöke. Az önképzőkörön belül működött színjátszó csoport, énekkar, zenekar, sőt tánccsoport is. Neustädter tevékenyen is részt vett a gyár önképzőkörének munkájában: színdarabokat rendezett, az előadásokon, ünnepélyeken színészként szerepelt, sőt néhány rendezvényeken zenészként is fellépett. Széleskörű műveltséggel rendelkezett, amatőr csillagászkánt 1925/26-ban csillagászati tárgyú cikksorozatot jelentetett meg a helyi lap, a „Mosonvármegye” hasábjain. 1932-ben Magyaróváron válságba került a műselyemgyártás, megkezdődött egyes üzemrészek leállítása. 1932-1934 között Neustädter szakértőként a Szovjetunióban egy műselyemgyár tervezési, építési munkálataiban vett részt. 1940-ben szűnt meg végleg a Magyaróvári Műselyemgyárban viselt cégvezetői jogosultsága.

1901. április 10.

125 éve halt meg Budapesten Jankovich Antal alispán, jogász, könyvtáros, országgyűlési képviselő. Pápán született 1810. szeptember 14-én. Jogi tanulmányait 1828-1830 között a győri és a pozsonyi jogakadémiákon végezte. Az 1832. évi országgyűlésen a távollévők követe volt. 1842-ben lépett Moson vármegye szolgálatába, 1846-1848 között a megye másodalispánja, 1861-től alispánja volt. 1865-1868 és 1869-1872 között a magyaróvári választókerület országgyűlési képviselője volt. 1872-ben rövid írásban foglalta össze képviselői tevékenységét és búcsúzott el választóitól. Dunacsúnyi levéltárát a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egyletnek adományozta. 1882-ben Budapesten az Egyetemi Könyvtár tisztviselőjének nevezték ki.

1876. április 15.

150 éve halt meg Bécsben Sina Simon bankár, földbirtokos. Bécsben született 1810. augusztus 15-én. Sina II. György báró és Derra Katalin fia. Görög származású bécsi bankár és magyar nemes apjuk sokat tett Magyarország érdekében. 1832-ben magyar báróságot kapott. A Nemzeti Múzeum, a Magyar Gazdasági Egyesület és számos hazai intézmény és ügy támogatója, a lébényi és szentmiklósi uradalom és cukorgyár birtokosa volt. Az uradalmat nem közvetlenül apjától, hanem annak féltestvérétől, Sina Jánostól örökölte 1869-ben. Az 1837-ben alakult Első Magyar Általános Biztosító Társaság fő részvényese volt. A Magyar Tudományos Akadémia palotájához a legtöbb pénzt adta, a görög akadémiát a saját költségén építette fel. Óriási birtokai voltak az országban, megelőzte Esterházy herceget, Európa addigi legnagyobb juhtulajdonosát. Mostoha nagybátyja, János kezdte el 1862-ben a lébényi templom restaurálását, amelyet Essenwein nürnbergi műépítész végzett el. Ez az épület lett hazánk első restaurált műemléke. Halálával kihalt a Sinák férfiága és a szentmiklósi birtokot eladták a Wenckheimeknek.

1851. április 20.

175 éve született Ó-Szőnyben Pávai Antal (1876-ig Pável Antal) római katolikus pap. 1874. július 30-án szentelték pappá. Több Moson megyei plébánián volt segédlelkész, pályájának túlnyomó részét e megyében töltötte. Huszonnégy évig volt plébános Máriakálnokon, majd 10 évig Hegyeshalomban. A kálnoki kegykápolna egyik megújítója volt, több kiadást ért meg a történetéről írt munkája. Moson megyében közéleti szerepet is vállalt, sok évig tagja volt a törvényhatósági bizottságnak. 1928-ban ment nyugdíjba, s rokonaihoz Tatára költözött. Papnövendék korában verseket és elbeszéléseket írt, később cikkei jelentek meg a „Katholikus Néplap”-ban, a „Magyar Állam”-ban, fővárosi és magyaróvári lapokban. Tatán halt meg 1937. október 10-én. Kívánságára Neszmélyen a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

1926. április 22.

100 éve született Gyöngyösön Enese László (1962-ig Stenczinger László) agrárközgazdász. 1950-ben szerzett agrárközgazdász oklevelet a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági szakán. 1950-1969 között Erdei Ferenc közvetlen munkatársa volt előbb a Földművelésügyi Minisztériumban majd az Agrárgazdasági Kutatóintézetben. 1973-ban került a mosonmagyaróvári intézménybe, amely akkor az Agrártudományi Egyetem Keszthely Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karaként működött. 1991-ig vezette az üzemtani, későbbi nevén a vállalatgazdaságtani tanszéket. A mezőgazdasági üzemtan tantárgyat oktatta mind az alap, mind a szakmérnökképzésben. Tudományos kutatóként vizsgálta a mezőgazdasági vállalatok üzemszervezési feladatait, az agráripari egyesülések érdekeltségi rendszerét, munkadíjazási gyakorlatát. Több mint 150 közleménye látott napvilágot. Alapítja majd hosszú időn keresztül felelős szerkesztője volt a Gazdálkodás című agrárökonómiai szakfolyóiratnak, fórumot teremtve ezzel szakterületének. Fontosnak tartotta a nemzetközi kapcsolatok kiépítését és ápolását is. Több nemzetközi mezőgazdasági szervezet munkájában vett részt, konferenciákon adott elő és munkatársainak lehetőséget biztosított erre. 1991-ben vonult nyugdíjba, munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. 2000-ben a Szent István Egyetem, 2006-ban a Károly Róbert Főiskola „honoris causa” doktori címét nyerte el. Budapesten halt meg 2017. augusztus 12-én.

MÁJUS

2001. május 19.

25 éve halt meg Győrben Prohászka Imre tűzoltótiszt. Érsekcsanádon született 1946-ban. Textiltechnikusi oklevelet szerzett. Édesapja a mosonmagyaróvári tűzoltólaktanyában szolgált, ezért 1968-ban ő is a hivatásos tűzoltóság kötelékébe lépett. Elvégezte BM Akadémia Tűzoltó Tagozatát, 1971-1976 között Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanult. 1976-ban avatták jogi doktorrá. 1981-ben nevezték ki a mosonmagyaróvári tűzoltóság parancsnokává. 1982-ben Győrbe került megyei parancsnok helyettesnek, majd 1984-ben a BM Tűzoltóság Győr-Sopron megyei parancsnoka lett. Arra törekedett, hogy a szervezet a megyében magas színvonalon lássa el a feladatát, segítette az önkéntes tűzoltó egyesületeket és megindította a gyermek-tűzoltó táborokat. Oktatott a mosonmagyaróvári mezőgazdaságtudományi karon is, szoros együttműködésre törekedett a tűzoltóság és az egyetem között. 1994-ben munkásságáért megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt katonai tagozatát. Példaértékű, úttörő munkát végzett a megyei katasztrófavédelmi szervezet megalapításában. 2001. január 1-jétől ezredesi rangban igazgatója volt a Győr-Moson-Sopron Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak. 2001. február 21-én egészségügyi állapota miatt nyugállományba helyezték. Síremléke a magyaróvári temetőben található. 2003 óta kétévente rendezik meg Győr-Moson-Sopron megye hivatásos tűzoltói részére a Dr. Prohászka Imre Tűzoltó Emlékversenyt, mellyel tisztelegnek az emléke előtt. 2005. május 19-én tiszteletére emléktáblát avattak a mosonmagyaróvári tűzoltóság épületén.

1951. május 21.

75 éve halt meg Budapesten Brázay Zoltán gyártulajdonos. Budapesten született 1875. november 6-án. A piarista gimnázium elvégzése után a budapesti egyetem bölcsészeti karán tanult, majd külföldi tanulmányútra ment. 1896-ban átvette apjának, Brázay Kálmánnak fűszer- és gyarmatáru nagykereskedését, folytatta a kozmetikai cikkek és a sósborszesz gyártását. 1905-ben a Függetlenségi Párt programjával országgyűlési képviselővé választották Háromszék megye illyefalvi kerületében, ahol az I. világháború végéig három cikluson át volt képviselő. A Tanácsköztársaság után Hubertus Rt. néven alapított céget, ebből alakult a Budapestre bejegyzett Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár, amely hamarosan megvette a Hirtenbergi Töltény-, Gyutacs- és Fémárugyár megszűnésre ítélt magyaróvári gyártelepét. Így az üzem Brázay Zoltán és a főrészvényes Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tulajdonába került. Brázay az 1920-as évek végén Budapesten létesített egy nikotinmentesítő üzemet (Nikotex Rt.). 1948-ban minden vagyonától megfosztották, lánya badacsonyi házában húzta meg magát. Halála után a Fiumei úti temetőben lévő családi sírboltba temették.

1876. május 28.

150 éve született Budapesten Kern Hermann mezőgazdász, mikológus. Középiskolai tanulmányait Bécsben végezte. 1898-ban szerzett gazdász oklevelet a bécsi mezőgazdasági főiskolán. 1902-ben Linhart György kérésére került a magyaróvári Növényélet- és Kórtani Állomásra, ahol bekapcsolódott a répagomolyokat károsító gombák kutatásába. Ezt követően tanulmányozta a répa peronoszpóráját és kidolgozta az ellene való védekezést. Magyaróváron feladatkörébe tartozott még a gabonaüszög és gabonarozsda elleni védekezés is, ahol vizsgálat alá vette a különböző csávázási kísérleteket. Emellett tanulmányozta még a szilva táskásodását, az őszibarack levélfodrosodását továbbá egyéb gyümölcs és burgonyabetegségeket. 1913-ban az állomás Budapestre költözött, amelynek vezetését 1917-1932 között ő látta el. 1919-ben kidolgozta a magyar növény-egészségügyi szolgálat tervezetét, amelynek elfogadása után kidolgozta az első növény-egészségügyi ellenőrzésről szóló magyar törvényt. 1932-ben az önállósult magyar növényvédelmi szolgálat vezetőjévé nevezték ki, a korszerű növényvédelem alapjait ő rakta le hazánkban. Szervezési feladatai ellenére jelentős szakirodalmi munkásságot fejtett ki: 34 értékes tanulmánya jelent meg. Budapesten halt meg 1957. április 20-án.

JÚNIUS

1826. június 21.

200 éve született Rajkán Hennig Alajos jezsuita szerzetes, zeneszerző. Gimnáziumi éveit Pozsonyban és Győrben töltötte, a teológiát Nagyszombatban és Esztergomban végezte. 1850-ben szentelték pappá. Fiatalon lett a nagyszombati egyetem tanára, később az esztergomi főszékesegyház karkáplánja volt. 1860-ban belépett a jezsuita rendbe, 1864-1874 között a kalocsai főgimnázium igazgatója. Liszt Ferenc itt többször is meglátogatta és bíztatta a zeneszerzésre. A következő tíz évben rektor a nagyszombati rendház élén, 1897-től superior Budapesten, később Pozsonyban. Művei szinte kizárólag orgonakísérettel írt egyházi énekek. Pozsonyban halt meg 1902. július 10-én.

1926. június 26.

100 éve született Budafokon Varga János agrármérnök. 1946-ban érettségizett Kecskeméten a mezőgazdasági technikumban. Egyetemi tanulmányait a Budapest-Gödöllői Agrártudományi Egyetemen folytatta és 1950-ben agrármérnöki diplomát szerzett. 1950-1951-ben segédagronómus volt a Gyulatanyai Állami Gazdaságban. 1951-ben visszahívták az egyetemre a növénytermesztési tanszékre, ahol Kolbai Károly mellett volt tanársegéd. A MTA segítségével gyepgazdálkodási kutatást folytatott. 1952-ben adjunktusi kinevezést kapott. 1957-ben védte meg kandidátusi értekezését a magyar rozsnok termelésének biológiai és agrotechnikai alapjairól majd visszakerült a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. 1959-ben nevezték ki a mezőgazdasági akadémia igazgatójának Mosonmagyaróvárra. Beolvasztotta az intézménybe a helyi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetet és egyetemi rangú főiskolává fejlesztette az intézményt. 1962-1965 között rektor, 1965-1968 között tudományos rektorhelyettes volt. 1961-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. A növénytermesztési tanszéket 1963-tól 1986-ban történt nyugalomba vonulásáig vezette. 1970-ben az intézményt összevonták Keszthellyel, amely az egyetem központja lett. 1976-1982 között kétszer is volt egyetemi rektor. Vezetésével 1979-ben Mosonmagyaróváron létrejött a Növénytermesztési és Takarmánygazdálkodási Intézet. Több mint 150 cikket publikált. Oroszból is fordított, de Európa számos más országában is ismerték nevét. Szak- és tájkutatásai mellett a magyar agrártörténetnek is jeles ismerője volt. Alapító tagja volt a Nemzetközi Lenau Társaságnak, a VEAB Agrártudományi Szakbizottságának titkára volt. Vezetői időszakában az egyetem infrastrukturálisan is sokat fejlődött. A Munka érdemérem ezüst (1969) és arany (1979) fokozatával is kitüntették. 1980-ban a Grúz Mezőgazdasági Főiskola és az Osztrák Köztársaság Nagy Ezüst Érdemrendjét kapta meg. Mosonmagyaróváron halt meg 1996. augusztus 12-én.

JÚLIUS

1851. július 1.

175 éve született Undon Lévay Pál római katolikus pap, újságíró. Tizenöt éves koráig írástudatlan horvát falusi pásztorgyerek volt. Tanulmányait Sopronban és Győrben végezte. 1876-ban szentelték pappá. Szolgált Pándorfaluban és Magyarkimlén is. 1894-ben került Lajtakátára, ahol haláláig szolgált. Moson vármegye törvényhatósági bizottságának aktív tagjaként nagy szerepet vállalt a megye közéletében. Nagy műveltségű ember volt, aki gazdasági, filozófiai és erkölcsi tárgyú cikkeket írt a „Magyar Állam” a „Népiskolai Lapok” és a „Mosonvármegye” című lapokba. Lajtakátán halt meg 1922. november 8-án.

1926. július 3.

100 éve született Pozsonypüspökiben Weibl Lipót római katolikus pap. Középiskolai tanulmányait a komáromi és az esztergomi Bencés Gimnáziumban végezte. A teológiát Pozsonyban kezdte majd Esztergomban folytatta. Családját 1948-ban Baranya megyébe telepítették ki, ő maga pedig rendőri felügyelet alá került. 1951. június 21-én szentelték pappá. Szolgált többek között Esztergomban, Nagymaroson, Nógrádmegyeren és Ságújfaluban. 1969-ben került a Szigetközbe, ekkor lett Püski plébánosa, emellett a dunaremetei és a kisbodaki hívők között is lelkipásztori munkát végzett. Támogatásával és közreműködésével a püski és a dunaremetei templomot teljesen felújították, Kisbodakon 1993-ban modern templomot építettek. Tagja volt az Unio Apostolica Cleri papi lelkiségi mozgalomnak, több könyvet és számos cikket is írt folyóiratokba, hetilapokba. 2010-ben pápai prelátusi címmel tüntették ki. Püskin halt meg 2012. szeptember 4-én.

1901. július 5.

125 éve született Hajdúböszörményben Kovács Péter gazdálkodó. Elemi iskolai tanulmányai után beiratkozott a hajdúböszörményi gimnáziumba, de tanulmányait meg kellett szakítania, mivel munkájára a családi gazdaságban volt szükség. Munkája mellett folyamatosan képezte magát ebben a helyi Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) és annak vezetője, Szabó Gyula vallásoktató lelkész támogatta. Hamarosan felfigyeltek a tehetségére, aktívan részt vett az egyesület munkájában. Ausztriában diakónusképzőt végzett, európai tanulmányutat tett, majd a KIE országos földműves titkáraként tevékenykedett. Az országot járva előadásokat tartott, szervezte a református hitű földműves fiatalok képzését. 1937 végén megvált a diakónusi szolgálattól és 1938-ban családjával Pünkösdvásárra (ma Várbalog) költözött. 1940-ben egyik fő szervezője volt Csizmadia Károly református lelkésszel mintegy 35 hajdúböszörményi család Rónafőpusztára történő telepítésének. A telepítés az ide kerülő alföldi családok szociális helyzetének javítása mellett a térség magyarosítását is szolgálta. 1943-ban Újrónafőn népfőiskolát szervezett, melynek hallgatói az egész ország területéről érkeztek, de Erdélyből és a Felvidékről is toboroztak résztvevőket. 1950-ben Kovács Péternek menekülnie kellett az 1946 óta Újrónafő nevet viselő településről, mivel a régi rend hívének, klerikálisnak kiáltották ki, kuláklistára tették. Dunaalmáson lelt menedéket, a református szeretetház kertészetében dolgozott. Újrónafőre csak 1956-ban, betegen tért haza, szerény díjazással a termelőszövetkezetben kapott állást. Újrónafőn halt meg 1964. október 16-án. 2000-ben Újrónafő Község Önkormányzata részére a község telepítésében, és a község fennmaradásában szerzett elévülhetetlen érdemeiért, posztumusz díszpolgári kitüntető címet adományozott.

1926. július 9.

100 éve halt meg Budapesten Kapu Lajos géplakatos, politikus. Gyermelyen született 1891. október 12-én. A szakmunkás bizonyítvány megszerzése után Csepelen lakatosként helyezkedett el. 1917-ben Mosonba a Kühne gyárba került géplakatosnak, itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1918. október 31-én tagja lett a Moson Megyei Nemzeti Tanácsnak. 1918. november 24-én a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete alelnökévé választották. 1919. március 22-én a Moson Megyei Direktórium népbiztosa lett, a Tanácsköztársaság megyei vezérkarának egyik legmarkánsabb egyénisége. 1919 júliusában Bardócz Bélával együtt részt vett a Tanácsok Országos Gyűlésében, segítette a toborzást a Vörös Hadseregbe, szervezte a Vörös Őrséget. A Tanácsköztársaság bukása után 1922. október 30-án tartóztatták le Budapesten és Magyaróvárra szállították a fogházba. Innen Zalaegerszegre internálták, majd Mosont jelölték ki kötelező lakhelyéül. 1923-ban kérésére Budapestre térhetett vissza, 1925. október 9-én megszüntették a rendőri felügyeletét, de Győr-Moson-Pozsony megyéből kitiltották.

1976. július 19.

50 éve halt meg Mosonmagyaróváron Hidvégi László kémikus. Budapesten született 1910. március 24-én. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett kémia-áruismeret-földrajz szakos tanári diplomát 1933-ban. Ezt követően gazdasági szakiskolákban, mezőgazdasági gimnáziumokban tanított, többek között Mátészalkán, Székesfehérváron, Csornán. 1951 őszén került Mosonmagyaróvárra: az itt működő Mezőgazdasági Technikum igazgatójának nevezték ki. 1954-ben, amikor ismét működni kezdett a Mezőgazdasági Akadémia, a kémia-talajtani tanszék vezetésével bízták meg. Ő irányította a tanszék munkáját 1975-ig, nyugdíjba vonulásáig. Kutatómunkája során a takarmányok tápanyagtartalmának kémiai meghatározásával, a fehérjetartalom változásának vizsgálatával foglalkozott. Hét középiskolai tankönyv, egy egyetemi jegyzet és 26 közlemény jelzi szakirodalmi tevékenységét.

1826. július 26.

200 éve született Budán Hunyady László honvéd őrnagy, főispán. Nagybirtokos nemesifjúként jogot végzett. 1848 tavaszán kishivatalnok volt a Budai Helytartótanácsnál. A budai önkéntes nemzetőrségnél hamar tiszt lett. Nyáron már nemzetőr százados volt. Október 10-én főhadnaggyá nevezték ki a 17. honvédzászlóaljhoz. Részt vett a délvidéki és dunántúli védekező harcokban, majd az ellentámadásban. 1849 július közepétől hadosztály-segédtiszt lett a 8. hadtestnél. Augusztus 20-án Klapka György várparancsnok a Komáromnál állomásozó 127. zászlóalj parancsnokává nevezte ki, őrnagyi rangban. Az erőd október 2-án teljes amnesztia mellett adta meg magát a sikertelen ostrom után. Hunyady 1860-ban újította fel politikai tevékenységét, mint Deák párthíve. Moson megyéhez az itteni Zichyekhez fűződő rokonság kötötte. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy a kiegyezéskor Moson megye főispánjává nevezték ki. Az ő indítványára festették meg a megye számára Deák Ferenc, Ferenc József és - saját költségén - Erzsébet királyné olajképét. Ezek most is a volt új megyeháza (ma polgármesteri hivatal) tanácstermében találhatók. A Moson megyei Honvédegylet első elnöke lett (1867-1868). 1872-1878-ban Somogy megye egyik országgyűlési képviselője volt, ott voltak birtokai. Budapesten halt meg 1898. december 30-án.

1901. július 27.

125 éve született Tejfaluban Csiba Lajos ornitológus, vadász, néprajzkutató. Kezdetben, szűkebb hazájában, a Csallóközben folytatott madártani kutatásokat, amelyre felfigyeltek a Magyar Madártani Intézetben és a Magyar Nemzeti Múzeumban is. Legendás trófea- és madártojás-gyűjteménye a II. világháborúban elpusztult. Ő maga a háborút követően települt át a Szigetközbe, Tejfaluszigetre, ahol gyűjtőmunkáját újra kezdte. Több rövid közleménye jelent meg a madártani intézet nagy múltú évkönyvében az „Aquila”-ban. Nemcsak ornitológus volt, hanem lelkes természetkedvelő és vadász. Jelentős helytörténeti, néprajzi munkát is végzett: az 1930-1940-es években feldolgozta szülőfaluja közbirtokosságának történetét. Tejfaluszigeten halt meg 1966. augusztus 2-án. Sírja a Dunakiliti temetőben található.

AUGUSZTUS

2001. augusztus 6.

25 éve halt meg Győrben Krascsenics Lajos pilóta, könyvelő. Vizsláson született 1921. szeptember 12-én. Kereskedelmi középiskolában érettségizett majd 1941 őszétől Szombathelyen a repülővezető iskolában tanult. 1943-tól már oktatta a leendő pilótákat. 1944 tavaszán egységét Pápára majd ez év őszén Veszprémbe telepítették, a legendás a 101. Puma Vadászrepülő Osztályhoz. Vadászrepülőként 97 bevetésen vett részt, számos légi harcot vívott. 1945 tavaszán Ausztriában amerikai fogságba esett, ahonnan 1945 októberében tért haza. 1948-ban Győrben sportrepülést oktatott, majd a szentesi repülőiskola parancsnoka lett. 1949-ben a győri repülőiskola parancsnokának nevezték ki, amely kinevezését hamarosan visszavonták és eltiltották a repüléstől. 1956-1981 között, nyugdíjba vonulásáig lakhelyén, Lébényben a termelőszövetkezet főkönyvelője volt. Több tankönyvet írt a sportrepülésről, háborús élményeit két könyvben örökítette meg. A lébényi katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

1901. augusztus 26.

125 éve született Pozsonyban Kolbai Károly mezőgazdász. 1919-ben tett érettségit a Pozsonyi Állami Főreáliskolában. 1922-ben kitüntetéses oklevelet szerzett a Magyaróvári Gazdasági Akadémián, 1924-ben gazdasági akadémiai tanári vizsgát tett.¬ Oklevelének megszerzése után Magyaróváron maradt a növénytermesztési tanszéken előbb gyakornok, később tanársegéd (1924-), utóbb segédtanár (1927-). Kísérletei közül jelentősek voltak az őszi zab és a takarmányrépa nemesítések és a kukorica négyzetes vetési módjának kidolgozása. 1934-től a Keszthelyi Gazdasági Akadémia növénytermesztési tanszékének vezetésével bízták meg, s akadémiai rendes tanárrá nevezték ki. Itt a gyepek kultúrájának korszerűsítésével foglalkozott sokat, megszervezte a zöldmező-gazdasági mesterképzést. Sok előadást tartott érdeklődő fiatal gazdálkodók részére, ezeket 1934-ben nyomtatásban is megjelentette. 1949-ben Budapestre került, az Agrártudományi Egyetem növénytermesztési tanszékét vezette, ezt a funkcióját Gödöllőre való áthelyezésekor is betöltötte. Itt néhány év alatt kialakította a tanszék munkáját és a kísérleti telepet. 1957-1960 között a gödöllői egyetem rektori tisztével is megbízták. Gödöllőn kísérleteket folytatott a kukorica magasabb terméshozamának elérése érdekében, kidolgozta az ikersoros kukoricatermesztési technológiát. Kolbai kísérleti munkájának eredményei eredetiek voltak és előre vitték a termesztést. Több gépkonstrukciót is alkotott, közülük a Kolbai - féle gyűrűshenger vált legismertebbé. Kidolgozta a fedőlapos istállótrágya-kezelési módszert, de foglalkozott lucernanemesítéssel és magtermesztéssel is. Céltudatos és nagy hatású tanár volt, több száz tanulmánya, cikke jelent meg. Budapesten halt meg 1972. november 24-én.

1951. augusztus 19.

75 éve halt meg Győrben Chalupetzky Ferenc jogász, sakkozó. Magyaróváron született 1886. április 6-án. A győri bencés gimnáziumban érettségizett 1904-ben. Jogot hallgatott Budapesten és Kolozsvárott (1904-1908). 14 évesen ismerte meg a sakkjátékot, amelynek – Maróczy Géza után – a legnagyobb korabeli magyar alakja lett. Legnagyobb tornasikerét 1908-ban a prágai nemzetközi versenyen érte el (2. hely). A magyar sakklevelezés legnagyobbjai közé tartozott, 80-100 játszmát is vezetett egyidejűleg. Könyvei a világhírű magyar sakkiskola alapvető művei. Harmincnál több szakkönyvet írt. A Győri Sakk-kör főtitkárává választották. Ő szervezte az első magyar és nemzetközi versenyeket hazánkban, így az első nemzeti mesterversenyt 1906-ban Győrben. A Magyar Sakkújság és a Magyar Sakkvilág kiadója illetve főmunkatársa volt. A Magyar Sakkszövetség főtitkárává is megválasztották. Polgári foglalkozást a rendőrségnél töltött be, 1905-től mint fogalmazó, majd rendőrkapitány.1920-ig a győri városi rendőrségnél dolgozott. 1920-ban az államosított testületnél városbírónak nevezték ki. A rendőrségtől ment nyugdíjba.

1926. augusztus 23.

100 éve születetett Oroszváron Hernádi Gyula író, költő. Apja Oroszváron, később Bezenyén és Pannonhalmán volt főjegyző. A győri bencés gimnáziumban érettségizett, majd érettségi után leventeként besorozták. Megszökött, de a szovjetek elfogták s csak két és fél év hadifogság után térhetett haza. Több egyetemet elkezdett: a közgazdasági tanulmányok után volt vegyészmérnök, bölcsész, orvostanhallgató és az idegen nyelvek főiskolájára is járt. Tisztviselő, vállalatai közgazdász volt, később a Városépítési Tervező Intézetben dolgozott. 1970-ben a Huszonötödik Színház, 1983-1984-ben a kecskeméti Katona József Színház dramaturgja volt. Versekkel jelentkezett az irodalomban, de első műfajához csak jóval később tért vissza. Regényeiben, novelláiban és filmregényeiben jól kivetők a lírai indíttatás nyomai. Megőrizte a költői metafórákban gazdag, váratlan asszociációkban bővelkedő stílust, kivált a lelki élet, a belső átérzés érzékeltetésére. Több tucat filmnovellát, filmregényt és filmregényt írt Jancsó Miklós számára A fantasztikum irányában tágítja írói világát a horror és a sci-fi eszközeit fölhasználó regényekben. Jellegzetes drámai műfajai az utópisztikus modelldráma, az abszurd történelemi-politikai modelldráma és a fikciós példázat. Budapesten halt meg 2005. július 20-án.

1901. augusztus 26.

125 éve született Magyaróváron Csiszár József mikrobiológus. Mindhárom szintű iskoláját Magyaróváron végezte. 1940-től vette át a magyaróvári Országos Tejkísérleti Állomás vezetését, ahol 1926 óta dolgozott. A Vas -Csiszár-féle aromareakció egyik feltalálója. A magyar vaj- és sajtgyártási módszerek sikeres és eredményes továbbfejlesztője. Elismertségét mutatja, hogy pl. 1937-ben a XI. Tejgazdasági Világkongresszuson főelőadóként szerepelt. 1941-ben megindította a „Tejgazdaság” című szaklapot, amely 1950-ig jelenhetett meg és a szakma első tudományos és népszerűsítő orgánuma volt. A háború után Németországból hazahozta a helyi Tejkísérleti Intézet teljes felszerelését. 1952-ben kandidátusi címet szerzett. 15 könyvet, 100 kutatási tanulmányt és kb. félezer népszerűsítő cikket publikált. Mosonmagyaróváron halt meg 1955. október 13-án. Sírja a magyaróvári temetőben található.

SZEPTEMBER

1976. szeptember 1.

50 éve halt meg Budapesten Szűts János katonatiszt, vívómester. Magyaróváron született 1904. október 22-én. Alapfokú tanulmányait és a gimnázium első négy osztályát Magyaróváron végezte. 1922-ben önkéntesként lépett a hadsereg kötelékébe. 1925-ben került Borsody László fővívómester mellé a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetbe (SPOTI) ahol sportoktatói végzettséget szerzett. 1933-ban vívómesteri és tiszti vizsgát tett. 1936-ban átvette a nyugdíjba vonuló Borsody László helyét a SPOTI kardszakosztályán. 1941-től honvéd vívómester lett. 1945-ben hadifogságba esett, 1946-1948 között „B” listázták. 1946-tól vívóedzőként tevékenykedett több sportegyesületnél (Csepeli Vasas, Újpesti TE, Vörös Meteor, Bp. Honvéd). 1948-tól a válogatott kardvívó keret edzője is volt. 1952-ben edzőként részt vett Helsinkiben az olimpiai játékokon. 1957-től a Magyar Vívó Szövetség edzői bizottságának vezetője volt. 1966-ban nyugállományba helyezték. Tanítványai közül többen: Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Keresztes Attila, Kovács Pál, Papp Bertalan, Pézsa Tibor olimpiai bajnokok lettek. A Borsody László és tanítványai, így többek között a Szűts János által is kidolgozott és továbbfejlesztett Klasszikus Magyar Szablyavívás 2017-ben mind a Magyar Értéktárba, mind a Mosonmagyaróvári Települési Értéktárba bekerült. 2018. november 8-án a Magyar Szablyavívó Iskola mosonmagyaróvári szervezete emlékére a Bolyai János Iskola épületén, egykori szülőháza közelében emléktáblát helyezett el.

2001. szeptember 6.

25 éve halt meg Újrónafőn Hegyi János jogász, közigazgatási szakember. Magyaróváron született 1910. május 24-én. Apja, Hegyi Gyula az önálló Moson megye utolsó főispánja, az oroszvári Lónyay hercegi család jogtanácsosa volt. A magyaróvári piarista gimnázium elvégzése után a budapesti tudományegyetemen jogot tanult. Apja kérésére Bécsbe ment további jogi tanulmányokra, ott azonban inkább az orvosi előadásokat hallgatta, mivel orvos szeretett volna lenni, a családi hagyományok azonban a közigazgatási pálya felé orientálták. 1933-ban Pécsett államtudományból, 1934-ben jogtudományból doktorált. Három évig nem tudott elhelyezkedni, 1937-ben nevezték ki közigazgatási gyakornoknak. 1939-ben Moson és Magyaróvár egyesítésekor hatósági biztosként a törvényesség megtartását ellenőrizte. 1941-1945 között a magyaróvári járás szolgabírája, 1945 után járási jegyző lett. 1947-ben a párizsi békében a Csehszlovákiához csatolt Oroszvár, Dunacsún és Horvátjárfalu közigazgatási átadását intézte. 1947-ben a nagy hansági tőzegtűz idején a védekezés egyik irányítója, szervezője volt, 1954-ben a nagy dunai árvíz idején biztosként tevékenykedett. 1970-ben gyámügyi főelőadóként ment nyugdíjba, s 1982-ig a Hansági Múzeumban teremőrként dolgozott. Földi maradványai az óvári temetőben lévő Hegyi-kriptában nyugszanak.

1901. szeptember 11.

125 éve halt meg Budapesten Pulszky Ágos jogász, országgyűlési képviselő, politikus, szociológus. Bécsben született 1846. július 3-án. Pulszky Ferenc fia volt, középiskolai tanulmányait Londonban és Torinóban végezte majd a pesti egyetemen tanult jogot. 1871-ben kezdte meg országgyűlési képviselői pályafutását. 1894-1896 között Moson megyében a zurányi választókerület országgyűlési képviselője volt a Szabadelvű Párt színeiben. 1896-tól haláláig a szászkabányai kerület országgyűlési képviselője volt. A hazai társadalomtudományi gondolkodás megalapítja és a jogpozitivizmus kiemelkedő képviselője volt.

1901. szeptember 12.

125 éve született Magyaróváron Manninger János filmrendező, fényképész. Neves és jómódú magyaróvári család gyermeke volt. Helyben kijárt iskolák után már húsz éves kora előtt fotós lett a Hunnia filmgyárban. A filmkészítést Berlinben tanulta ki. 1928-ban a DEFA-nál részben saját költségén készítette el a maga írta, fényképezte és maga is rendezte első kisfilmjét (Beinliche Angelegenheit). 1943-ban a filmgyár fényképészeként eredeti ötlettel készített filmplakátot Jávor Pál Pista tekintetes úr című filmjéhez, amelyet a Színházi Magazin kivételes alkotásnak minősített. Ez után Londonban bukkant fel mint újságíró. Hazatérve, 1944-ben ismét saját pénzén készítette el a 2 x 2 című filmet, amelyet a filmtörténet a magyar avantgard egy késői termékének tart. A film bemutatását a nyilas hatóságok nem engedélyezték. Az 1945-ben újraforgatott filmet csak a szakma ismerte el, a bekövetkezett anyagi csőd miatt az öngyilkosságba menekült. Budapesten halt meg 1946. április 1-jén.

1976. szeptember 29.

50 éve halt meg Halászin Méry Vince tanító, bábpedagógus. Nagymagyaron született 1902. április 30-án. Iskoláit Pozsonyban végezte. Szülőfalujában, majd Cséfalván tanított. 1936-ban, Prágában ismerkedett meg a marionett bábok készítésével és a bábjátékos mesterség alapjaival. A deportálás elől 1946-1947 telén menekült Magyarországra. Előbb Budapesten élt, majd 1947-1966 között Halásziban a helyi általános iskolában tanított. 1948-ban indította el Halásziban a báb- és barkácsoló szakkört, ahol bábokat, díszleteket készítettek, darabokat tanultak be, amelyeket később sikerrel elő is adtak. 1963-ban, miniszteri dicséretben részesült és 1969-ben elnyerte a „Népművészet mestere” címet is. A halászi temetőben helyezték nyugalomba. Hagyatéka nem merült feledésbe: a Halászi Marionett Bábcsoport 1989-ben alakult, amelyet Méry Vince felújított bábjai tettek ismertté. Ismétlődő rendezvény a Halászi Bábos nap, bábos-találkozó, amelyen hazai és határon túli óvodás és iskolai bábcsoportok vesznek részt, és amelyet Méry Vince emlékére rendeznek, az egykori pedagógus születésnapján.

1826. szeptember 28.

200 éve halt meg Bécsben Zichy Károly földbirtokos, országbíró, uralkodói belügyminiszter. Pozsonyban született 1753. március 4-én. Jogi ismereteket tanult. 1782-ben Békés vármegye, egyúttal 1783-tól Győr vármegye főispánja lett. 1785-ben tárnokmester és a Magyar Kamara elnöke. 1788-ban országbíró és a Helytartó Tanács elnöke lett. 1790-ben az alkotmányos kiegyezés egyik fő támogatójaként tartották számon. 1802-től az udvari kamara elnöke volt. 1808-ban az államminisztérium elnökévé választották. Három magyar királynak is fontos bizalmasa volt. 1813-14-ben a Habsburg Birodalom belügyminisztere. A bécsi kongresszus idején az átépített oroszvári nagy kastélyában és annak csodálatos kertjében lampionos ünnepségeket rendeztek, ahol Angliától Oroszországig megjelent Európa arisztokráciája (1814-1815), köztük számos uralkodó és miniszter volt jelen. Moson megye örökös főispánja volt. Oroszváron helyezték végső nyugalomra a családi kriptában. A család legbefolyásosabb tagja szállt vele a sírba.

OKTÓBER

1901. október 16.

125 éve született Köpcsényben Kutasy Viktor erdőmérnök. Gödöllőn halt meg 1974. október 3-án. 1926-ban szerzett oklevelet a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán. Rövid ideig tanársegéd volt a főiskola építéstani tanszékén majd a Miskolci Állami Erdőgazdaság előadója lett. 1939-1944 között az ungvári erdőgazdaságban dolgozott. 1949-1953 között az alföldfásítási programot felügyelte. 1955-től az ERDŐTERV főmérnökeként, később igazgatójaként dolgozott. Tagja volt az MTA erdészeti állandó bizottságának és az Erdőgazdasági Tanácsnak. 1954-1957 között az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára volt.

NOVEMBER

1951. november 9.

75 éve halt meg Szombathelyen Németh Jenő piarista szerzetestanár. Nemeskéren született 1884. január 28-án. 1903-ban lépett be a piarista rendbe. A gimnázium utolsó két osztályát Kecskeméten végezte el 1904-1906 között. 1910-ben szentelték pappá. 1907-1910 között a budapesti tudományegyetemen teológiát, latint valamint magyar nyelv és irodalmat tanult. 1911-ben Temesváron, 1913-1919 között Trencsénben tanított. Magyaróvárra 1921-ben a szegedi gimnáziumból került. 1921-1928 között a magyaróvári piarista gimnázium igazgatója volt. Igazgatói működése alatt sikerült megszereznie intézménye számára a volt városháza épületének teljes egészét, és azt fel is újították, így az a kornak megfelelően működhetett. Munkája eredményeként a gimnázium tekintélye megnőtt a városban, nagyszabású társasági rendezvény keretében búcsúztak el tőle. 1929-1932 között Budapesten volt házfőnök. 1934-1945 között a magyaróvári rendház lakója, az 1943/1944-es tanévben még tanított is az intézményben, majd nyugdíjazták. 1946-1949 között a budapesti rendház lakója, élete utolsó állomása Szombathely volt. A büki temetőben helyezték örök nyugalomra.

1951. október 14.

75 éve halt meg Mosonmagyaróváron Nogáll László római katolikus pap. Piskolton született 1864. május 18-án. Tanulmányait Szatmárnémetiben, Kalocsán és Nagyváradon végezte. 1888. június 28-án szentelték pappá Temesváron. Szolgált Mezőkovácsházán, Csanádapácán és a szegedi fogházban is. 1900-1937 között Tiszaföldvár plébánosa volt. Jelentős a teológiai, fordítói és szöveggondozói munkássága. Cikkei a „Magyar Állam” című egyházpolitikai lapban és a „Magyar Sion” című egyháztörténeti folyóiratban jelentek meg. Az 1940-es évek elejétől Mosonmagyaróváron élt. A magyaróvári temetőben temették el.

1876. november 15.

150 éve született Zólyomkirályfalván Dezső Lipót tanár, tanfelügyelő. 1898-ban szerzett tanári oklevelet. A 20. század elejétől dolgozott az oktatási igazgatás területén. Trencsén, Máramaros, Nyitra és Vas vármegyék segéd- majd tanfelügyelője volt. 1921 augusztusában nevezték ki Magyaróvárra, Moson vármegye tanfelügyelőjévé. Ő volt az önálló Moson vármegye utolsó tanfelügyelője. A vármegye megszűnésével hivatala is megszűnt az 1923. év végével. Győr-Moson Pozsony k. e. e. vármegyék új tanfelügyelője azonban csak 1924 őszén foglalta el hivatalát. Dezső Lipót 1925 tavaszán hagyta el végleg Magyaróvárt. 1925-1937 között Szombathelyen állt a Vas megyei tanfelügyelőség élén. Itt több pedagógiai, helytörténeti tárgyú könyvet is írt.1937-ben került Budapestre, a budapestvidéki tankerülethez, a tankerület elemi iskoláinak felügyeletét látta el, továbbá ő volt tankerületi főigazgató helyettese. Innen vonult nyugdíjba 1942-ben.

DECEMBER

1876. december 1.

150 éve született Várpalotán Bánvárth Sándor mezőgazdász. Középiskolai tanulmányait a veszprémi piarista főgimnáziumban végezte. A Magyaróvári Gazdasági Akadémia elvégzése után jogot tanult Budapesten. 1899-ben gyakornokként kezdte meg harminc éves, haláláig tartó pályafutását a gazdasági akadémián. Az általános állattenyésztéstan, takarmányozástan, juhtenyésztéstan, sertés-tenyésztéstan tanáraként elismert nevet szerzett tanítványai és pályatársai körében. 1920-ban az akadémia igazgatójává nevezték ki. 1927-ben elkészítette az akadémia évkönyvét, amely az itt folyó munka múltjáról és jelenéről adott részletes áttekintést. Szakirodalmi cikkei, közleményei és cikkei országos tekintélyt biztosítottak számára, ezért az Országos Magyar Mezőgazdasági Egyesület igazgatóságába is beválasztották. Jelentős szerepet játszott a vármegye, a város életében. Évtizedeken át aktív tagja majd irányítója volt a Mosonvármegyei Gazdasági Egyesületnek, elnöke volt a katolikus egyházközségnek. Tagja volt emellett számos gazdasági, kulturális és jótékonysági szervezetnek. 1917-ben a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntették ki, 1923-ban gazdasági főtanácsosi címet kapott. Magyaróváron halt meg 1930. szeptember 11-én. Emlékét az óvári vár falán dombormű őrzi, síremléke a magyaróvári temetőben található.

1951. december 2.

75 éve született Mosonmagyaróváron Tóth József (Jokka) labdarugó. Tízévesen, szülővárosában kezdte el labdarúgást a Mosoni Vasas csapatában. Innen került 1969-ben került Pécsre. Hat éven át játszott a Baranya megyei megyeszékhelyen: Pécsi Dózsa (1969-1973), Pécsi MSC (1973-1975), kezdetben a csatár, majd később a hátvéd posztján. Ez utóbbi posztjához egész pályafutása alatt hű maradt. Amikor a pécsi csapat kiesett a labdarugó bajnokság első osztályából Budapestre igazolt az Újpesti Dózsa SC-hez. Az itt töltött időszak (1975-1984) volt labdarugó karrierjének legkiemelkedőbb szakasza. Az egyesület színeiben (lila-fehér) 268 mérkőzésen játszott, 3 gólt szerzett. Csapatával Magyar Bajnok (1977–78, 1978–79) és Magyar Népköztársasági Kupa győztese (1982, 1983) is volt. A magyar válogatottban 56 alkalommal szerepelt 1974 és 1983 között és 1 gólt szerzett. Tagja volt az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyolországi világbajnokságon szereplő csapatnak. 1984 és 1986 között az MTK-VM színeiben szerepelt az élvonalban, majd a finn IF Kraft (1986-1990) csapatában fejezte be a labdarúgó pályafutását. Bár hátvéd (balhátvéd, középhátvéd) volt, de a védekezés mellett a támadások felépítésében is aktívan részt vett. Vácon halt meg 2022. augusztus 11-én.

1926. december 7.

100 éve született Mosonban Csókay Károly jezsuita szerzetes, római katolikus pap. Szülei mosoni családi vállalkozásában kitanulta a hentes és mászáros szakmát is. 1944-ben tett érettségi vizsgát a kalocsai jezsuita Szent István Gimnáziumban, majd a budapesti tudományegyetemen szerzett vegyész oklevelet 1949-ben. 1949-ben politikai okból elhagyta Magyarországot és beiratkozott a leuveni egyetemre, hogy ott kémiai doktorátust szerezzen. 1950-ben felvették a jezsuita rendbe, 1952-ben tett szerzetesi fogadalmat. Belgiumban filozófiai, Spanyolországban teológiai tanulmányokat végzett. 1957. július 30-án szentelték pappá. A jezsuita rend Dél-Amerikába küldte, 1959-1975 között Chilében teljesített missziós szolgálatot előbb az ország déli, majd északi részén. 1967-1975 között a főváros, Santiago övezetében volt lelkipásztor, de ellátta a santiagói magyar közösség lelki gondozását is. 1975-ben szerzetesrendje Kanadába küldte, 1993-ig szolgált itt többek között Montrealban is. 1993-ban Magyarországra rendelték, előbb Budapesten majd 1994-től Miskolcon szolgált illetve tanított a miskolci Fényi Gyula jezsuita gimnáziumban. 2016-ban a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia 90. születésnapja alkalmából Pro Ecclesia Hungariae díjjal tüntette ki. 2023. április 29-én rendtársai társaságában találkozott a magyarországi látogatáson lévő Ferenc pápával. 2024 júniusában köszönt el a miskolci hívektől, és a gimnáziumtól és lett a budapesti Árpád-házi Szent Erzsébet Szeretetotthon lakója. Budapesten halt meg 2025. május 15-én. 2025. június 10-én Miskolcon tartották gyászmiséjét és temetési szertartását.

1901. december 8.

125 éve született Budapesten Panajott Pál tisztviselő, újságíró, dalszerző. 18 éves korában lett a Magyaróvári Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár R. T. tisztviselője, később felügyelője, a gyár fővárosi központi irodájának főtisztviselője. Sok éven át volt a „Mosonvármegye” című lap tudósítója, műkedvelő színész, dal- és operett szerző, szövegíró. 1936 decemberében mutatták be Magyaróváron a Bécsi bácsi című operettet, amelynek szövegét Panajott Pál írta, ő és a helybéli Matusiczky Sándor karmester szerezte a zenéjét, és amatőr színészek játszották Ispánki József polgári iskolai igazgató rendezésében nagy sikerrel. Budapesten halt meg 1944. október 19-én.

1876. december 10.

150 éve született Lőcsén Györök Leó Tivadar kertész. Tanulmányait a budapesti Kertészeti Tanintézetben végezte, 1900-ban ösztöndíjjal Párizsban tanult. Hazatérve a komáromi, majd a pápai földműves iskola kertésztanítója lett. Tanított a Pápai Református Teológiai Akadémián is. 1913-tól a Kassai Gazdasági Akadémia Kertészeti Tanszékének tanára, 1915-től a Magyaróvári Gazdasági Akadémia főkertésze. A Tanácsköztársaság alatt a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője volt, ezután a 1920-től 1937-ig a Debreceni Gazdasági Akadémián főkertész. 1937-ben nyugállományba vonult. 1898-tól munkatársa volt a Kertészeti Lapoknak, rovatvezetője a Háztartás című, 1902-től kertészeti referense a Hangya című periodikának. A magyarországi kerttervezés és parképítés jelentős alakja. Keszthelyen halt meg 1945. október 14-én.

2001. december 19.

25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Tóth István (Szenyor) sportoló, versenykerékpáros-edző. Mosonban született 1938. június 8-án. Korán megfertőzte az ötvenes évek mosoni sikersportja, a kerékpárversenyzés. Maga is versenyző lett a Mosoni Vasasban. Az állami népiskola nyolc osztálya után vasesztergályos tanuló lett, amely szakmában 1954-ben szerzett bizonyítványt. Húsz évvel később KISZ vezetőként beiratkozott a hegyeshalmi gimnázium esti tagozatára. Munkahelyének megtartása érdekében 1991-ben letette az általános targoncavezető vizsgát is. 1976-ban a Testnevelés és Sport kiváló dolgozója kitüntető címet kapott, 1980-ban pedig letette a kerékpáros sportedzői vizsgát, az oklevél birtokában Gábriel Károly Róbert mellett a mosonmagyaróvári kerékpáros versenysport másodedzője lett. 1979-ben kettejük vezetésével indult a szakosztályi munka a Mosonmagyaróvári Sportiskolában, az ifjú versenyzők kezük alatt az évek során sikert-sikerre halmoztak. Gábriel Károly Róbert korai halála miatt Tóth István szó szerint egymaga vitte a vállán az egykor híres városi kerékpársport örökségét tovább vivő ifjúsági egyesületet. Szinte egész életében, 1950 óta valóságos megszállottja volt ennek a sportágnak. A gyerekkorból származó „Szenyor” ragadványnév fogalommá vált nemcsak a kerékpársportban, hanem a gyermek- és ifjúsági mozgalomban is. Elmaradhatatlan, tevékeny szervezője, segítője volt az egész megye kulturális és sporteseményeinek.

1926. december 24.

100 éve született Mosonban Kiszelka Ferenc tanító, helytörténet kutató. A dédapa Csehországból származó szakmunkás volt, aki Morvaország érintésével került Mosonba. Itt ismerkedett meg feleségével, akivel 1871 novemberében kötött házasságot. A család későbbi tagjai közül sokan, így apja is a mosoni Kühne-gyárban talált munkát. Kiszelka Ferenc saját kérelmére 1950-ben kapta meg a magyar állampolgárságot. Elemi iskoláit Mosonban végezte, majd különbözeti vizsgával 1940-ben a Hegyeshalmi Polgári Iskolában folytatta tanulmányait 1942-ig. Innen a győri tanítóképzőbe ment, ahol 1946-ban érettségizett, a következő évben pedig tanítói képesítő vizsgát tett. 1948. szept. 1-jétől a Pusztasomorja – Eszterháza-pusztai Állami Általános Iskolában helyettesítő tanítói állást kapott, ugyanitt 1949-ben általános iskolai tanítóvá nevezte ki a miniszter. 1950-ben a két tanulócsoportos iskola vezetőjévé nevezték ki. Ezzel párhuzamosan 1950 januártól a Mosonmagyaróvári Járási Tanács számadó igazgatóvá nevezte ki, s szolgálattételre a járási tanács oktatási osztályára osztotta be. Ez évben vette feleségül Koma Júlia tanítónőt, boldog házasságukból két lány született: Judit orvos, Marianna tanár lett. Kiszelka Ferenc 1953. aug. 1-jétől a Mosonmagyaróvári Városi Tanács tanulmányi felügyelője, 1954-től oktatási és népművelési csoportvezetője lett. 1956 decemberétől a Mosonmagyaróvár 1. sz. Általános Iskolájának igazgatójává nevezték ki, ettől kezdve kettős megbízással látta el feladatát 1958. szeptemberig, innentől kezdve a gazdasági ügyeket főállásban végezte. 1962-től munkahelye az iskolából a tanácsra került, a gazdasági felügyelő munkakört látta el. 1969. augusztustól a Mosonmagyaróvári Városi Tanács Művelődési Osztályának vezetőjévé nevezték ki, majd 1976-tól 1986 végéig a felnőttoktatás igazgatójaként dolgozott a Móra Ferenc Általános Iskolában elhelyezett Dolgozók Általános Iskolájában. Nyugdíjas éveiben három kötetben megírta saját életének, családjának és felesége családjának történetét, amit később bővített, összesített kiadásban is megjelentetett. Mosonmagyaróváron halt meg 2024. október 31-én, hamvait 2024. november 14-én helyezték örök nyugalomra a magyaróvári régi temetőben.